Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia…
r>Nem mindent ért meg az a szerető szív,
r>Mi az észnek reális és világos.
r>Embert bölcsesség olykor cserbenhagyja,
r>Így lehet döntése sokszor talányos.
r>
r>Ki nem gondolkozik, az gondatlan lesz,
r>Ez, mikor józan-ész embert elhagyja.
r>Állandó kézitusánk az élettel,
r>Mondhatnám én, hogy ez a létem útja.
r>
r>Szép emléket lehet kötélre aggatni,
r>Ha koldulunk az élettől, hogy jobb legyen?
r>Szép múltunkat lehet-e tovább faggatni?
r>Majd fogja magát, megfordul és elmegyen...
r>
r>Ki tudná a megoldást az élet bajaira,
r>Mikor, minden benne van sorskönyve pontjaiba…
r>Vecsés, 2013. augusztus 16. – Kustra Ferenc József
r>
A fény előtt nagy, sötét árnyak lebegnek,
r>Úgy tűnik, el akarják állni utamat.
r>Tovább úszom, küszködve küzdőm magamat,
r>Előre, közben a semmibe lebegek.
r>
r>Próbálok belekapaszkodni a fénybe,
r>De kimerültségem nő, már nem is érzek
r>Semmit, nem érzékelem azt sem, hogy vérzek.
r>Már semmi nem számít… csak haladnék végre.
r>
r>Budapest, 2000. július 4. - Kustra Ferenc József
r>
Csak kotorászok,
r>Meg tán’ kutakodok,
r>Részeiben matatok.
r>Nem tudom, jók-e a módok,
r>Bizony, előjönnek fohászok,
r>Közben meg csárdást, bizony nem járok!
r>Sokszor megmaradtak a régi álmok,
r>A fontosabbakra még mindig úgy vágyok...
r>Amikor, ha lelek egyre, akkor hurrázok.
r>No, de minek a sok emlék, mit elraktározok,
r>Mert csak arra jó, hogy fülig érő szájjal ámulok...
r>Istenem! Mik voltak... Ilyesmikről, én már nem álmodok.
r>
r>Vecsés, 2018. július 27. – Kustra Ferenc József- A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! Rímképlet: "A".
r>
(leoninus trió)
r>Fölmerült, hogy újrakezdek… ezen elég régóta révedek.
r>Ha újrakezdem, mi lesz múlt életemmel? Az egész létemmel?
r>
r>Ketyegnek a másodpercek, a rendes percek… idő rohan múlnak is az évek.
r>Életem újítva vajon hová vezetne, csőddel lelkem vajon mit kezdhetne?
r>Az életem nem balzsamos kőszírt a régi, nagy, masszív fáraó sir köröttem…
r>
r>Ha még próba életünk sem lehet, életem elcsorogna… mit sürgős vizelet?
r>Ha körülmények nem úgy alakulnának, akkor mit köszönhetnék a múlt máknak?
r>Tudom, sokak jártak úgy, hogy siker elmaradt… élettóban nem is fogtak halat!
r>Sorsomban írva, éltem társa a magány? Kérdem: mér’ érdekelne ez a posvány?
r>*
r>(tíz szavas)
r>Az átkom tovább dolgozik (a szemét) lehet,
r>Így halok? Lehet!
r>
r>Vecsés, 2025. július 26. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>A múltunk állandóan jelen van velünk a jelenünkben,
r>Így aztán állandó beavatkozó bármely helyzetünkben…
r>A múltunk állandóan jelen van velünk a jelenünkben.
r>*
r>(leoninus)
r>Lehet, hogy mindent lehetne látni, de foncsora vakult, így sok emlék fakult.
r>A múlt jól ránk olvassa a múltat, s ha olyat teszünk, lehet, hogy haragot tart…
r>Finoman szólva, múlt már nem olyan szalonképes és bíz’ mint tükör sem fényes.
r>*
r>(senrjon trió)
r>A múlt a jobb emléket,
r>Szinte mindet csak ellopkodta…
r>És ő reklamál!
r>
r>Azt is tudjuk annyian…
r>A foncsorhibás tükör hazug.
r>És ő reklamál!
r>
r>Fénye már nagyon kopott,
r>Tükre görbe… meg árnyékot ad!
r>És ő reklamál!
r>*
r>(anaforás, 3 soros-zárttükrös, négyszeres belsőrímes és önrímes.)
r>És ez nem politika, ez az emberi valóság… mind és ma.
r>Ez nem az a politika, de ember valósága… mind és ma…
r>És ez nem politika, ez az emberi valóság… mind és ma.
r>
r>Vecsés, 2017. november 25. –Kustra Ferenc József- íródott: alloiostofikus versformában.
r>
