Idő 
Értékelés 
Értékelés Mezítláb a forró kövönr>Miközben r>Verejtékem letörölömr>Felhevült talpammal kacsázva r>Lépkedek a holnap utánba,r>És megyek még továbbr>Ameddig lehet...r>Ameddig bírom.r>r>Mindeközben a térbenr>Araszolgatr>A mindig gördülő r>Híguló idő,r>Hol hűsítő remény r>Kecsegtet,r>Hol majd vacogva r>Reszketek,r>Örökre elcsendesedek.r>r>A ma pirító sugarar>Elkísér utamra,r>Mert csaltam r>Még némi fénytr>Szemembe,r>Tüzet loptam r>Szelíd szivember>És Istentől r>Ráadásul kaptam r>Reményt a holnapra.
A játék üzlet csarnokábar>Tátva maradt a gyermek szájar>Ilyen helyen nem járt sohar>Csak falujukban a kis boltbar>r>Édesanyja szentül megígérter>Ha jól tanulsz ajándék lesz érter>Elviszlek a fővárosbar>A legnagyobb játékboltbar>r>Ami tetszik választhatodr>Ha elvégzed a feladatodr>De most vigyázz testvérkédrer>Amíg hazaérek majd estérer>r>Tudod apa messzire mentr>A szívünkben van most idebentr>Anyának ezért el kell mennir>Hogy legyen mit az asztalra tennir>r>És így folyt hosszan az esztendőr>Szemében öccse is lassan felnőr>Úgy érezte az ígéretr>Csak amolyan szóbeszéd lettr>r>De ádventre mit ád Istenr>Szól az anya mézédesenr>Elmegyünk ma a fővárosbar>Veszünk ezt-azt karácsonyrar>r>A játék üzlet csarnokábar>Elgurult a gyermek álmar>Mert minden kütyü olyan drágar>Anya ezért járt annyit munkábar>r>Megszeppenve csordult könnyer>Nem kell a világnak semmi kincser>Elég lesz ha karácsonyra mindörökrer>Egymásnak örülnek anya ő s a kisöccse.
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>(3 soros-zárttükrös duó)
r>Elegáns-lágyan, szinte finoman, lustán érnek földet a hópelyhek…
r>Színes úti ruhát vett a falevél és földre kísérik a pelyhek…
r>Elegáns-lágyan, szinte finoman, lustán érnek földet a hópelyhek.
r>
r>A földön lévők kristálycsillogással várják a később érkezőket,
r>A színes kabátos kislevél, már ott van, már barátságot kötöttek…
r>A földön lévők kristálycsillogással várják a később érkezőket.
r>
r>Vecsés, 2014. március l. – Kustra Ferenc József – írtam: 3 soros-zárttükrösben a tél kezdetéről… A versforma az én egységesítési fejlesztésem. (Olvasni úgy kell, az az első két sort egyben, után a 2. és 3 sort egyben és így lesz meg a vers eszmeisége…)
r>
A szomszéd háború mellett, kialakult a Közel-Keleten egy nagyon is véresebb háború…
r>
r>(leoninus csokor)
r>Fegyverzaj veszélyesen ropog a kék ég alatt, jó lenne csend, legalább egy falat!
r>Éppen emeletes épület omlik le, emberek kiáltoznak itt temetett be…
r>Süvít az ég a felhőtlen ég alatt, vajh’ mennyien fekszenek a sírhalmok alatt?
r>
r>Aknavető lövedékek szállnak fölfelé, majd odébb az úti céljukon lefelé…
r>Közben hallani, hogy kattognak a sok-sok kézi fegyverek, össze is esnek emberek.
r>Fekete kosok, Ti itt járjátok az ördög táncát, nylon zsákba tetetitek a hullát.
r>
r>Kérdezem én, hogy vajh' hol van ilyenkor az Isten? Állítólag neki az ember… minden!
r>Tudom én, hogy a harc a fekete kosok kiváltsága, sok katona ment már halálba!
r>Többször -többen- elmondták TV -ben a szakértők, lehetnek legkevesebben hatszázezren ők!
r>
r>Bőszen sokasodnak a sírhalmok, jól elfogynak az élő harcosok!
r>Bőszen nő a lakósság fájdalma, mert ez most a fájdalom uralma…
r>Bőszen sír, zokog a család… kisgyerek meg nem érti… Csend, meghalt apád!
r>
r>Fegyverzaj ropog szép kék ég alatt, jó lenne csend, véglegesen nagy rakat… az ég alatt!!
r>Újabb, más épület omlik, emeletes kórház omlik le, ember nyög… itt temetett be…
r>Süvít az ég a felhőtlen ég alatt, süt a nap… mennyien fekszenek sírhalmok alatt?
r>
r>(HIQ trió)
r>Ti kosok!
r>Nagy pénzvágyatok...
r>Halálos!
r>
r>Ti kosok,
r>De uralkodtok!
r>Élet vég.
r>
r>Ti kosok!
r>Ti nem emberek!
r>Népírtók...
r>
r>
r>Vecsés, 2023. december 3. – Kustra Ferenc József- írtam: a nagy világkatasztrófára mutató helyzetről. Én kísérleteztem ki, megalkottam, kifejlesztettem a HIQ-! A haiku vagy senrjú esz-meisége vonatkozik rá, témától függően. Szótagszám: 3-5-3. Tilos a rím és a szavak elválasztása.
r>
(3 soros-zárttükrös)
r>Ücsörgők már vaksötétben a teraszomon,
r>Az éjszakai felhőtlen eget bámulom…
r>Ücsörgők már vaksötétben a teraszomon.
r>*
r>
r>(Leoninus csokor)
r>Sötét égbolton bogozom kifelé a csillagképeket, Igy keresem a lényeget.
r>A Hold olyan, mintha egy fotós tette volna föl és ma nagyon szépen tündököl.
r>Csak nézek a sötétben és elemzem, hogy a jövőben, várhatóan mi lesz velem…
r>A rongy életemben bízhatok... hogy változik? Vagy lesz mellé egy jobb, második?
r>Hmm… nem is hiszek, hogy más lesz, minthogy az sem, télen majd köd lesz?
r>Várom is, hogy sötét égbolton jelenjen meg fény, mint bizalom-szerű tünemény.
r>*
r>
r>(Senrjon trió)
r>Azonban az a helyzet
r>Ez a vágy csak mesék részese.
r>Lassan fáradok…
r>*
r>Az én szerepem folyvást
r>Ugyanaz és éltem romhalmaz!
r>Lassan fáradok…
r>*
r>Álmaimban minden szép,
r>De ez az élethez nem elég…
r>Belefáradok…
r>*
r>
r>(Leoninus csokor)
r>Az élet bizony nem csak egy tollvonás, de nem is egy szó aláhúzás.
r>Ráadásul nem én irányítom, mert nekem, a sorsom az örök gardedámom.
r>Egyet tehetek, holnap folytatom a poéta életet, abban látok életet…
r>
r>Vecsés, 2015. július 26. –Kustra Ferenc József- Csak úgy meditáltam… magamról, magamban írtam: önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában!
r>
