Csapdám részemre a piar>mert kocsmárosnak vagyok fia.r>A bort literként vedelem,r>bánatom így kezelem.r>r>Ki van gyomrom és a májam.r>szinte mellemig ér az állam.r>De sajnos én még mindig iszok,r>s fülemben az ördög vihog.
Semmi sem történik hiába.r>Még egy lehullott levél is, r>mely lebeg egy tó felszínénr>szerepel a nagy táncba.r>r>Az életek jönnek s mennek,r>akár a gyors holdfázisok.r>Megtelnek-e kelyheinkr>mielőtt a halál kopog?r>r>Nincs olyan, hogy véletlen,r>minden fel lesz számolva.r>A legkisebb léptünk is r>új ajtót nyit valahova. r>r>Sorsunk felett uralkodunk,r>de jó tudni merre vezet.r>Kik és mik is vagyunk?r>Tétovák vagy istenek?
Fürgéskedik egy
r>Kósza villám, hevenyül…
r>Lecsap precizül!
r>*
r>Társak követik,
r>Fénykardként biz’ levágnak!
r>Precizeskedők!
r>*
r>Egész hadtest jön!
r>Pengeélek reszeltek.
r>Precíz élük van!
r>*
r>Erdei rozsdás
r>Foltok, már rettegnek is!
r>Sárga… fölmentés?
r>*
r>A friss levelek
r>Is éghetnek villámtól.
r>Gaz… erőszakos!
r>*
r>Mindenki vágyik,
r>Villámcsapást megúszni!
r>Fénykard, bőn suhog!
r>
r>Vecsés, 2022. június 25. – Kustra Ferenc József – íródott; senrjú csokorban.
r>
Írásba adott hétköznapi pszichológia: hogyan tovább…?
r>
r>A saját káoszom, örvénylik, mint egy vödör víz,
r>Próbálok magamon nevetni, de ez nem egy kvíz…
r>A saját káoszom, örvénylik, mint egy vödör víz…
r>
r>Káosz az életem, amit főztem ehetem,
r>Kínos helyzet, nincs nevethetnékem.
r>
r>Csend.
r>Nevet
r>A káosz.
r>Kínos érzés.
r>Én nem mosolygok.
r>
r>Én nem mosolygok.
r>Kínos érzés.
r>A káosz
r>Nevet.
r>Csend.
r>*
r>
r>A káoszomat egy örvénynek kellene szétfolyva egyben tartani,
r>De örvényemet, a rend káosza akarja kiegyenesíteni.
r>
r>Káoszom rendre szeretném utasítani... lehetetlen,
r>Rendem káoszba hever, életem értelmetlen.
r>
r> Nincs
r>Élet.
r>Rendem sincs,
r>Reményem sincs.
r>Vesszek nyugodtan.
r>
r>Vesszek nyugodtan.
r>Reményem sincs,
r>Rendem sincs.
r>Élet
r>Nincs.
r>*
r>
r>A rend is káosz, annak, ki ezt nem-igen kedveli,
r>És lehet, hogy kínjában a vizet magára önti.
r>
r>Káoszos rendem terhét nehezen viselem,
r>Főztömet nem lesz könnyű megemésztenem
r>
r>Csak
r>Káosz
r>Ami van.
r>Megülte már
r>Gyomromat régen
r>
r>Gyomromat régen
r>Megülte már…
r>Ami van
r>Káosz
r>Csak
r>*
r>
r>Már véglegesen ki kellene simítani életemet,
r>Már ráncosra vasaltam az egész rongyos-szakadt létemet…
r>Már véglegesen ki kellene simítani életemet.
r>
r>Végső ideje rendbe szedni viharverte életem,
r>Hátra maradt időm... békében élhessem.
r>
r>Most.
r>Sima
r>Mindenem,
r>Megteszem már
r>Életemmel is
r>
r>Életemmel is
r>Megteszem már.
r>Mindenem
r>Sima
r>Most.
r>*
r>
r>Árokparton kidobtam már minden fékemet…
r>Szédülve élem örvény-káosz életemet…
r>Árokparton kidobtam már minden fékemet.
r>
r>Vecsés, 2018. február 7. – Szabadka, 2018. március 26. – Mórahalom, 2018. június 10. - Kustra Ferenc – a verset és a 3 soros-zárttükrös –öket én írtam, a 10 szavasokat Jurisin Szőke Margit (a 10 szavasok címe: ”Káosz az életem”). A tükör apevákat írta: Farkas Tekla.
r>
A naplementéről…
r>
r>Ajtófélfán a
r>Bíborszín tükröződik.
r>Sötét éj… terül.
r>*
r>Alkony, bódító,
r>Ég meg skarlátvöröses.
r>Láthatár lángol.
r>*
r>Esti lángolás
r>Vörösre festi eget.
r>Felhők színesek.
r>*
r>Vörös áhítat
r>Borítja, meleg estet.
r>Sötét békesség.
r>*
r>Ha estefele
r>Megjön, lehuppan a csend.
r>Bíbor ég, szépség.
r>*
r>Naplemente, ég
r>Vöröses bársonyában.
r>Éjjel, nesztelen.
r>*
r>Ha alkonyodik,
r>Nap is elvonul, humni.
r>Bíbor ég alatt.
r>*
r>Zenitnek szélét,
r>Nap, megcélozta! Megy is.
r>Bíborból, éjbe.
r>*
r>A nap, bénán megy,
r>A horizont-semmibe.
r>Bíbor, éjbe csap.
r>*
r>Alkony már leszállt
r>Ég láng piros, majd, éj-kék.
r>Láthatár, sötét.
r>*
r>Alkonyi estben,
r>Holdsarló bíborban ül.
r>Az éjben kaszál.
r>*
r>Fekete sötét,
r>Magában, pasztellt mutat.
r>Este volt bíbor.
r>
r>Vecsés, 2017. március 11. – Kustra Ferenc József- eredeti Baso féle stílusú haikuban…
r>

Értékelés 

