Elkeseredett vagyok Jolán!
r>Lehetnénk már pár mi, csak talán?
r>Nem bírom nélküled,
r>Együtt lennék veled…
r>Csúszkálhatnánk, szerelem haván.
r>
r>Elkeseredett vagyok Jolán!
r>Átléphetnénk élet tűzfalán?
r>Mért vagy bezárkózott?
r>Ez élet, párnázott?
r>Játszunk együtt élet színpadán.
r>
r>Elkeseredett vagyok Jolán!
r>Odalehetek érted, talán?
r>Éljük életünket,
r>Vikszeljük létünket.
r>Úgy odavagyok érted Jolán!
r>
r>Vecsés, 2021. augusztus 11. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás, romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Nézetem nem érvényesülhet
r>Az élet bármely területén.
r>Levonom a következtetést
r>Balga, semmi ember valék én.
r>
r>Ember mindig hibát keresi
r>Ez életet előmozdítja.
r>No, de, önmagában keresni
r>Talán ez az ember nagysága.
r>
r>Ilyennek születtem, neveltek,
r>Így látom környező világot,
r>Tán' ismerem őket; emberek,
r>Hogy szerezzek gyertyát, világot?
r>
r>Értékelem eddigi éltem,
r>Fény még nem gyúlt a borús egén,
r>Valami célod volt Istenem…
r>Meg kell tudnom, mire élek én!
r>
r>Budapest, 1997. december 14. – Kustra Ferenc József
r>
Írni fogok a hónakr>Hogy legyen itt márr>E hónapr>Mert ha eljön r>A hó-napr>A sok gyerekr>Örölhet r>Majd a hónakr>r>És ha mindentr>Belep a hór>Hónap lesz r>A suliban is r>Halihór>Boldog leszr>Majd a sok lurkó.
(leoninus csokor)
r>A tollamnak örök a harca a papírral… mint szuronynak sok hasfallal!
r>Bemártom a tollam és rettegek… a tinta le csöppenhet, pacát ne ejtegetek.
r>Udvari diófánk alatt hosszan elücsörgők… jó gondolatsoromon tépelődők.
r>
r>Senki ne bántson poétát, ó, mennyi dolga van… egy kis magány hol van?
r>Senki ne bántson poétát, lehet, hogy épp ideges… gondolatában sem kedves.
r>Senki ne bántson poétát, mert lehet, rossz verset ír… vagy szerelmet kiír.
r>
r>Ne zaklasd poétát, látszik gondolatába merül… kínlódik is esztelenül.
r>Ne üldözd poétát. meg még elmenekül… Ronda lenne, hogy futva menekül…
r>Ne űzd el a poétát, ha ő a legjobb szomszédod, A másikról mi derül ki, ha megkapod?
r>
r>Képzeld: a poéta is lehet szerelmes, így lehet tanúja, hogy mily’ heves…
r>Képzeld: a poéta is lehet szeretetteljes, így más szívének nagyon kedves…
r>Képzeld: a poéta is emberből van, de lehet, hogy szívében ’hasadóanyag’ van…
r>
r>Vecsés, 2023. augusztus 29. – Kustra Ferenc József
r>
Senrjú stílusú haikuban…
r>
r>Megint szüret lesz.
r>Még dong a hordódonga.
r>Finom-bor tartó.
r>*
r>Seregély hadak
r>A méz ízű szőlősben.
r>Szüret a lankán.
r>*
r>Mézízű szőlő
r>Tőkén várja új létet.
r>Lehet, óbor lesz!
r>•
r>Ronggyá foszlott már
r>A jó idő, szüret lesz.
r>Must, szőlőprésből.
r>*
r>Nagy zsivaj, lárma
r>A szüret kísérője.
r>Újborhoz szedik!
r>. *
r>Szőlőszem mosoly
r>Invitál szüretelőt.
r>Nehéz a puttony.
r>*
r>Üres hordókat
r>Újbor fogja tölteni.
r>Már töppedt szemek.
r>*
r>Lovas kocsikon,
r>Dézsák. Csurig töltöttek.
r>Irány, a présház.
r>*
r>Nagy dézsákban csak
r>Gyűlnek a szőlőhegyek.
r>Mindenből must lesz.
r>*
r>Öntelt fahordók
r>Várják mustot… érlelni.
r>Újborról, nóták…
r>*
r>Hordó ujjongás!
r>Érzik, telik a hasuk.
r>Újbort érlelnek.
r>*
r>Hordó lett napfény
r>Őrzője a nedűben…
r>Újbor… lesz óbor.
r>
r>Vecsés, 2016. október 8. – Kustra Ferenc József
r>