Idő 
Értékelés 
Értékelés Balaton partján, hol a csend ölel,r>Selymes a fű, s szél csak nekünk felel.r>Fűzfa árnya rejt el a világtól,r>A testedhez simulok a vágytól.r>r>Közel hajolsz, forrón perzsel csókod,r>Nem marad szó, csak reszket sóhajod...r>Kezed remegve talál rám újra,r>Égek, mint a tűzbe dobott rózsa.r>r>Simogatásod a vágy nyomán fut,r>Mint hullám, mi nyaldossa partot.r>Vad ölelésbe olvad a lelkem,r>Mohó tested, a testembe rejtem...r>r>Csak mi vagyunk, a világ elpihen,r>S én beléd írom magam szüntelen.r>Nap nádas mögött félve bújik el,r>Míg szerelmesen bennem veszel el...r>r>r>Siófok, 2025. április 30. Gránicz Éva.
Ha Isten itt élne közöttünk, nem vennénk észre.r>Nem szórna fényt, nem hordana arany palástot se.r>Lehet, hogy épp a boltban sorban állna,r>Mögöttünk egy kifliért várva.r>r>Nem lenne glóriája, se komoly hangja,r>Mikor kiabálunk, ő csak hallgatna.r>És talán akkor is bizakodna,r>Ha mi már rég nem hiszünk magunkba?.r>r>Nem tenne csodát, de ott lenne mindenben...r>Mosolyban, pillanatban, tettekben...r>Egy kézfogásban, egy halk bocsánatban,r>Egy padon felejtett meleg kabátban.r>r>Egy kis házban lakna a falu végén,r>És dolgozna gondosan a virágos kertjén.r>Játszana a gyerekekkel mezítláb a sárban,r>Egy padra szívet vésne,r>halkan, titokban.r>r>Nem szónokolna, csak lenne egyszerűen,r>A mindennapokban, csendben, türelemben.r>És észre sem vennénk ha elmenne innen,r>Csak éreznénk, hogy valami hiányozna... mélyen, a szívünkben.r>r>Siófok, 2025. április 21. Gránicz Éva: irtam a Húsvét hétfőre.
A nyomorúság színpadán,r>A szereplő most én vagyok.r>Ismétlődik az előadás,r>A néző is mindig én vagyok.r>r>Jön a nagy rendező újra,r>Egyik ideg a másikkal játszik.r>Ez a küzdelem az idegek harca,r>Már nem bírom sokáig...r>r>Nemcsak az idegek, a lélek tusája is.r>Magamat nézem, kívülálló vagyok.r>Segíteni magamon nem bírok.r>Magamon kívül vagyok!r>r>Belülről némán kiáltok!r>Az idő megállt, nem halad.r>Mozdulatlan vesztegelek.r>A cérna nálam elszakad...r>r>Kinézek az ablakomon,r>Látom aranyeső virágom.r>Most csak ennyi a világom.r>Szűnik a fájdalom, s jő a nyugalom...r>r>Siófok, 2025. április 3. -Gránicz Éva-
Judózni tanultam szorgosan,r>Gurulás, dobás, leszorítás...r>De egy dolgot sosem oktattak,r>A pofoncsapás tudománya más.r>r>Nyugalom és csend! - intett a mester,r>Használd az erőt higgadt fejjel!r>De ha valaki ingerel,r>A tenyerem magától repül el.r>r>Én nem tanultam, jön spontán,r>Nincs hozzá se öv, se elismerés,r>De ha valaki igazán rászolgál,r>Egy pofon a válasz, ? nem kérdés!r>r>Siófok, 2025. április 1. -Gránicz Éva-
Márvány égboltjánr>aranyszínű alkonyat.r>Sóhaja rebben.r>*r>Szél visz fényeket,r>bíborba fúlt horizont.r>Álmodik a Nap.r>*r>Vérarany sugár,r>eltűnik a domb mögött.r>Égő búcsúszó.r>*r>Piros fényszalag,r>ég és föld összeér most.r>Csend ölel mindent.r>*r>Búcsúzó tűzben,r>a Nap süllyedő fáklya.r>Hullám oltja el.r>*r>Lassan sötétül,r>napfény az éjbe simul.r>Csillagok várják.r>*r>Aranyhíd ragyog,r>kék hegyek közt búcsúzik.r>Bíborban ég el.r>*r>Izzó korong ég,r>Balcsi ölében alszik.r>Füstje az alkony.r>*r>Parázs ég alatt,r>tenger nyeli a tüzet.r>Szikrák haldokolnak.r>*r>Láng csókol vizet,r>forró sugár elhalványul.r>Gőz száll az égre.r>*r>Sistergő fénybenr>a Nap a habok közé.r>Hull s elenyészik.r>*r>Hegyek pereménr>elcsitul a fény zaja.r>Árnyék öleli.r>*r>Halkul a szellő,r>Nap csókolja a földet.r>Csillagfény rezzen.r>*r>Rőt lángban lobban,r>mint halkan égő fáklya.r>Az ég vörösben ég.r>r>Siófok, 2025. március 27. -Gránicz Éva- írtam: Eredeti Basó féle haiku csokorban.
