Idő 
Értékelés 
Értékelés Mindenki „egyedül” van a Földön,
r>De mindenki kap a Nap sugarából.
r>Szónak ne legyen sírkertje az örömön,
r>De mindenki kapjon hóra vert napsugárból.
r>*
r>Föld, mindenkié!
r>Napsugár vetüljön szét.
r>Óvás, közösen.
r>
r>Vecsés, 2014. április 9. – Kustra Ferenc József
r>
(bokorrímes duó)
r>Öregeknek a sorsa, hogy őszesé változik a haj,
r>De a kezük sem a régi, ízületes és ez már baj.
r>Az, hogy már állandóan bottal kell járni
r>Egyenesen rossz, de igy könnyebb csoszogni…
r>
r>Olvasni sem megy már úgy, mint régen.
r>A mennyezeti kis égő elég és tart féken.
r>Az idő annyira eltelt… már nincs nagy szerelem,
r>De nyugi, lelkemben még szeretlek kedvesem.
r>*
r>(leoninus)
r>Szárazságban eltűnik a kis folyó, régi friss vize, már nem elfolyó.
r>Fiatal katona sír a laktanyába, mert autó-elütött lett párja.
r>Háborúban éheznek a gyerekek és nagyon csüggednek az emberek.
r>Az árváknak magányosak az éjszakák, ó, de hosszúak az éjszakák.
r>*
r>(bokorrímes)
r>Sok év eltelt a nyugdíjkor már beállt, de oly’ nehéz,
r>Fáradt, remegő lábak, vala vitték a testet, mára nehéz.
r>*
r>(Senrjú csokor)
r>Kevés a nyugdíj,
r>Nem is telik már semmire.
r>Kevés a nyugdíj…
r>
r>Kevés a nyugdíj,
r>Ágy már magától recseg.
r>Kevés a nyugdíj…
r>
r>Kevés a nyugdíj,
r>Kevés a nyugdíj… bús élet?
r>Kevés a nyugdíj…
r>
r>Kevés a nyugdíj,
r>Hajfestésre sem telik.
r>Kevés a nyugdíj…
r>
r>Kevés a nyugdíj,
r>Gyógyvíz tán’ segítene.
r>Kevés a nyugdíj…
r>
r>Kevés a nyugdíj,
r>Várja idő leteltét…
r>Kevés a nyugdíj!
r>
r>Vecsés, 2015. november 22. - Kustra Ferenc József- íródott alloiostrofikus versformában. Ezt a senrjút olvasni úgy kell, mint a 3 soros-zárttükröst. (1+2 & 2+3)
r>
Látjuk a két háborút és -már majdnem- fölütötte a fejét az atomháborús világhelyzet… Óh, az kosok!
r>
r>(senrjú csokor, kétféle félhaiku láncban)
r>Óriás kérdés
r>Egyáltalán mi is ez?
r>Tán’ álomvilág?
r>
r>És vajh’ mék’ bolygón?
r>Valós világban ilyen?
r>Tán’ álomvilág?
r>
r>Ígéret földje
r>Ahol mindig minden zöld?
r>Tán’ álomvilág?
r>
r>Sok álmodozó
r>Volt, mindig van és lesz is…
r>Álomvilágban?
r>
r>Sok álmodozó
r>Többsége, amúgy buta…
r>Képzelgéseik?
r>
r>Sok álmodozó
r>Tudás nélküli főnök…
r>Sőt, tudatlanok.
r>***
r>
r>(limerik csokor)
r>Mi magyarok itt élünk a Földön, de álmodozók nehezen tűrik, sőt ökörködőn.
r>Mi nem akarunk mások felett uralkodni, harmadik világháború készül lenni?
r>
r>Ebbe benne van üveghegyeknél a vasorrú bába, ez olyan, mint dzsinnek országa…
r>Ők azt állítják, hogy ott szépek az évszakok, mert neki igencsak sok az aranyok…
r>A vasorrú bába meg a dzsinnek, megállás nélkül piszkálják a békéseket…
r>Megüzenték a dzsinnek, ők a makik farkával verik a háborút, mert ők ilyenek…
r>
r>Mert segédjük van rendesen, aki meg majd’ mind hű cseléd… én is tudom majd’ vesztesen.
r>A cselédségnek erős atom-öklendjük van és lehet, hogy nemcsak nagy pofájuk van.
r>Cselédség élvezi {hogy a makiknak mekkora farkuk van…} dzsinnéknél fog tetszeni.
r>
r>A dzsinnek, a cselédség hiszi, hogy háborús nyertesek, mert az rájuk nem fog hatni…
r>Ezek nem nézik meg, hogy a két atombomba, régebben mi kárt tett a japánokba.
r>Azóta is vannak új fejlesztések, mik százszor nagyobbak… ezek aztán töltetek…
r>
r>Hamis reményekben a jövő áldását osszák, micsoda pazarságok eme bombák.
r>Ez biztosan igy van, de kérem… ha bicikli szögbe megy, gumi durran? Hol a szemérem?
r>
r>Vecsés, 2024. május 5. -Kustra Ferenc József- íródott: helyzetjelentésként az emberiség atomháborúzást megkedvelt- világáról, történelmi hűséggel… senrjú csokorban (félhaiku láncban) és leoninus csokorban.
r>
(Bokorrímes)
r>Látótávolságnál nagyobb vizek hullámai partnak ömlenek,
r>Közben a régi, híres horgászokról ősi regéket mesélnek…
r>A tengerek óriás hullámokkal zúzva mossák a partokat,
r>Még akkor is, mikor az alkonyat vörösre festi a dombokat…
r>*
r>(3 soros-zárttükrös duó)
r>Lehet, hogy a tenger is a reménytelenség létében él?
r>Én meg, ha a csak a szépeket figyelem, a lelkem nem fél…
r>Lehet, hogy a tenger is a reménytelenség létében él?
r>
r>Lehet, hogy azért vágyok a tengerek végtelen partjára,
r>Hogy reményt kapjak esti lefekvés előtt, este… és máma…
r>Lehet, hogy azért vágyok a tengerek végtelen partjára.
r>*
r>(senrjon trió)
r>Egyelőre késhegyre
r>Vett saját tehetetlenségem!
r>Hol van itt remény?
r>
r>Rég voltam már katona,
r>Ha lőnének az lenne csoda…
r>Hol van itt remény?
r>
r>Igazi remény villan?
r>Nő a létezhetetlenségem…
r>Hol van itt remény?
r>*
r>(leoninus duó)
r>Álmaim sürögnek, forognak köröttem, ettől tán jó a lelkem.
r>Hit, remény, szeretet! Magamévá tettem ezt a nagy egyveleget.
r>Legnyilvánvalóbb a remény, de, hogy mi lesz, az még nekem is rejtvény…
r>
r>Az álmaim, vágyaim peregnek nappali viharban és éji dalban.
r>Reményeim nem-igen szoktak beteljesülni, de nem szoktam kétkedni.
r>Amig élek, itt vagyok és remélek, bízok, hogy nemhiába így élek!
r>
r>Vecsés, 2023. augusztus 23. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Tavaszi gyöngyszem,r>Fehér fürtös májusfa...r>Becézett nevű.r>r>Csalfa orgona...r>Rovar-csábítóan hat.r>Illatta szúrós.r>r>Láperdők éke,r>Zelnicemeggy termése...r>Madár eleség.r>r>Lombhullató fa,r>Kertek dísze is lehet.r>Őshonos fajta.r>r>Dunatőkés, 2024. május 6.
