Idő 
Értékelés 
Értékelés TANQ csokorban
r>
r>Hazám védelmében
r>Vagyok én csatára készen.
r>Még vérem is folyhat!
r>Hazafinak, lelke számít,
r>Ha őt, téveszme nem ámít!
r>*
r>Nekem csettint révész,
r>Rám vár! Nem tudom fizetni.
r>Így nem visz sehova…
r>Nem is akartam még menni,
r>Csak érdekelt, a jegy mennyi…
r>*
r>Ha magadra maradsz,
r>Nyakig ér az egyedüllét.
r>Kilábalás, nehéz.
r>Lelki problémával küzdesz,
r>És nem tudod, holnap, mi lesz.
r>*
r>Napsugár vigasztal,
r>Pedig nem tudja, mi bajom.
r>Mindegy is, jólesik.
r>Bajom ellen, nem jó semmi
r>Arcom, napsugár befedi.
r>*
r>Sötétedő alkony,
r>Nyugvó nap vérébe fullad…
r>Reggel, majd új nap lesz.
r>Álmos vagyok, elballagok,
r>Ágyamban meg álmot várok.
r>*
r>Szemem, a csillagok
r>Fényét issza! Csoda látvány.
r>Elnézném, reggelig.
r>Fent kéne lennem, csodálni,
r>De nem bírok, addig állni.
r>*
r>Rét felett szárnyalok,
r>Itt úgy érzem, szabad vagyok…
r>Pedig, ez csak álom!
r>Szabadság, nincs, és nem lehet,
r>Utálom szemfényvesztőket.
r>*
r>Álom lassan múlik,
r>Hajnali fény, már feldereng…
r>A mai nap, jobb lesz?
r>Mára már, sok új tervem van,
r>Remélem, egyik sem katlan.
r>*
r>Aranymadár, útra
r>Kelhet, messze még a határ.
r>Nem jött vissza soha!
r>Nézek, tudatom kitágul,
r>De a lélek, tovább árvul.
r>*
r>Sötétben nem látok,
r>Fáklyát gyújtok. Lehet látnok.
r>Megyek lendülettel.
r>Új utat a fáklyám mutat!
r>Megtalálja azt, ki kutat.
r>*
r>Harang megkondulhat…
r>Megáll az óra mutató…
r>Az én időm letelt.
r>Szerepeim eljátszottam,
r>Ha tapsot kaptam… hajoltam.
r>*
r>Emlékcsónak ringat,
r>Visszaevezek a múltba!
r>Vajon, mit találok?
r>Látom foszlányát, emléknek!
r>Hol a vége, öregségnek…?
r>
r>Vecsés, 2015. március 25. –Kustra Ferenc József- Új szépirodalmi irányzat jegyében. (A HIAQ –t és a TANQ –t én alkottam meg… szótagszám, 6-8-6 és 6-8-6-8-8) Ez jobban illik az európai gondolkodáshoz, és a magyar nyelv sajátosságaihoz.
r>
Poétának lenni, mások lelkébe hatoló dolog,
r>Poéta biz’ másnak ír, míg ez a világ forog.
r>
r>Te figyelj a jóra, a rosszra, a felületesre, a maradandóra!
r>Ezekből írsz egyveleget, mi már örök marad papírra róva.
r>
r>Poéta légy ügyes, igyekezz maradandót alkotni,
r>Hogy majd a leszármazottak is tudják olvasni…
r>
r>Ha ügyes leszek, lehetsz Te az irodalom egyik csillaga,
r>És még láthatod, hogy versed mennyi olvasó olvassa.
r>
r>Ne feledd, légy te munkásságodban az alázat maga,
r>Légy Te az irodalom tűzhelyének tápláló parazsa.
r>
r>Vecsés, 2019. június 13. - Kustra Ferenc József
r>
(Septolet)
r>Ködben vagyok,
r>Emlékezni tudok,
r>Akarok!
r>Nem papolok.
r>
r>Víg vagyok,
r>Ködöt találok!
r>Így nem botorkálok!
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Rosszul aludtam, fölkeltem és elindultam én az erdőbe,
r>De szembe találtam magam… belementem vak-sűrű, friss ködbe…
r>Rosszul aludtam, fölkeltem és elindultam én az erdőbe.
r>
r>Még bennem van szép az éji álmom,
r>Akkor még nagy napfény volt a tájon.
r>Visszatérnék, az egy szépséges álomvilág,
r>Ez, mi körülölel maga a ködös világ.
r>
r>Emlékemet akartam kergetni a régi, erdei sétányom,
r>Le is akartam ücsörögni, mélázni az erdei tisztáson…
r>Most azonban az lett a helyzet, nem is tudom, hogy "vakon" merre menjek,
r>Biztos, hogy előre van az erdő, de félek, nehogy egy fának menjek.
r>
r>Nem látok semmit!
r>Nem hallok semmit!
r>Autók sem járnak, ködös csend honol,
r>Ez a csend most megtartón, belém karol.
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Jobb lesz nekem, ha emlékeimet a melegben-fotelban élem meg,
r>Az bár nem lesz élethű, de ott a melegben, fával nem ütközők meg…
r>Jobb lesz nekem, ha emlékeimet a melegben-fotelban élem meg.
r>
r>Vecsés, 2020. november 17. – Kustra Ferenc József
r>
Emlékezni, arra sétáltam…
r>
r>Egyet gondoltam, kettő lett belőle, elindultam, az erdőnkbe vagyok… megérkeztem.
r>Még egyet gondoltam, meg sem álltam a szálkás öreg padig, öreg, törött, mállik… pechem.
r>
r>Emlékek padján ültünk Julcsi!
r>Neked, nem volt kedved beszélni…
r>Egyedül álmodtam,
r>Hozzád, csak vonzódtam…
r>Betegségem érdekel téged?
r>
r>Csak úgy eltűntél az életemből, lehet, hogy nem is szerettél?
r>Csak szótlanul leléptél, netán van, mit ellenem elkövettél?
r>
r>Most nem vagy itt, de emlékezek,
r>Szerető szíved add, még kérlek…
r>Tovább is vágyok rád,
r>Ó, lelked, ha adnád…
r>Körülmények hidegen hagynak?
r>
r>Felállok és sétálok egy kör, eme kis tisztáson
r>Közben csak rád gondolok, szeretve, kicsit sem bántón…
r>
r>Posványba lett szeretet, Julcsi!
r>Sárba lett a múltunk taposva.
r>Szeretnélek akár,
r>De nem akarod már…
r>Sártócsába veszett szeretet…
r>
r>Visszaértem és elméláztam a padot hosszasan nézve,
r>Ő az élő tanunk, hogy itt, szerettük is egymást… Mivégre!
r>
r>Vecsés, 2021. december 21. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus trió LIMERIK csokorban és versben…
r>
Biztos képzett katona, mert precízen előőrsöt alkalmaz,
r>Napsugarak hiányában -az őszünk gyors-rossz időt alkalmaz…
r>Biztos képzett katona, mert precízen előőrsöt alkalmaz.
r>
r>Néma, egyenes sorok,
r>A színkavalkád meg vigyázban!
r>Léleknek szépség.
r>
r>Engem megnyugtatná, ha télen is láthatnám a csillagos eset,
r>De a válasz: mit akarsz Te, ott a nyár, akkor láthatod eleget…
r>Engem megnyugtatná, ha télen is láthatnám a csillagos eset.
r>
r>Megálljt nem ismeri az
r>Enyészet, oly’ rengeteg dolga…
r>Szép az enyészet?
r>
r>Kövérre hízott, meg nyurga jégcsapok lógnak ereszen,
r>Csak azt nem értem én, hogyan tűrik meg egymást egészen…
r>Kövérre hízott, meg nyurga jégcsapok lógnak ereszen.
r>
r>Jégcsapok nem enyésznek,
r>Mint főúr, hasat növesztenek.
r>Lesz enyészetük…
r>
r>A jégcsapok lógása már véglegesen jelzi, nyár elzavarva,
r>Mert, ha itt volna, még a sok jégcsap sorban -röptében- elolvadna…
r>A jégcsapok lógása már véglegesen jelzi, nyár elzavarva.
r>
r>Köd óvatos… sompolyog!
r>Mint egy lidércfény zárózóna!
r>Júj és őszinte!
r>
r>Vecsés, 2021. december 1. –Kustra Ferenc József- íródott: 3 soros-zárttükrösben és senrjonban
r>
