Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Szinte mindig úgy van, hogy a pár domináns tagjának
r>Lehet csak véleménye, vagy mondandója!
r>Mindent megmagyaráz, folyvást ossza az észt párjának
r>S
r>Ha igaza van, ha nincs, dől a mondóka!
r>
r>Ő generálója, párja alanya a játszmának.
r>
r>Ui. És ne reménykedj, Te földi halandó olvasóm, hogy ez nálatok nem így van,
r> meg ilyen nincs is. Legföljebb a témában nem vagy képzett és így nem ismered
r> föl a helyzetet, vagy nem ismered föl annak okát, hogy miért nem éltek
r>kifogástalan boldogságban… (Kivétel erősíti a szabályt!)
r>
r>Vecsés, 2017. június 12. – Kustra Ferenc József
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Az emberiség, tőr előre olyan hihetetlenül,
r>Gazdagok vezetésével, önmegsemmisítésbe.
r>A pusztulás felé megy bizony. nagyon is töretlenül,
r>S
r>Belepusztul önön, véges, kényszeredettségébe
r>
r>Nincs alternatíva, vég közeledik, reménytelenül…
r>
r>Vecsés, 2017. június 11. – Kustra Ferenc József
r>
A lassan eltűnő napfény, mint a fonnyadó vörös rózsa,
r>Mállik a nappal, mint korhadt fahídban a hasadt tartófa…
r>Vöröslő alkonyi ég, óh, mondj, ha akarsz, most mondj még mesét,
r>Támad a sötétség, én már látom éj fekete setétjét.
r>
r>A lanyhuló napért, kegyelemnek kérése meddő,
r>A múló napfény helyett a sötétség bizton eljő!
r>A lemenő Napnak fénye most még… ah, már csak halványan ragyog,
r>Az est, settenkedve, lopakodva, csendben, de előandalog.
r>
r>Még halványuló alkonyi bíborban csendesül az este
r>De már jő az éj, és teríti... lám, matt fekete a leple.
r>De nem leszek ám én egyedül, csak magammal,
r>Majd velem leszek, tudattalan önmagammal.
r>
r>Messzire nézek, távolban a hegygerinc, egyre eltűnőbb,
r>Már most azt várom, hogy láthassam őt ismét, reggel mielőbb.
r>Eljő’ a reggel is, Te elköszönsz nappalra, búcsúzol…
r>Találkoztunk majd veled, de még előtte... napfényt hozol.
r>
r>Gondolkozok, loholnom kellene még a napfény után,
r>De rájöttem még a bandukolás is, sok lenne talán…
r>Mára már nincsen tovább… ilyen a sors,
r>Reggel lesz virradat, várom... szélvész-gyors.
r>
r>Vecsés, 2013. március 14. - Kustra Ferenc József
r>
Az ősz ideért és megjött, és tudom nyarat fosztogatni jött!
r>Már letépett leveleket hord, bokrok, kopaszodó fák között.
r>Mert tudja, véges az élete, tombolnia kell… még mielőtt…
r>
r>Vecsés, 2014. január 21. - Kustra Ferenc József
r>
r>
Ilyen világot élünk… (TANQ csokorban)
r>
r>Bolond lett a világ,
r>Nekünk ilyenben kell élni.
r>Léttől is félni kell.
r>Úgy lobognak a varkocsok,
r>Majd kifésülik, markosok…?!
r>*
r>Majd’ minden fordított,
r>Működés feje tetején.
r>Fiatalság érti?
r>Ló térdig sárban iázik,
r>Szamár nyerít, füle fázik…?!
r>*
r>Bevezetik itt-ott
r>Kézírás megszüntetését.
r>Harc műveltség ellen.
r>A büdös kutyák röfögnek,
r>Disznók, ugatva böfögnek…?!
r>*
r>Elég, ha van papír,
r>Tudni nem kell hozzá! Olcsóbb.
r>Mire tanítják be?
r>A kígyó a fűben zizeg,
r>Papírlap a szélben sziszeg…?!
r>*
r>Visszásság halmazok
r>Viszik csődbe a világot.
r>Fiatalnak tetszik…
r>Kukorékolnak a tyúkok,
r>Kotkodálnak a kakasok…?!
r>*
r>Tudás és értelem,
r>Előrehaladás gátja.
r>Dicső semmittevés.
r>„Az önálló gondolkodók
r>Nem kívánatosak, rosszak…”?!
r>*
r>Igyekszem, előre…
r>Mondják, tolakodó fráter.
r>Pedig, ők mondták így…
r>Ah! Agilis ember nem kell,
r>Azonos nekik végzettel…?!
r>*
r>Ha végrehajtom baj,
r>Ha ellentmondok, még nagyobb.
r>Nincs eligazodás…
r>Csönd és vakfegyelem.
r>Ez nekem nem lételemem.
r>*
r>Avar, mint szivárvány
r>Csillogtatja a színeit.
r>Belelépni, puha!
r>A levelek milliói
r>Földön. Szép, mint a milói.
r>*
r>Villámtól világos
r>Az ég. Ijesztő a fénye.
r>Dobhártyarepedés.
r>Villám: váratlan csattanás!
r>Oly’ mint egy aknarobbanás.
r>
r>Vecsés, 2015. április 11. – Kustra Ferenc József - Új szépirodalmi irányzat jegyében. (A HIAQ –t és a TANQ –t én alkottam meg… szótagszám, 6-8-6 és 6-8-6-8-8 Ez jobban illik az európai gondolkodáshoz, és a magyar nyelv sajátosságaihoz.
r>
