Napsugár már tűz,
r>Fű sarjad egy ütemben.
r>Rét is bimbózik.
r>Visszajött a tavaszunk,
r>Forró Napra szavazunk.
r>*
r>
r>Hideg nap nincsen,
r>Új illatok röpdösnek.
r>Bimbózó rügyek.
r>A madarak érkeznek,
r>Életüknek örülhetnek.
r>*
r>
r>Virágba borult
r>Fák erdeje mindenütt.
r>Jó termés lehet!
r>Nagy a színes természet,
r>Minden szem gyönyörködhet.
r>*
r>
r>Cseresznyevirág
r>Szirmok nagy fellegekben.
r>Arany napsugár.
r>Fészkek töltik a fákat,
r>Születik az új állat.
r>*
r>
r>Idő, derűs már,
r>Faágak égbe nyúlnak,
r>Égkékje virít!
r>Ugyan arra ébredek,
r>Majd virágok közt lépek.
r>*
r>
r>Lila orgonák,
r>Lengő gyöngyvirág illat.
r>Csókoló napfény.
r>Kellemes ez az érzés,
r>Mostantól minden békés.
r>
r>Vecsés, 2023. április 6. – Arad, 2023. április 27. – Kustra Ferenc József – 2 szerzősnek íródott: eredeti Baso féle tankában. A haikukat én írtam. Alájuk a verset; Ghica Izabella Iasmina szerző-, és poéta társam.
r>
Volt… micsoda ravasz tavasz!
r>Hír volt: hegyekben még havaz!
r>
r>Pedig most volt, kemény telünk,
r>Hogy vége, örömélményünk!
r>
r>Lassan túl vagyunk tavaszon,
r>Már nem csúszkálunk havakon.
r>
r>Lassan tavasz is elmúlik,
r>Idő is előbbre csúszik!
r>
r>Mezőn, virágok kinyíltak,
r>Fű is vastag, ülni hívnak!
r>
r>Hajnali harmatcseppek már
r>Nincsenek, mentes a határ.
r>
r>Légben a lepkék játszanak,
r>Méhek, már nagyon dolgoznak.
r>
r>Állatvilág szaporodik,
r>A jövőben gondolkozik!
r>
r>Megjöttek a vándoraink,
r>Utazó hazafijaink!
r>
r>Nyárelőre új lakosztály
r>Kell… nem alkalmatlan hodály.
r>
r>Magyar fa nyílik már, akác!
r>Gyalogakác és gömbakác.
r>
r>Napmeleg, lassan már nyári.
r>Nap, sárga sugarát hinti!
r>
r>Vecsés, 2017. március 21. – Kustra Ferenc József
r>
Már
r>Bíbor
r>Alkonyat
r>Simogatja
r>Horizont hátát.
r>*
r>A
r>Múltra
r>Hálót fon
r>A nesztelen,
r>Vakká lett sötét.
r>*
r>A
r>Gond
r>Barázda,
r>Semmivé lesz
r>Mély sötétségben.
r>*
r>Az
r>Árnyak
r>Is tűnőben…
r>Vaksötétben
r>Erre nincs szükség.
r>*
r>Az
r>Idő
r>Tűnődik.
r>Most mi legyen?
r>Inkább, megy tovább.
r>*
r>A
r>Sötét
r>Csendje meg
r>Erőre kap!
r>Halkan neszezik.
r>*
r>Nap
r>Fénye
r>Sápadtan
r>Aludni vágy…
r>Álomba merül.
r>*
r>Majd
r>Később,
r>Ezüstös
r>Fényesség lesz
r>A táj lámpása!
r>
r>Vecsés, 2016. december 31. – Kustra Ferenc József - íródott: a nyárestéről apeva csokorban.
r>
Örült vagyok, hogy egyedül csámborgok?
r>Vagy tán azért, mert magamban csacsogok?
r>Marakodnék koncért, mint silány ebek…
r>Közben észlelném, beköptek a legyek…
r>
r>Mit velem etetnek, az, mint nadálytő…
r>Mit néznek rajtam, ez színtiszta fertő.
r>Ímhol, szívemre célzó gyilkot látok,
r>Disznóvérbe én csak fakardot mártok.
r>
r>Mondják bolond, aki ma éhen hala.
r>Isten ily’ világot teremtett vala.
r>Még nem fekszem síromban sem, de ez már
r>Sakálkutyáknak olyan, mint ódon vár.
r>
r>Budapest, 2000. augusztus 17. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Csalogány dalar>Tavaszi melódia,r>Léleknek manna.r>r>Cifrázott éneker>Trillázva éjzene.r>Trükkösen hívogat,r>Füttyösen csalogat.r> *r>Másik never>Fülemüle,r>Fülnek ül er>Ez a zene?r>r>Szerelmesrer>Énekelter>Környékünket egész este.r>r>Dunatőkés, 2024. április 11.

Értékelés 

