Idő 
Értékelés 
Értékelés Én csak huszonkilenc lettem,r>A többit vidéken töltöttem.r>Évek jöttek-mentek, én maradtam,r>A humorból ki sosem fogytam.r>r>A tükör néha furán néz,r>De mondom: jó még ez!r>Ránc? Csak tapasztalat.r>A bölcsesség most rám szakadt.r>r>Ötvenkilenc év nem sok, nem is kevés,r>Derekam is kattog, mint egy régi kerék,r>A térdem már ropog, de a kedvem merész.r>És szemüveg kell már, hogy lássam a célt.r>r>Tortámon gyertya? Á, minek!r>Úgy füstölne, mint a kémények.r>Inkább pezsgőt töltök, - na még egy pohár,r>Hisz az évek száma úgysem gond már.r>r>Így mulatok, mert az élet szép,r>A kor csak egy szám, ez egy téves bölcsesség.r>Huszonkilenc? Hát persze, hogy annyi!r>A többit... hagyjuk is feledni!r>r>Siófok, 2025. március 14. -Gránicz Éva.
Nem számít, mit mond a világ,r>szavaik csak szélben szálló árnyak.r>Az vagyok, aki vagyok,r>s teszem amit jónak látok.r>r>Nem érdekel, mit mondanak rólam,r>nem az ő szemükkel nézem a sorsom.r>Nem kérek semmit, nem várok csodát,r>minden nap hozza a saját igazát.r>r>Elfogadom mi jön és nem ítélek,r>így könnyebb az élet, könnyebb a lélek.r>Olyan világban élünk, hol dísz a lényeg,r>hol fontosabb a felszín, mint a belső értékek.r>r>De már maradok, ki voltam mindig,r>szabad lélekként, mit szél sem ringat.r>Hisz belül van az, mi igazán számít,r>s nem az mit gondolnak rólam.r>r>Siófok, 2025. február 22. -Gránicz Éva
Pihe cica kedves, pelyhes,r>édes, tüneményes,r>de rest, egeret nem kerget.r>A fene egye meg!r>r>Rendre hempereg.r>Emeletes helyre fel sem megyr>rendetlen, renyhe teste.r>Egér? - Ne merészelj te! s elterül meredve.r>r>?Egér nem kell nekem,r>mert rettenetesen eleven.r>Lehetetlen elérnem, s a belem sem veszi be.r>Megbetegedem.Helyette tejet lefetyelek.r>r>Szívesebben heveredek eme fekhelyre,r>s elmélkedem lehunyt szemmel rejtelmeken.?r>Esteledve meleg helyen, Pihe cica heverész.r>Egér nevet fent a szekrény tetején:r>Ez aztán a hős legény!r>r>Siófok, 2025 február 11. -Gránicz Éva-
Próbáltam már elmondani neked,r>mit is jelentesz, de nincsen szavam.r>Nagyon, nagyon ? csak ennyit súg szívem,r>szüntelen zeng legbelül e visszhang.r>r>Nem tudom, hogyan mondhatnám el még,r>Csak érzem: mióta vagy, más minden.r>Fény ölel át, s a világ is szebb rég,r>mert benned nyugszik meg fáradt szívem.r>r>Mint kismadár költöztél szívembe,r>fészket raktál, s többé nem üres már.r>Belül kibélelted szeretettel,r>s jóságod minden fájdalmat kizár.r>r>Keresem a szót, mi elmondhatja:r>nagyon, nagyon... ennyit mondhatok ma.r>r>Siófok, 2025. február 8. -Gránicz Éva- irtam: Szonett -ben.
Augusztus van... nyár lassan búcsút int,r>Fák között majd ősz... halkan oson megint.r>A Nap aranya tompul, a szél zenél,r>És az este hűvös szava messze kél.r>r>Az égbolt is más, mélyebb, mint a nyárban,r>Csillagok járnak hűvösebb sugárban.r>Olykor hull egy fény-szikra, kívánj gyorsan.r>Mert az ezüstpor elszáll, villámgyorsan.r>r>Szeretem figyelni a csillagokat,r>Mintha intenének... csodás káprázat.r>Kik elmentek már, csillagok közt élnek,r>Örökké égnek... onnan visszanéznek.r>r>Fák, virágok susognak csendben, halkan,r>Nem vidámság, bú remeg tücsök-dalban.r>Augusztus suttogja: "Vége van lassan..."r>Tejút porából csillag hull váratlan.r>r>Fekszem a fűben, testem föld öleli,r>Az ég palástját lassan rám teríti.r>Csillagok súgják: "Maradj még egy percre..."r>S este betakar csillagfény-lepelbe.r>r>Siófok, 2025. augusztus 3.
