Pirkadatkor úgy várom, hogy már reggel legyen,
r>Megyek, hozok neked virágot, hogy friss legyen…
r>
r>Én hozom Neked, örömet szerezve Neked.
r>Álmomban ragyogsz, közben belém ivódsz.
r>Én bizony szeretem a szerelmedet, a szerelmi becsületed.
r>
r>Kedveske, én nappal is szeretlek, nemcsak a vak éjben,
r>De óhatatlan, hogy nagyon izgalmas vagy az éj-fényben…
r>
r>Lányok, asszonyok, nők, ismeretlenek vagy ismerősök…
r>Megvallom Neked, hogy a hétköznapokban vagytok hősök!
r>
r>Édeském, Te jól őrződ az otthoni sparheltod… szeretem az álmod…
r>Nos, megyek is virágod, sárga rózsa csokorért… nagy, mint az álmod…
r>
r>Vecsés, 2026. március 3. – Kustra Ferenc József- írtam: „Itt a nőnap” c. versem átirataként.
r>
r>A nőm a virágok virága, hogy enyém… ez Isten áldása.
r>A nők bizony érdekes teremtmények, de van bennük nagy lélek…
r>
r>Ne legyen titkunk, hogy azért többekben benne van az jó vastag ármány,
r>Vannak néha kemény viták, de akkor besegít a közös alkotmány.
r>
r>Ráadásul az én nőm, a szép virágok virága.
r>Ő saját családi égbolt, fényes, csiszolt gyémántja.
r>Van olyan is, hogy a tested ringatózik hevesen,
r>Van, hogy a Te tested, nekem ringatózik kecsesen…
r>
r>Van nagy örömöm, ha a Tested lángol, nekem nyílva nekem lángol...
r>
r>Te vagy sokszor vadult reményem pillanata,
r>Te vagy remény beteljesítő pillanata…
r>
r>Mese nincsen, szeretlek biz' tégedet, élvezem a „véredet” …
r>Te vagy az életem örök kenyere, a szívem eledele…
r>
r>Most akkor lemegyek a sarki virágostól, hozok csíkos tulipánt,
r>Nagyon várom, hogy lássam a szemedben a "hálás", villanó lángolást.
r>
r>Vecsés, 2026. március 3. – Kustra Ferenc József- írtam: a nőnapra az én Nőmnek
r>
Neked, nekem is…
r>
r>Kedveske, én nappal is szeretlek, nemcsak a vak éjben,
r>De óhatatlan, hogy nagyon izgalmas vagy az éj-fényben…
r>Pirkadatkor úgy várom, hogy már reggel legyen,
r>Megyek, hozok neked virágot, hogy friss legyen…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Ti magatok is egy kedves és törékeny virágszálak vagytok,
r>Reggel, még a nap sugára is nagy élvezettel süt le rátok...
r>Ti magatok is egy kedves és törékeny virágszálak vagytok.
r>
r>A férfiak marcona lelke csak, nálatok keresheti vigaszt,
r>Aztán már kiolvashatod, hogy csak téged szeret, mint valós „igazt” ...
r>A férfiak marcona lelke csak, nálatok keresheti vigaszt.
r>
r>(Septolet)
r>Álmomban ragyogsz,
r>Nem csavarogsz,
r>Belém ivódsz!
r>
r>Tiszta a szíved,
r>Retteneted,
r>Nincs neked.
r>Van, szerelem-becsületed.
r>
r>Te vagy kicsim, aki őrzi a családi tűzhelyt,
r>Szerelmes szívünket belengi, mint életműhelyt.
r>Jó Teveled a nagy szeretet, megyek virágért,
r>Hogy bizony legyen több neked, de most egy csokorért...
r>
r>Vecsés, 2020. március 2. – Kustra Ferenc József
r>
Nőnap van
r>
r>A nő; testvér, feleség, és netán a nagymama…
r>A nőnapnak, az ünneplésének most van a napja!
r>
r>Szeretjük őket, a szívünkben is élnek…
r>Szeressük öket és semmitől nem félnek.
r>
r>Az év minden pillanatában kell szeretnünk őket…
r>Ez ingyé van… szeressük öket, a nekünk fénylőket!
r>
r>Vecsés, 2019. február 21. – Kustra Ferenc József
r>
Kendőbe van kötve a szeretetem…
r>Hogy kéznél legyen, a vállamra vetem…
r>
r>Én azonban szeretem a nőket, nekem mindennap egy nőnap,
r>Kín lenne nélkülük a perc, vagy akár üresen tengő hónap…
r>Én mindennap és minden percben, szeretettel gondolok rátok,
r>Úgy kelletek… szeretettel a leánykörben elmondhatjátok.
r>
r>Nekem is kell annyi, hogy… kérlek, figyelj csak rám,
r>Mert a szereteted visszafordul… bíz’ az ám!
r>
r>A szívemben lévő szeretetvirág, kedveskéim a tietek,
r>Nagyon szeretlek benneteket, nőnapon is boldogok legyetek!
r>
r>Vecsés, 2016. július 24. – Kustra Ferenc József
r>

Értékelés 

