Idő 
Értékelés 
Értékelés Nem csalódtunk benned pajkos április hava,r>Lányos szeszélyeknek huncutkodó tavasza.r>Már az első nap meleget nyárból hoztál,r>Másnapra pedig októberrel tréfálkoztál.r>r>Tarsolyodban hő, hó is van, kacérkodsz erővel,r>És csatára kelsz betyárul a múlandó idővel.r>Jövőbe szaladtál ismét egy arasznyi órát,r>Majd október fizeti meg csalfaságod árát.r>r>Orgonával illatozol, flörtölsz május bátyáddal,r>Szerelmesen ölelkezel a dúsan virágzó fákkal.r>Citromsárga repce ring a tágas határban,r>Te vagy legkirívóbb az év-kalendáriumban.r>r>Ma újra égből pottyan zord, hideg könnyed,r>Hűvös, és kimért vagy, szív-meleged rejted.r>Bősz szélel cibálod ázott fák friss, zöld ágait,r>Messzire űzöd a túrázni vágyók víg álmait.r>r>Mit hoz majd a holnap...ha te azt tudnád,r>Tán pletykás nyelveddel biz el is árulnád.r>Büszke szeszélyed bájjal mutogatod,r>Madarakkal daloltatod hiú-hangulatod.
Szőlős lejtő bús.r>Hajtást szabdalt kardjával...r>Fagyhalál nyargalt.r>r>Nap már nem segít.r>Fotoszintézis dermedt.r>Termés bénán csüng.r>r>Néhány rügy még él.r>Tőkén sarjadó remény.r>Öngyógyító tett.r>r>Dunatőkés, 2024. április 26.
Élet zöld színű,r>Friss nedvesség táplálja.r>Virágos napok!r>Májusi szél esőt hoz,r>Természetet így gondoz.r>r>Aranyat érő,r>Eképp szól a szép mondás.r>Igazolódott!r>A csapadék jó dolog,r>Hogyha a menny nem zuhog.r>r>Ha langyos esős...r>Könyörületes az ég.r>Dús kalász szökken.r>Ég csatorna bőkezű,r>Nem precíz és tervszerű.r>r>Dús-zöld vidék szép,r>Tájnak ékes büszkeség.r>Kenyér-érlelő.r>Szántó földnek glória,r>Szalmából van megfonva.r>r>Virág illat száll,r>Este párás csábítás.r>Ámor-mámoros.r>Szerteszéjjel szerelem,r>Nyilak sebe...szív-verem.
Van, kinek élet adja… csak tekéznek
r>És élet sűrűjében… csak bengéznek.
r>De már ez sem annyira jó, már rothad,
r>Mit csinálhatsz, ha nagyon fáj a fogad?
r>
r>Keresgélsz, mint hajléktalan kukában.
r>Mennél a télben, tán’ lopott bundában.
r>Zabálnál, mint nagyon gazdag a nagy magányban.
r>Élveznéd életet oroszlán barlangjában?
r>
r>Vecsés, 2004. március 12. – Kustra Ferenc József
r>
Vakablakban meditálok…
r>
r>Fut széles, kanyartalan út, a nagy kanyaron túl a semmibe…
r>Kialvatlan a szemeim, révedve bámulnak a messzibe…
r>Üveg nélküli vakablak... kinézve, fixírozok valamit,
r>Az időóra ketyeg, csapkod benne valami, tán, valakit…
r>
r>Bölcsesség köve nincs... beépítették a kútja kávájába,
r>Lovam is elszaladt, valahol legelész, a kínja poklába.
r>Van-e még bármilyen lelkem? Bolyong vagy csak kicsit elcsavargott?
r>Felhők, ha eloszlanak, mondhatom... csillagfénynek utat nyitott.
r>
r>Zavart ez a világ, szürke füstköd borítja a mindenséget,
r>Sötétben, honnan vegyem elő, a mindent értő lelkiséget?
r>Most, a szélvihar kócolja, a fák borotválkozott ágait,
r>Éjjel, meg a Hold csak megy… érdektelen, intézi a dolgait.
r>
r>Most a télen a kemény fagyok, a kertem felett jártak,
r>Bentről néztem, a holdsugarak is bundába grasszáltak!
r>Azt is láttam bentről, hogy kint gallytördelő szelek jártak,
r>Akkor én bent, melegben örülhetek a hideg máknak?
r>
r>Vecsés, 2015. február 23. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
