Idő 
Értékelés 
Értékelés A torpedós orvlövész - a II. Világháborúban, az Atlanti óceáni, tengeralattjáró háborúban…
r>
r>A konvojtól lemaradókra, halál bőszen leselkedett,
r>Ki lemaradt, azoknál a hangulat nem volt emelkedett…
r>A szürke, néma és rozsdafoltos hajótest,
r>Csendesen állt a víz felszínén, mint aki rest.
r>
r>A periszkóp kiálló fémoszlopáról
r>És a fedélzeti biztonsági láncról,
r>A közeledő hajó motorjai zakatolása ütemére,
r>Csöpögött a víz folyamatosan, a búvárhajó fedélzetére!
r>
r>Lent a torpedóvetőnél némán álltak, néztek emberek,
r>Ez volt az utolsó torpedójuk, amit most betöltöttek…
r>
r>Hidrofon-kezelő figyelt, fejhallgatóval a fején megadta
r>Hogy halálraítélt kereskedelmi hajónak mi az adata,
r>Hogy a torpedó, kilövés után, el, hol és mikor találhatja…
r>
r>A becsült sebesség, becsült távolság is megvolt,
r>A háta mögött álló ember a kapitány volt...
r>A kapott válaszokra, egyenként bólogatott.
r>
r>A parancsnok felmászott az acél létrán a támadó fülkébe,
r>Ott a helyiség megélénkült, elmúlt az emberek feszültsége.
r>Volt, kinek viccelésre támadt kedve hevesen, mint, menedéke...
r>
r>Az U-boot hídján, négy őr távcsővel pásztázta ködöt,
r>És semmit nem láttak, de a szabályszegés föl sem ötlött!
r>
r>Csak a hullámok miatt fedélzetről felcsapódó és becsorgó víz hangját
r>Lehetett hallani és érezni hajó, süllyedő, emelkedő ritmusát…
r>A kapitány odaért közéjük, csak nézett, de nem szólt, nem hallatta hangját.
r>
r>Mind az öten, egyszerre hallották meg hajóról, karácsony énekét,
r>És tudták, a hajón angolok ünnepelték a karácsony estéjét…
r>A kapitány felemelte a különleges Zeiss távcsövét, de semmit nem látott,
r>Bámult ködbe... a hajót akarta látni, vágyni szerette volna a valóságot!
r>Fogta a csőbeszélőt és halkan egy parancsot morgott bele,
r>Elektromos motorokkal indultak el, a hullámos csendbe…
r>
r>A Walwis Bay nem kapott semmilyen elő jelet vagy figyelmeztetést,
r>Egy pillanat alatt fordult át a fedélzete, élte rettenetét…
r>Ünneplő gyereket bontogatták a karácsonyi ajándékokat,
r>És aki élt, átélte halálos pusztulást meghozott rémálmokat.
r>A kabinpadló is megemelkedett és fel is szakadt,
r>Mint egy felhasított gyomor, ami a kardtól kiszakadt…
r>
r>A hajó megbillent és imbolyogni is kezdett,
r>Mint a bizonytalan, aki a ködben eltévedt…
r>Bal oldali motor kiszakadt masszív, szétzúzott talapzatáról,
r>És kiszakította a hajó oldalát, mintha... lenne papírból.
r>
r>A rémült rádiós tudta mi lett, a beállt sötétben asztalába kapaszkodott,
r>Hallotta a kinti pánikot, adásra tette rádiót, morzejeleket adott.
r>Tengeralattjáró! Tengeralattjárók megtámadtak! Közben, több imát mormogott!
r>
r>Többször leadta a hívójelet, de senki nem válaszolt,
r>A konvoj ötven mérföldre már régen el is távolodott…
r>Megpróbált egy közeli New-foulandi állomást is hívni ízibe…
r>De a hajó süllyedt, az antennavezeték már belelógott a vízbe…
r>
r>Vecsés, 2016. november 14. – Kustra Ferenc József – íródott: Földi Pál: „Konvoj csata az északi-tengeren” c. dokumentum regénye ihletésével.
r>
A II. Világháborúban, a tengeralattjáró háború…
r>
r>Az U-boot kapitánynak, előnybe kell részesíteni a jövőt a jelennel,
r>És az alapos előkészítést, értő, fegyelmezett, mérsékletes vezetéssel…
r>
r>Szemben a vad zabolátlansággal, mint véggel,
r>Szemben az előkészítetlen rögtönzéssel,
r>Valamint, meggondolatlan vakmerőséggel!
r>
r>Vízi koporsó
r>A tengeralattjáró;
r>Ha elsüllyesztik.
r>*
r>Mosoly fogyóban,
r>Végtelen fájdalom… úr!
r>Idő is véges.
r>*
r>Az életcsata
r>Győztese, mindenki más…
r>Vég, időben jön.
r>*
r>Testből megy lélek.
r>A várt léptek elhaltak…
r>Csend uralkodik.
r>*
r>Pereg életfilm…
r>Adás közben megszakad…
r>Elégett cellux…
r>*
r>Csendben van a vég…
r>Hirtelen, vad ordítás!
r>Feladás… rögzült!
r>*
r>Ládába zárt lét…
r>Ez… a jövő nyugalma…
r>Út, már elfogyott.
r>*
r>Kínszenvedés sok,
r>Türelem, meg oly’ kevés.
r>Végül, győz… halál.
r>*
r>A kötelesség,
r>Katona istenhite.
r>Nincs meggyőződés.
r>*
r>Világ, mivé lett,
r>Így haladva, mivé lesz?
r>Pálfordulás, hol?
r>*
r>Üzletből a pénz!
r>Üzlet… kinek érdeke?
r>Halott, tömegek!
r>*
r>Tűzben hamvadhat
r>A fegyver, hamu maradt;
r>De béke nem lesz…
r>
r>Vecsés, 2016. november 13. – Kustra Ferenc József – íródott: Földi Pál: „Konvoj csata az északi-tengeren” c. dokumentum regénye ihletésével.
r>
1939. 09. 03. -n a II. Világháborúban az északi tengereken operáltak a tengeralattjárók…
r>
r>Délután három órakor kapták... rádióüzenet, kódolt,
r>Ez, amit, Lemp kapitány az U–30 fedélzetén rögvest dekódolt.
r>Olvasás után bejelentette a legénységnek, hogy kitört a háború
r>És az angoloknak velük szemben elkezdődik nyomorúságos, nagy ború!
r>
r>Felszínre felemelkedtek és a diesel motorokat maximálisan üzemeltetve,
r>Tizenkét csomós maximum sebességgel, hasították habokat, élt a vadászat ösztöne…
r>
r>A célpontot, csak este hétkor pillantották meg,
r>Kivilágítatlan hajó volt. Alig látták meg.
r>Lemp, segédcirkálóként azonosította célpontot
r>És a legénység, négy vetőcsövet vízzel elárasztott…
r>
r>Fél nyolckor kilőtték a célpontra mind a négy torpedót,
r>Amikből három, totál telibe találta a hajót.
r>Az U-boot periszkópmélységből figyelte hajó lassú haldoklását,
r>Ahogy a tenger elnyelte. Legénység, igen élvezte a rombolását.
r>
r>Napokkal később tudták meg, hogy az, az Athenia személyszállító gőzös volt,
r>A fedélzetén, civil utasokkal, támadásban volt is százhuszonnyolc halott.
r>
r>Amikor visszatértek, Lemp kapitányt hadbíróság elé állították,
r>Végül, csak felmentették, de, már karrierjét sötét árnyak borították.
r>
r>Vecsés, 2016. október 12. – Kustra Ferenc József – íródott: Joachim Peiper: „Farkashajsza” c. dokumentum regénye ihletésével.
r>
Az adó nagy adur>A választottak kezében.r>Dől a lé,r>És nem is szerényen.r>Szépszerévelr>Törvényt hoznak,r>És bár lassan , r>De az előírások szaporodnakr>Megfelelően a programnak.r>Mindennemű vagyonodrar>Meg van az adó kulcsa.r>r>A lélegzetért még r>Nem kell fizetned,r>De a levegő minőségétr>Már megadóztatják veledr>Valamilyen módon,r>És még csak nem is sejtedr>Mennyi irányba gurulr>Keresetedr>Amíg verejtékedr>Munkád közbenr>Letörölted.r>r>Amikor felsírtál elsőr>Levegővételedtőlr>Számítottak veled,r>Hogy az életedr>Előbb-utóbb busásanr>Meg kell fizetned.r>Adóznod kellr>Tetszik vagy sem,r>Kibúvót nem fogadnak el.r>r>Terhed a végsőkigr>Visszahúz a földbe,r>És ha majd kint leszelr>Talpalatnyi helyedenr>Mindörökre,r>Utódod még akkor is fizet r>Adót....Sírhelyet.r>r>Fel s ki-talál-ták rendesenr>Az adó nagy adu,r>És ez bizony nem kamur>A-ki-választ-ott-ak kezében.
Az emlékek üstjébenr>Hogy oda ne égjenr>Kavargatomr>A gyermekkorom. r>r>Mert hiszen az életbenr>A legszebb véletlenr>Ami történtr>Akkor volt gyerekként. r>r>A Nagy ismeretlen világr>Mind felfedezésre vártr>A sok haverral közösenr>Osztoztunk az örömökben.r>r>Együtt nőttünk cseperedtünkr>Mint a legjobb testvérekr>Volt bizony hogy olykor-olykorr>Megfenyítettek a bölcs vének. r>r>Részletezni nem is tudom r>Kalandjaink hosszú sorátr>Mert olyan sok volt az alkalomr>És az időben elvesztette aktualitását. r>r>A szívemben még most is őrzömr>Sok pillanat ízes zamatátr>És lelkemben mindenkivel törődömr>Ha nem is halljuk egymás szavát. r>r>Más utakon járunkr>Így kellett hogy legyenr>De néha lelkünk összeérr>Fenn az üveghegyen.
