Idő 
Értékelés 
Értékelés Mi férfiak egy nőért nem könnyezünk!
r>Mi hazafiak, hazánkért könnyezünk…
r>Behunyt szemmel a kezünk zászlót lenget,
r>Nyitott szemmel meg, nem látjuk a rendet?
r>
r>Vecsés, 2009. május 2. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként a hazaszeretről.
r>
Múltamban vájkálás…
r>
r>Hatvannyolc vagyok, régen volt minden,
r>De a vágyódásom él, már másom sincsen,
r>Él és dühöng a vágyaimról végső lemondás… már nincs sincsen….
r>
r>Jézusom, elképesztő, hogy mért rohan az idő
r>Így én már nem várhatom, hogy majd új élmény kinő!
r>Merengek persze, többféle vágy bennem, de némaság kel,
r>Az én kérdéseimre, már csak a némaság ki felel.
r>*
r>Van bizony oly' reggel, hogy könnyben ébredek,
r>Igy csukott szemmel a múltamba révedek,
r>De eredmény nem szokott lenni, igy aztán mostan nem tévedek.
r>
r>Térdeplőm nincsen, a kérdések földön térdelnek,
r>És tapasztalom, kelek, vágyak csendben térdelnek.
r>Bizony keléskor füstbe mennek álmok, tán’ mire várok?
r>Pedig szépek voltak a gyermekkori álmok… még vágyok.
r>*
r>Megéltem a mélységet a magasságot
r>Megéltem én az illúziós vágyálmot,
r>Megéltem az élet és idő… nagyon heves rohanásokat!
r>
r>Még élek, várom a lehetetlen sok végtelent
r>És addig, hogy még egyszer átéljem lehetetlent…
r>Fájó múltam részletei még üdvözöllek titeket,
r>Lassan múlik el az élet, de várom a lehetetlent…
r>
r>Vecsés, 2016. július 27. - Kustra Ferenc József- Írtam: az új, ’3-4 soros versszak’ fejlesztésemben. Ezt versszerkesztőben lehet megírni! Önéletrajzi írás.
r>
Múltamban vájkálás…
r>
r>A múlt, torzó árnyai köz bujkálni…
r>Kézzelfogható tények közt vájkálni…
r>Az emlékeket az ebek harmincadjáról visszahozni…
r>
r>A múlt, mint egy nagy sziklafal, tényeket őrzi még,
r>Meg régmúlt történéseit is nagyon védi még…
r>A múlt orma csak éppen-hogy fel a nagyon magasba tőr,
r>Kutakodás közben a saját emlék-magányom gyötör…
r>*
r>A múltról tudjuk, csak úgy elkezd eltűnni,
r>Igy már nem emlékszünk, hol lehet vájkálni,
r>Semmibe veszett emlékeket honnan lehetne visszahozni.
r>
r>Biz’ hogy volt már, amikor emlékek keletkeztek,
r>De már biz' nincsenek meg, maguktól jól elmentek…
r>Múlt fénytelen árnyéka is gyötör a lelkiségemben
r>És helyzetem csak rosszabbodik… öregség van lelkemben!
r>*
r>A múltamból tudom, hogy voltak nekem szép
r>Színes emlékeim, arra emlékszek, szép
r>Volt mind féle, de csak a rózsaszínre és kékre emlékszem… szép.
r>
r>Visszamennék én a ’szépekhez’, együtt tölthetnénk
r>Pár napot, de ő már fölvette: eltűnt alakot.
r>Néha kérdezem... ki hangtalanul ismétli nevemet,
r>Közben, tudja ki vagyok... ismételném saját éltemet.
r>
r>Vecsés, 2016. július 24. - Kustra Ferenc József- Írtam: az új, ’3-4 soros versszak’ fejlesztésemben. Ezt versszerkesztőben lehet megírni! Önéletrajzi írás!
r>
Hétköznapi pszichológia… a két élő háború okán és a pénzéhesek okán és ez a napi téma!
r>
r>(3 soros-zártükrös trió)
r>A hatalom mohó torz-szörny, folyvást etetni kell!
r>Főként háborúban meg főnököt fényezni kell…
r>A hatalom mohó torz-szörny, folyvást etetni kell.
r>
r>Közben meg a hatalom bírtokosa sokszor tudatlan gyilkos és buta,
r>Ő sem tudja hogyan, de odasodorta az élete... szerencsés sorsa…
r>Közben meg a hatalom bírtokosa sokszor tudatlan gyilkos és buta.
r>
r>Borzalmas, hogy ezeknek nem jön ki más a száján, csak „EURÓ milliárdok”,
r>Azt föl sem fogják, hogy a szomszéd háborúban már fél millió az elhullók…
r>Borzalmas, hogy ezeknek nem jön ki más a száján, csak „EURÓ milliárdok”.
r>
r>Vecsés, 2024. január 4. –Kustra Ferenc József- íródott: merthogy a világ ezzé fajul és talán vég-legesen! Milliónyi a halott is már…
r>
A poéta vallomása…
r>
r>Élet, eltörhet
r>Mint stráfkocsi tengelye.
r>Gyalogút, merre?
r> *
r>Írnék én már valami jót is…
r>Hangulatom borongós most is…
r>Ugyan mi (…!), mitől vidám lennék…?
r>Ha más életbe átmehetnék…
r>*
r>Lehetőségek
r>Már semmire adottak.
r>Kósza nézések.
r>
r>Vecsés, 2002. december 25. – Kustra Ferenc József- írtam: Versben és senrjúban, önéletrajzi írásként
r>
