Délre igyekezz, majd vár az ebéd,
r>Vehemensen fújom majd gőzt feléd,
r>Nagy kanállal, nagyon tömném beléd…
r>
r>Délre itt legyél, majd vár az ebéd,
r>Szedek akár kétszer, ha te kérnéd,
r>Várlak, óh gyere már, ha tehetnéd.
r>
r>*
r>(Senrjú)
r>Mesélek neked
r>A szerelmemről, hosszan.
r>Leves majd… fogyna?
r>*
r>
r>(Senrjon)
r>Ebéd után kávéznánk,
r>Sétálnánk, megfognám a kezed…
r>Nagyot hallgatnánk.
r>*
r>
r>(Apeva)
r>Jó
r>program
r>Lehetne…
r>Jó lelkünkbe,
r>Behatolhatnánk!
r>*
r>
r>Így kezdnénk együtt a szerelmetes jövőt,
r>Ránk férne már kezdeni egy jól működőt.
r>
r>Vecsés, 2019. március 29. – Kustra Ferenc József – íródott; a kapcsolat kezdésről, romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Drágám, szívszerelmem, jó Blanka!
r>Lelkem, emléked fölkavarja.
r>Izzad tested nyaltam,
r>Kéjedet úgy faltam.
r>Benned… élvezetet harapva.
r>
r>Emlékszem, húztál oda Blanka,
r>Vágyott engem finom husicska…
r>Megkaptad adagod,
r>Hiánya volt bajod.
r>Hívsz, majd megint ha kell Blanka?
r>
r>Most is vágyad, hogy álljak mögéd?
r>Hívj csak, már kerülök is beléd.
r>Jól beléd hatolnék,
r>Sokat nem vajúdnék!
r>Mindent megtennék... nem kell beszéd!
r>
r>Vecsés, 2019. január 15. - Kustra Ferenc József – íródott; Erotikus LEMERIK csokorban.
r>
Nézgelődők őszileg…
r>
r>Itt van nekünk a faluhatár béli kispatakunk, nem messze, ahol lakunk!
r>A folyóparton mindkét oldalon, van egy ritkás fasor, olyan, mint alagsor.
r>A híd magasabban ível, a bokroknál bizony magasabb egy kicsivel.
r>A kis patakunk csak lassan folydogál, és láthatom benne sok levél mál.
r>Elég sok a fűzünk lefelé is, meg fölfelé is, de mind kellőn szépség is!
r>
r>A bokrok már az ősz tiszteletére színes ruhát vettek, szépek vagytok gyerekek.
r>A füzeknek nem sürgős itt semmi sem, ők még várnak, hogy lesz-e mi sem, vagy mire sem?
r>
r>Így késő délután, a nap süt, élvezetesen, de lassan indul is véglegesen.
r>Akkor aztán világítani fog, ugyanúgy, mint nyáron, mi meg örülünk nyár várón.
r>A mi kis patakunk szépen folydogál, parti köveket mossa… semmiér’ meg nem áll.
r>
r>Vecsés, 2023. október 7. – Kustra Ferenc József- íródott: leoninusban. (Ez egy ókori versforma. Itt a rím, soron belül van a sor közepe táján és a végén…)
r>
(anaforás, 3 soros-zárttükrös trió)
r>A Nap sugara, mint egy rám esett selymes tüllfüggöny, simogatja a bőröm,
r>A nap sugarát szívből élvezem, fölöttébb jólesik… simogatja bőröm…
r>A Nap sugara, mint egy rám esett selymes tüllfüggöny, simogatja a bőröm.
r>
r>Megérkezett a késői vénasszonyok nyara, kiknek ez éltető faktora,
r>Megérkezett újra az innen számolt életév… egy, már megélt igy letelt újra…
r>Megérkezett a késői vénasszonyok nyara, kiknek ez éltető faktora.
r>
r>Lehet, hogy a hölgyek, mától folyvást vágyakozva imát mormolnak,
r>Lehet is majd, hogy ez segít, jövőre újra egy évet ugranak…
r>Lehet, hogy a hölgyek, mától folyvást vágyakozva imát mormolnak.
r>
r>Vecsés, 2018. november 24. – Kustra Ferenc József- A 3 soros-zárttükrös versformát és szer-kesztettem véglegessé, használhatóvá. Olvasni úgy kell, hogy az első és a 2. el kell olvasni egy-ben. Utána a 2. és 3. sort kell olvasni egyben és a különbség, ekkor nyilvánul meg és adja ki a mondanivalót.
r>
Előttem tán’ egy hegy, min át kéne kelni?
r>Ehhez persze, felszerelést kéne venni.
r>Nincsen olyan, ki ilyet eladna nekem,
r>Így felszerelés nélkül, van saját hegyem.
r>
r>Nincsen gurum, vagy serpám, ki segítene,
r>Akit megcsapna a bennem levő eszme.
r>No, itt és most ez van, ilyennek születtem,
r>Vegetálva élem, nyomorult életem.
r>
r>Vecsés, 2002. október 6. – Kustra Ferenc József
r>