(3 soros-zárttükrös)
r>Kevés a véleményem, mint rabszolga hite,
r>Kevés hiányzik, vagyok én rabszolga! Ki Te?
r>Kevés a véleményem, mint rabszolga hite,
r>
r>Balsorsom követ, mint egy sánta versenyagár,
r>Balsorsom üldöz, mint egy győztes viharmadár...
r>Balsorsom követ, mint egy sánta versenyagár,
r>
r>Napom úgy kezdődik, mint a hulló levél léte,
r>Napon úgy végződik, mint az avarlevél léte…
r>Napom úgy kezdődik, mint a hulló levél léte,
r>*
r>
r>(Senrjú)
r>Mit tehetek a
r>Sorsom ellen? Nem vélem…
r>Sors törhetetlen.
r>
r>Vecsés, 2019. augusztus 21. – Kustra Ferenc – a 3 soros-zárttükrös -ök anaforában íródtak, a harmadik: belső rímes is!
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>Nem mindent ért meg az a szerető szív,
r>Mi az észnek reális és világos.
r>Embert bölcsesség olykor cserbenhagyja,
r>Így lehet döntése sokszor talányos.
r>
r>Ki nem gondolkozik, az gondatlan lesz,
r>Ez, mikor józan-ész embert elhagyja.
r>Állandó kézitusánk az élettel,
r>Mondhatnám én, hogy ez a létem útja.
r>
r>Szép emléket lehet kötélre aggatni,
r>Ha koldulunk az élettől, hogy jobb legyen?
r>Szép múltunkat lehet-e tovább faggatni?
r>Majd fogja magát, megfordul és elmegyen...
r>
r>Ki tudná a megoldást az élet bajaira,
r>Mikor, minden benne van sorskönyve pontjaiba…
r>Vecsés, 2013. augusztus 16. – Kustra Ferenc József
r>
A fény előtt nagy, sötét árnyak lebegnek,
r>Úgy tűnik, el akarják állni utamat.
r>Tovább úszom, küszködve küzdőm magamat,
r>Előre, közben a semmibe lebegek.
r>
r>Próbálok belekapaszkodni a fénybe,
r>De kimerültségem nő, már nem is érzek
r>Semmit, nem érzékelem azt sem, hogy vérzek.
r>Már semmi nem számít… csak haladnék végre.
r>
r>Budapest, 2000. július 4. - Kustra Ferenc József
r>
Csak kotorászok,
r>Meg tán’ kutakodok,
r>Részeiben matatok.
r>Nem tudom, jók-e a módok,
r>Bizony, előjönnek fohászok,
r>Közben meg csárdást, bizony nem járok!
r>Sokszor megmaradtak a régi álmok,
r>A fontosabbakra még mindig úgy vágyok...
r>Amikor, ha lelek egyre, akkor hurrázok.
r>No, de minek a sok emlék, mit elraktározok,
r>Mert csak arra jó, hogy fülig érő szájjal ámulok...
r>Istenem! Mik voltak... Ilyesmikről, én már nem álmodok.
r>
r>Vecsés, 2018. július 27. – Kustra Ferenc József- A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! Rímképlet: "A".
r>
(leoninus trió)
r>Fölmerült, hogy újrakezdek… ezen elég régóta révedek.
r>Ha újrakezdem, mi lesz múlt életemmel? Az egész létemmel?
r>
r>Ketyegnek a másodpercek, a rendes percek… idő rohan múlnak is az évek.
r>Életem újítva vajon hová vezetne, csőddel lelkem vajon mit kezdhetne?
r>Az életem nem balzsamos kőszírt a régi, nagy, masszív fáraó sir köröttem…
r>
r>Ha még próba életünk sem lehet, életem elcsorogna… mit sürgős vizelet?
r>Ha körülmények nem úgy alakulnának, akkor mit köszönhetnék a múlt máknak?
r>Tudom, sokak jártak úgy, hogy siker elmaradt… élettóban nem is fogtak halat!
r>Sorsomban írva, éltem társa a magány? Kérdem: mér’ érdekelne ez a posvány?
r>*
r>(tíz szavas)
r>Az átkom tovább dolgozik (a szemét) lehet,
r>Így halok? Lehet!
r>
r>Vecsés, 2025. július 26. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
r>

Értékelés 

