Idő 
Értékelés 
Értékelés Meditáció hétköznapi pszichológiában……
r>
r>Aki mindenkié, talán senkié
r>Ki mindenkire gondol… épp’ senkire,
r>A sok gondolata nem vonatkozik, senkire!
r>Ami sokat mindenkinek segít… az senkié.
r>
r>Vecsés, 2012. március 11. – Kustra Ferenc József
r>
(3 soros-zárttükrös duó)
r>Az évek útvesztőből állnak, egy lét', nagy lélek-labirintus,
r>Kerestem én már, de itt Ariadné fonala nem vezet… huss…
r>Az évek útvesztőből állnak, egy lét' nagy lélek-labirintus.
r>
r>Az életúton tévelygünk ész-veszetten, sután, szinte vakon,
r>Sokan nem is vesszük észre, hogy létcsapdában vagyunk, alkonyon…
r>Az életúton tévelygünk ész-veszetten, sután, szinte vakon.
r>*
r>
r>(Senrjú trió)
r>Hiába van, hogy
r>Dolgozunk és fáradunk!
r>Útvesztő… munkás!
r>*
r>Nemes akarat,
r>Mint botor, csak lemarad!
r>Útvesztő… munkás!
r>*
r>Sok a borzalom,
r>Végét tudni akarom?
r>Útvesztő… munkás!
r>*
r>
r>(senrjon csokor)
r>Van ezer ráeszmélő,
r>Igy nem érdemes… felismerés!
r>Útvesztő… munkás!
r>*
r>Ha lélekölő hajsza
r>Botor, mert csak fáradtság… Minek?
r>Útvesztő… munkás!
r>*
r>Szép cél, akarat-szándék!
r>A nemes szándék üldözendő?
r>Útvesztő… munkás!
r>*
r>A fehér angyalszárnyak,
r>Besározódnak, nem is látják.
r>Útvesztő… munkás!
r>*
r>Van ki iramban, szennyest
r>Jobb’ szereti… élet labirint!
r>Útvesztő… munkás!
r>
r>Vecsés, 2023. szeptember 5. – Kustra Ferenc József- íródott: F. Galambos Margit: {1892- Óbecse,} Évek útvesztője c. verse átirataként.
r>
Elfáradva, öregedve, talán megnyugodva…
r>Számot kell adni, benne öregség lassúsága…
r>Lassú, csöndes erősködés, talán észrevétlen...
r>Pusztulásba menni észrevétlen… lehetetlen.
r>*
r>(3 soros, zárttükrös duó)
r>Mélán, hallgatagon, síró-rívó közönnyel,
r>Nézni kell létet, napokat, de lét felöklel…
r>Mélán, hallgatagon, síró-rívó közönnyel.
r>
r>A haladó időben percek, saját sírjukat ássák,
r>És oda el is viszik a már lét-nemlét… volt perc-mását…
r>A haladó időben percek, saját sírjukat ássák.
r>
r>Sem friss virradatnak, sem az alkonynak
r>Nem kell örülni, búsulni, mert múlnak!
r>Bölcsönél igen, de, koporsónál nem borulunk le,
r>Közben tudjuk, minden gyors-futó álom… élet éle!
r>Örülni kell, adni kell újat kisbabának,
r>Nem kell felülni a régi jó tetszhalálnak…
r>A koporsónál szembesülünk az elmúlással,
r>De ez nem oldhatjuk fel a nagy leborulással.
r>*
r>(3 soros-zárttükrös duó)
r>Föl kell fognunk, itt a lét és nemlét között, minden heves mámor, de futó álom,
r>Örökkévalóságtól se várjunk sokat, bár vágy, remény nélkül, lét is csak álom…
r>Föl kell fognunk, itt a lét és nemlét között, minden heves mámor, de futó álom.
r>
r>Föl kell fognunk, a lét és nemlét között sokat meditálhatunk a halálon,
r>Bár a vágy és a remény nélkül, nem gondolkozhatunk örökkévalóságon…
r>Föl kell fognunk, a lét és nemlét között sokat meditálhatunk a halálon.
r>*
r>(septolet)
r>Örökkévalóságtól ne várj jót-rosszat,
r>Az lelket bolygat,
r>Megingat!
r>
r>Lét-nemlét,
r>Szellemlét…
r>Őrizd eredetét,
r>Fogadd végét…
r>
r>Vecsés, 2022. május 21. – Kustra Ferenc József – íródott: E. Kovács Gyula {1839 -1899} azonos című verse átirataként.
r>
Manapság olyan a világ, hogy ki-, és megkopott az a mosolyság!
r>Kopott, rajta mosolysággal járni… emberek nem fognak imádni…
r>Kopott mosolyon, mögött azért mélázgatok, sőt elgondolkozok!
r>
r>Van még, hogy hallgatom a szívem dobbanását, hallom kutyák ugatását…
r>Közben fölmerülnek benne régi emlékek, miket meséltek a vének…
r>Ha rám süt a nap, az segít a lelkemen, gondolatom előre megyen.
r>
r>Ezt a félszegséget nem én csinálom, de a környezetem… éppen ezért nem imádom.
r>Le vagyok lassulva is, kevés a hajtóerő, pedig mennyi volt bennem az őserő?!
r>Olyasmi vagyok, mint ki repülővel lezuhant, de szerencsére még nem várja a hant…
r>
r>Lennék én
r>Más, de vajh’ hogyan?
r>Arcvesztés?
r>
r>Vecsés, 2016. június 2. - Kustra Ferenc József
r>
Ó, te ragyogó áprilisi nap,
r>Ó, ti nagy, határt szabó Kárpátok!
r>Ó, de várjuk, hogy ránk süssön a nap,
r>Ó, de szeretünk, magas Kárpátok...
r>
r>Szemgyönyörködtető... így a medencéből nézni,
r>Az ölelő Kárpátok, magas, büszke ormait...
r>Olyan lélekemelő a Kárpát-medencében élni,
r>És visszaidézni... szeretett haza évszázadait.
r>
r>Vecsés, 2013. március 27. – Kustra Ferenc József
r>
