Idő 
Értékelés 
Értékelés Zöld a mező, kék az ég,r>De napfény nélkül nem elég.r>r>Sűl a zsemlye, sűt a pék.r>Sánta Sanyinak kéne szék.r>r>Esik az eső, sűt a nap, r>ki nem nősűl, legyen pap.r>r>Barna az ág, kék a madár,r>de sajnos színvak az Aladár.
Ha a butaságot r>hazafiságnak tekintik, r>nem biztonságos r>intelligensnek lenni.r>A jól hangzó,r>de üres frázisokatr>miért is kell bevenni?r>A józan gondolkodásr>miért is oly ritka?r>A bölcsek főként r>hallgatnak, talán ez a titka.
Nem fogok többet nyugtalanul a sötétedő égre nézni,
r>A végtelenül hosszú csillagösvény, rájöttem, oly’ jó nézni…
r>Majd élvezni fogom a sok és egyre sötétebb pillanatot,
r>És csendben, békésen, hallgatni fogom a csendesülő valót.
r>
r>Lelkemben, vég nélküli csend... sötétedéssel, eluralkodik,
r>Minden nappali rezgés így megszűnik, éj, diadalmaskodik.
r>Az égbolt kitisztul és minden a sok csillag fényében ragyog,
r>A bíbor napnyugta, mint aki nem is akar elmenni... villog.
r>
r>Csak ülök és bámulok kifelé a fejemből,
r>Megint elmúlt egy nap, én felállok a helyemről,
r>Ballagok, elmegyek lefeküdni... a részemről.
r>
r>Vecsés, 2015. március 7. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Bíbor dallamot játszik az égi fényorgona…
r>Ahogy esteledik, hallik éj haragos szava.
r>
r>Mint hegedűn, dallamot játszik a szél a villanydróton,
r>Ósdi trükk, amikor közeledik… ott ül vihartrónon.
r>
r>Bíborba burkozó estét, esdő, sírva remegő hangja kíséri,
r>Titokban megígérne mindent, de már csepegő esőség kíséri.
r>Már ázok, felettem az eget, súlyra rajzolt felhők borítják,
r>A hullámban támadó szélrohamok, drótot nyivákoltatják,
r>
r>(Bokorrímes)
r>Felhők szemből- támadva jönnek és már ránk is telepedtek,
r>Bíborfény nézi, felhők mennyire eljellemtelenedtek.
r>A fények arrafelé, magasban... barika felhő-nyájat festegetnek,
r>Ami nagyon jóra sikerült és nagy élmény, szépség, bámuló szemeknek.
r>
r>(Bokorrímes)
r>Én is nézem ezt a kivételes szépséget, közben arcomon eső csorog…
r>Bár itt esik az eső, ideért a szélvihar is, fény, csak idetántorog…
r>Idevetült bíborfény ezt is megfesti, és csorgó víz… mint vörösbor csobog…
r>
r>(Önrímes)
r>Közben megjött a zord sötétség, ideért, biztos az esti gyorssal jött,
r>Bíborfényt inzultálta, gáncsolta, lelökte a látóhatár mögött…
r>Jól érezte magát láthatón... neki segítő sötét felhők között.
r>
r>Vecsés, 2015. július 24. – Kustra Ferenc József
r>
Láttam én már citromsárga hajnalt virradni.
r>De nem láttam még, naplementét fönnmaradni.
r>
r>Láttam én már forró éjszakát, ezüstösen... holdfényben.
r>Nem láttam még sötét éjszakát, melegítő napfényben.
r>
r>Láttam én már tengert végeláthatatlanul.
r>Nem láttam még, sima tengert hullámtalanul.
r>
r>Láttam én már gerlét, ahogy párját hívta.
r>Nem láttam még gerlét, ki egyedül bírta.
r>
r>Láttam, mikor a vihar fölkavarta az avart,
r>Láttam már, amikor összekócolta a hajat.
r>
r>Láttam már olyan sok mindent, mit leírni nem lehet.
r>Átéltem már sokat, s miket ideírni nem lehet.
r>
r>Vecsés, 2012. január 21. –Kustra Ferenc József– anaforában írt vers.
r>
