A nagynaprar>Az én jókívánságom r>Semmit sem ér.r>....r>A Te óhajod r>Legyen reményr>Hogy az életbenr>Vágyad még elérr>És pont beleférr>Ameddig a Térr>Szemedben Időt ér.r>....r>A születésnap r>Egy mérföldkőr>Haladj továbbr>Ott a jövő.
Valahol - sok helyenr>De leghamarabb r>Forrón fortyogó frontonr>Hideg pengék r>Szótüskék r>Dölyfösenr>Döfnek inakbar>És húsbar>Megdermedt rettegést r>Amíg kibuggyanr>Kesernyés-sós nedver>Véredényekből a szemekber>Könnyezve.r>r>A Való sokszínű Igaza r>Káosszá tornyosulr>Az egyszerű lényeg képer>Nagyítón keresztül szemlélver>Torzult formát öltr>És áztatja a bánatr>Az elhagyott romos hazákatr>Ködös holnap küszöbénr>Sikítva reszket r>Az alázatr>Ne-!-hagyjátok már r>A Lázatr>Elhatalmasodni !r>r>Ne buzdítsátokr>Az apátiás katonákat!r>Ne buzdítsátok r>A reményvesztett apákat!r>Ne buzdítsátok r>A síró anyákat!r>Ne buzdítsátokr>A remegő öreget!r>Ne buzdítsátokr>A sebzett betegetr>És hagyjátok élni a gyerekeket!r>r>Becsületbeli nyílt szór>Átlátszó pohárban r>Szomjat oltandó.r>Egyezségre törekednir>Dalt fakasztani r>A legszebb hangszeren...r>...Ha nincs kompromisszumr>Értelmetlen.r>És amíg ki-ki a magáétr>Fújja szüntelenr>Szimfónia nem lesz sohasemr>Csak visítóan kínzó gyötrelem.r>Süket publikumnak tánr>Jó lehet a nótar>Ha csillog a díszletr>És a látszat nem csalóka.r>r>Kinek az igaza tisztább hitűr>Mikor a bonyodalom sokszínű?r>.....r>A közös nevezőr>A válasz r>Ha nem ér célbar>Sosem lesz Heuréka.r>A tükörbőlr>Csak az verődik visszar>Az Emberségr>Milyen tiszta.r>r>Ne Hagyjátok r>Veszni az Emberkatonákatr>Ne hagyjátok vesznir>Az Emberpalántákatr>Az Anyákat se a betegetr>Ne hagyjátok veszni r>Az apákat se az öreget !r>Az árvákat elesetteketr>Ki eteti majd meg?r>Ne hagyjátok vesznir>Az Egyszeri Életet!r>r>Ésr>Sajnos r>Kár minden szóértr>Felesleges tettr>Mikor a szótr>Süket nem halljar>A betűt vak nem látja.r>r>Önelégült gőgös hatalomr>Lesi hol s milyen az alkalomr>A tereken a keretetr>Profitéhség forgatjar>A Kereket.r>r>És.....r>Hagyjátok veszni r>Az Embereket !?
Csillogva izzanakr>Kacsingatva r>Pislákoló-vonzónr>Hűvös fehér-kék fénnyelr>Ábránd melegséggelr>Éjfél utáni r>Tündöklő csillagok, r>S közben álmodban r>Oda osonokr>Veled vagyok. r>r>Minden éjjelr>Ha álmatlanságr>Gyötör éppenr>Úgy hiszemr>Mosolyoddal ragyog,r>Ereszkedik fénye r>Egy csillagnakr>Fáradt szemembe.r>Pupillám mögött r>Ragyogva surranr>Lelkember>Még borús időben is.r>r>Álmatlan éjjelenr>Csillagképekbenr>Letekint rámr>Évezredekkelr>Lemaradt időr>Pillanata.
A szomszéd háború mellett, kialakult a Közel-Keleten egy nagyon is véresebb háború…
r>
r>(leoninus)
r>A szomszédnak van egy hosszan tartó háborúja, meg van sok-sok temetetlen halottja.
r>Vannak katonák, ki meghaltak, de elvesztek, meg vannak ki lakói a kert-földeknek…
r>Ritkán, de biz' akadhat köztük, amikor a tábornok is megy… belőle nincsen száz egy.
r>A egyszerű katona kit elhantoltak, hol meghalt, ki fiai mellől csak úgy kihalt…
r>*
r>
r>(senrjon)
r>Az egyszerű embert már
r>Rögvest elfelejtették… már nincs!
r>Ők, ártatlanok.
r>
r>Úgy tűnik, hogy a halál
r>Maga, mulandóságért harcol
r>Ő a végsegéd!
r>
r>Fekete kosok gyónnak,
r>Ha pénz nem érkezik időbe!
r>Élősködők ők!
r>
r>Ők háború robbantók,
r>Katonahalál… kasszírozok.
r>Élősködők ők!
r>*
r>
r>(leoninus csokor)
r>Sirattatlan a katona, ki eltűnt nem került elő, családja meg a könnyet nyelő.
r>Sirattatlan a katona, kinek van... gyermekei, de apját már nem tudja tisztelni!
r>Sirattatlan a katona, ki frontról megszökött és nem ért oda, amerre üvöltött.
r>
r>A tábornokok még szabadságot is kaphatnak, katonáknak ezek légből kapottak.
r>A fekete kosok tengereken nyaralnak, gyerekeiktől dicséreteket kapnak.
r>Ezek az emberek a TV -ben nézik a háborút, amit emlegetnek, mint repedtsarkút.
r>
r>Katonák meg a más frontján sajátkezűleg harcolnak, majd meg ajándék halált kapnak!
r>Olyan még nem volt, hogy a katona kezdett háborút, tábornok meg átélte halál-bút.
r>Kosnak és tábornoknak ebéd után van kávé, katonának akkor sem, ha nem málé.
r>
r>A kosok élősködői, Harpagonok, a sirattatlan emberiség vámszedői.
r>Kosok, akik háború nélkül kiírták Föld lakósságát, Önös érdekből és csakis!
r>
r>Van: volt katona, sok darabjából, sokfelé folyt vér, de ő már nem tudja, mit sem remél.
r>Frontvonal csatatér, tábornok csak bizakodik, a katona már nem él, így nem remél.
r>A családja, remeg az apáért, a férjért, kiről nem tudják, hogy már nem él a remélt…
r>
r>Özvegy anya kihez megy férjhez, ha kosok kiirtották férfiakat, nincs ima kéjhez…
r>Kipusztultak a férfiak, akkor, hogy épül újra a népesség, nem... női képesség…
r>Csatatéren, főleg nyáron romlik a konzerv, de kost nem érdekli, csak, bevétel csakis.
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>A család a temetőben, keresztnél sírdogál, életsodrásról hosszasan meditál,
r>Kicsiből nőtt gyerek meg az apukájára nem is emlékszik, próbálkozik, meditál…
r>A család a temetőben, keresztnél sírdogál, életsodrásról hosszasan meditál.
r>
r>Vecsés, 2023. november 26. –íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi, már eszkalálódott háborús és nagy világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV. híradókban egész nap mutatják a valóságot…
r>
A téli nap, vakítóan süt…
r>Hótakaró visszaveri fényt,
r>Én meg nézem, mint egy átszellemült.
r>Úgy élem meg, mint egy leányregényt.
r>*
r>Hófehér a hó,
r>A tisztaság szépsége…
r>Hógolyó fehér.
r>
r>Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc József
r>