Idő 
Értékelés 
Értékelés (Leoninus csokorban)
r>Kibontja magát lassan a természet és elballag a téli enyészet.
r>Igaz, volt már ilyen máskor is, de majd visszaállt a régi… értünk csakis.
r>Körbe-körbe nézek és lám a határ, ha lassan is, de színesedik már.
r>
r>Majd
r>Várva
r>Érkezik,
r>Megjelenik,
r>Hozza fényeit.
r>*
r>Látni már a nyomát, hogy megindul az élet, most már tényleg megy enyészet!
r>A pár hónapi, a volt téli, sírva megyen könnyfelhőkkel, mint egy régi.
r>Végre elmúlt, megy hó nélküli tél, egy szélviharral meg még bajszán kefél.
r>
r>Igen,
r>Indult,
r>Térhetetlen,
r>Ismeretlen
r>A hideg emlék.
r>*
r>Az újkort elhozza nekünk az éltető napsugár, ő meg igyekszik, senkire nem vár.
r>Remélem, a természet rendőrség nem tereli vissza telet, volt az itt már eleget
r>S amúgy sem voltunk vele megelégedett, menjen az egyenlítőre, ott miket lehet…
r>
r>Nincs,
r>Elment,
r>Eltűnt ő,
r>A tél nyoma
r>Nagy távolságra.
r>*
r>Vecsés, 2023. március 21. – Arad, 2023. április 4. - Kustra Ferenc József – íródott; az évszakváltásról, a leoninust én írtam. Az apeva: szerző-, és poéta társam Ghica Izabella Iasmina munkája.
r>
Önbíztató kérdések… hozzád
r>
r>Vagyok-e én kovácsmester, ki szívünket egybe kalapálná?
r>Vagyok-e én mesterkovács, ki a csókunkat kikalapálná?
r>Vagyok-e én poeta natus, ki szívét adja az íráshoz?
r>Vagyok-e én poeta doktus, ki eszét adja újdonsághoz?
r>Vagyok-e én novellaíró, aki ért az ilyen prózaíráshoz?
r>Vagyok-e én íróember, ki ért a sok aforizma megíráshoz?
r>
r>Vagyok-e én fölavatott lovag, ki szegényeket is támogat?
r>Vagyok-e én fölavatott lovag, ki lelkiséget is támogat?
r>Vagyok-e én, ki majd megy örökön a világmindenségben?
r>Vagyok-e én tehetség a nyomozói mesterségemben?
r>Vagyok-e én tehetséges az autóvezetésben?
r>Vagyok-e én tehetséges a csókod átélésében?
r>
r>Kérdésem, vagyok-e én neked lelkedből hiányzó?
r>Kérdésem; vagyok-e én neked bíz’ szeretnivaló?
r>
r>Vecsés, 2023 július 1. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Nagypapámnak volt ilyen nagyon kérges a tenyere…
r>Nyakamon látszik öreg inak logó erezete…
r>Lábaim, már nem akarnak felvinni az első emeletre…
r>A finom vitaminbombák, számból kihullnak a kerevetre…
r>
r>Ha kis-csajt látok utcán, jut eszembe, jó családból való-e,
r>És ha harmincast látok, azon meditálok, végre anya-e?
r>No, nem én változtam meg, de az élet ennél többet enged-e?
r>
r>Öreg csont, nem vén csont, de hetvenfelé, öregúr mi lenne más?
r>Ebbe a korban, már kevésbé érdekel a nyitott dekoltázs.
r>Ha enni akarok, fogsort is kell csináltatni, nagy pénzért,
r>Persze, minek, húsra nem telik, de még megyek a kenyérért.
r>Ember legyen okos és ne legyen öregen képmutató,
r>Vége lassan… élet leírja, ez nem a postán maradó!
r>
r>Ráncok csak gyűlnek, lábam egyre nehezül,
r>Mit várhatok… itt már ember lemerevül,
r>Nincs oly', hogy innen sietve elmenekül…
r>
r>Életem elején volt nekem bölcsődal,
r>Végállomásomon lesz… cifra ravatal.
r>
r>Vecsés, 2015. január 22. – Kustra Ferenc József – Íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Arccal előre,
r>Az élet, nem néz hátra.
r>Múlt-uszályt visszük…
r>*
r>Jelen rabja vagy,
r>Akár akarod… bár nem…
r>Kételyek és vész.
r> *
r>Van, kinek hintójába villám van befogva.
r>Enyém, a szamaras szegény ember kordéja.
r>A szerencsém még ilyen kordén sem közeleg,
r>Nekem minden csak összekuszált egyveleg.
r>*
r>Csorbult remények…
r>Hevük, már elenyészett.
r>Hű emlékezet.
r>*
r>A sors kötőfék…
r>A vágyak önfeledtek.
r>Jövőnk szárnyalás.
r>
r>Budapest, 2000. augusztus 17. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjúban.
r>
Színes lélek-foton r>Kitárt ablakomonr>Áramlik.r>Hozzád repül innen,r>Téged erősítsen...r>Szeretet.r>Megfeszült gondolatr>Szorítja torkomat.r>Hiányzol!r>Távolság...karma tép,r>A nap hiába szép.r>Fájdalmas!r>Te vagy másik felem,r>Ha nem lehetsz velem...r>Gyötrelem!r>Várom már...érkezzél,r>Múljon a hideg tél.r>Felhevíts!r>r>Dunatőkés, 2024. április 15.
