Idő 
Értékelés 
Értékelés Élvezted-e az élet-templomot belengő békét, nyugalmat?
r>Vagy az életed frontján valahol, megtaláltad-e a vigaszt?
r>Mikor te megszülettél, megkezdődött az „élet-halál játszmája”
r>És ha már sokat éltél, akkor kerül a téma, „meghallgatásra"!
r>
r>Lehangoló és elkeserítő látvány visszanézve az életed?
r>Tudsz-e te bármilyen rossz körülményről, mi okozhatja a végzeted?
r>
r>Vakolatlan falak, törött lábú székek,
r>Bennem föltolulnak... békétlen emlékek.
r>Legtöbbször a sorsunk kegyetlen meg durva,
r>Máskor úgy tesz, mint ki két kézzel ad vissza.
r>
r>Bizony minden csak rideg és kopár!
r>Élek... sok értelmetlen éve már.
r>Nem tudni van-e jövőm… mi sem vár.
r>
r>Tudtam pedig én a mások szemébe kacagni,
r>Sőt, volt lehetőségem kézen fogva sétálni.
r>Sohasem hazudtam, nem voltam becstelen, nem csaltam, nem loptam,
r>Másoknak, arra érdemesnek magamból, életemet adtam.
r>Fölöttébb furcsa minden, tán’ magamat sem ismerem?
r>Már, nincs, amit tehetnék, hogy a fájdalmam felejtsem…
r>
r>Már omlanak a falak, eldőltek a székek,
r>Már el nem múlnak… a bágyasztó, rossz emlékek…
r>
r>A sorsom az, hogy érzem, meghalt már bennem a vágy,
r>Osztályrészem, mire várhatok… egy koporsó-ágy…
r>Ott aztán végre, gondok nélkül hanyatt dőlök,
r>Ott már, fránya élettel, kicsit sem veszkődők...
r>
r>Fáj a múlt, a nem létező jövőmtől roppant félek,
r>Úgy érzékelem, hogy alkalom sincs, hogy... akkor élek…
r>Úgy érzem, ha jő idő, elmegyek, csendben kihalok,
r>Üvöltenék a holdra, mint farkas… inkább hallgatok.
r>
r>Te élvezted-e… élet-templomát belengő békét, nyugalmat?
r>Vagy te az élet harcos frontján bárhol… megtaláltad a vigaszt?
r>
r>Vecsés, 2016. január 11. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
A kertünkbe simán betörő szellő hadoszlopok,
r>Egymás közt somolyognak… tavaszi jó-meleg hozók…
r>A kertünkbe simán betörő szellő hadoszlopok.
r>
r>Ülök csendben a kerti padon, kicsit csukott szemmel nézek… igy vakon,
r>De így is látom, hogy a napszállta erősödik… szúnyog csípett nyakon…
r>Ülök csendben a kerti padon, kicsit csukott szemmel nézek… igy vakon.
r>
r>A Nap sugárai láthatóan csak úgy vékonyodnak, elmennek, már nem kapkodnak,
r>Nézem, az ég kékje az estve jövetelével sötétebb azúr lesz, lenyugosznak…
r>A Nap sugárai láthatóan csak úgy vékonyodnak, elmennek, már nem kapkodnak.
r>
r>A Nap elfelé megy, setét idefelé jő és ahogy sötétül, látom mosolyog,
r>Az utolsó fénysugár, olyan mintha kis kócos lenne, Nap lelke halkan mosolyog…
r>A Nap elfelé megy, setét idefelé jő és ahogy sötétül, látom mosolyog.
r>
r>Munkától fáradt sugarakat setétség gyorsan nyelé, rohannak setétbe belé,
r>Fölállok, hogy jól lássak, sugárak arcán kicsike mosoly, viszik sötétbe belé…
r>Munkától fáradt sugarakat setétség gyorsan nyelé, rohannak setétbe belé.
r>
r>Volt egy kis bíborral bekent azúr, de a setét szinte tolakszik, vége a mának,
r>Nap is vágy aludni, majd reggel az azúrba jól belekandikál, vége a mának…
r>Volt egy kis bíborral bekent azúr, de a setét szinte tolakszik, vége a mának.
r>
r>A Nap arra vágyik, mire hazaér, valaki ágyazzon, alszik, vége a mának,
r>Látható, már lassú lett, a nagy setét meg tavaszi mosolyt ereszt, vége a mának…
r>A Nap arra vágyik, mire hazaér, valaki ágyazzon, alszik, vége a mának.
r>
r>Vecsés, 2018. április 21. – Kustra Ferenc József- írtam: 3 soros-zárttükrösben, ami az én fejlesztésem. Olvasni úgy kell, hogy az első két sort egyben. utána a 2. és a 3. sort egyben, igy lesz meg a vers gondolatisága.
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Nem szokásom bűnt, de vétket vagy mást sem elkövetni,
r>Nem leszek bolond magamat ellehetetlenkedni.
r>
r>Én bűnügyi nyomozótiszt és poéta natus-doktus vagyok,
r>Én ez voltam, vagyok, sőt, már halálomig ezek is maradok.
r>
r>Vecsés, 2025. február 7. -Kustra Ferenc József- íródott: mint önéletrajzi írás!
r>
Digitális fények, pixelek varázsa,r>Képernyők erdeje hív, csábít magába.r>Billentyűk ezüstje ujjaid igája,r>Szüntelenül táncol, élményekre várva.r>r>Napsugártól édes, aranyló vaklárma.r>- „A világ kívül él” – suttogja anyácska.r>Dac felel és szemek keserű izzása:r>- „Valóságos ez is! A kintit kiváltja!”r>r>Szívdobbanás búgja, unalom a málha.r>Kiborgként ellenben csúcsélmény a játszma,r>Immerzív látványok korlátlan csatája,r>Virtuális terek végtelen magánya.r>r>Beszélgetés indul, családjuk javára;r>Online és offline lét - mi a megoldása?r>Legfájóbb megélés az ősök számára:r>Távolság, ridegség, kapcsolat hiánya.r>r>Konzulens és szülő egyaránt belátja;r>a net nem ellenség, de nem is a barátja,r>eszköz csak, praktikus, kétirányú utca.r>Sorsunk a kezünkben, egyensúly a kulcsa.
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Van ki életében sokat tett, de, azt jóformán mind rosszul,
r>Buta is volt, korlátolt is… de, a figyelem ráfokuszul…
r>
r>Fény
r>Volt is
r>Szemében –
r>Nem is. Kevés.
r>Maga nem maradt.
r>*
r>Ennek oka egyszerű, nem az esze volt másoknak annyira vonzó,
r>Személyiségképe alapján falkavezér volt... többi, elfogadó.
r>
r>Sosem tudott veszteni, sosem akart szeretni,
r>A sötétség lassan elnyeli…
r>*
r>Ilyenek voltak az általunk ismert, volt diktátorok...
r>De, ilyeneket bőven kitermelnek a hétköznapok...
r>
r>Ma
r>Még van,
r>Mégsem úgy
r>Igazán. Csak
r>Másokból él meg…
r>
r>
r>Vecsés, 2017. augusztus 16. – Mórahalom, 2017. augusztus 25. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, alá az apevákat és a 10 szavast, szerző-, és poéta társam, Farkas Tekla.
r>
