Idő 
Értékelés 
Értékelés Könnyű megbántani a másikat – hétköznapi pszichológia
r>
r>Elég lehet egy nem őszinte félmosoly, meg kis ideges mozdulat,
r>Ami sugárzó és ez beindítja a negatív gondolatokat…
r>
r>(HIAQ)
r>Nem akart bántani,
r>Csak tudod, unod mosolyát,
r>Várod régi csodát.
r>
r>(10 szavas)
r>Elég lehet egy szokatlan, fura mosoly, mozdulat,
r>Hogy megváltoztassa voltukat.
r>*
r>
r>Elég lehet, egy tán' jobban lebiggyesztett száj,
r>És abból már tudnivaló, hogy valami fáj…
r>
r>Érezted, fájt neki...
r>Bizalmat már nem ismeri,
r>Rég fájtál így neki.
r>
r>Elég lehet, ha arcon nincs mosoly,
r>Az fájdalom... lehet komoly...
r>*
r>
r>Elég lehet egy felemelt hangsúly, kissé bántó éllel,
r>Az előbb jó, már át is értékelődött kétkedéssel…
r>
r>De hozzá sem értél,
r>Felemelted hangod súlyát,
r>Öntötted szív búját.
r>
r>Elég lehet egy hangos szó, bántó...
r>Kétséget kiváltó, szívbe szántó.
r>*
r>
r>Elég lehet, egy meghitt pillanatban látszó közömbösség,
r>És már az élet felül is írta, mi kéne… együttesség…
r>
r>És akkor átölelt,
r>Mégis magadtól lökted el,
r>Azóta nem felel.
r>
r>Elég lehet, ha a szeretet
r>Szívekben megreked. Harmónia, kötelék… odaveszett.
r>*
r>
r>Elég lehet a szeretet-nézés helyett a hideg tekintet,
r>És ez –szétüti-, lelki villámcsapásként éri a lelkeket…
r>
r>Hiába minden szép,
r>Hiába minden, mi jóság.
r>Hideg a forróság.
r>
r>Elég lehet, ha a szem… ,,késel’’,
r>Ez szívet, lelket lékel.
r>*
r>
r>Elég lehet „bajban” a figyelem enyhe lanyhulása,
r>És ezzel el is veszhet az érdeklődő kiváltsága…
r>
r>Bántottad, bántott is.
r>Itt a vége, fuss el véle.
r>Megbocsájtást kérve.
r>
r>Elég lehet nem odafigyelni rezdülésekre,
r>Késő lesz a kapcsolat megmentésére.
r>
r>Vecsés, 2018. július 29. – Mórahalom, 2018. augusztus 01. – Szabadka, 2018. szeptember 3. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, alá a HIAQ –kat, Farkas Tekla, a 10 szavasokat Jurisin Szőke Margit.
r>
Hétköznapi pszichológia… A szomszéd háború mellett, a Közel-Keleten egyre véresebb a háború…
r>
r>(3 soros, zárttükrös)
r>Szúrós szaga van a fák már leváló kérgének,
r>Az erdőben kidőlt fa, alapja a méregnek…
r>Szúrós szaga van a fák már leváló kérgének.
r>*
r>
r>(Bokorrímes duó)
r>Van még állandófrontzaj, mit hallgatni maga a borzalom,
r>És már annyi a halott, hogy az biz’, maga a sokadalom…
r>A halottak meg havi sok százan beállnak ebbe a sorba,
r>Ez a hír élő a szomszéd országbeli veszett háborúba….
r>Én mi a fenét tudnák tenni, mikor már nem vagyok katonaköteles,
r>Megöregedtem, aknavetőt már úgysem bírnám el, bár parancs-köteles.
r>
r>Persze a helyzetet fölmértem, hogy sokkal jobb élve öregnek (még sokáig) lenni,
r>Mint fiatalabban a lövészárokban elbujkálni… csuló elől elugrálni.
r>Mert a halott katonának, (ki már nem is tud semmit) annyira nem is jó lenni,
r>Gyermekének otthon… anyjának nincs pénze a gyomorbetegségét kezeltetni.
r>*
r>
r>(leoninus)
r>Anyjának munkája sincs, de gyermekét etetni kellene, ha lehet egészségesen.
r>Ha én vagyok apja és már holtak csapatát erősítem, nulla a lehetőségem!
r>Remény semmi sincs már, megmaradt családom sorsrésze a betegség, az éhező nyomor.
r>Néha van, hogy segít valaki és az a pillanat, hogy nem éhesen alszanak... olykor!
r>*
r>
r>(Senrjon)
r>Föntről nézek lefele,
r>Háború-isten gebedhetne…
r>Nincs ráhatásom!
r>*
r>
r>(HIQ)
r>Ti kosok!
r>Szakad… orcátok?
r>Éltetek?
r>*
r>Asszonyom
r>A gyerekünkkel…
r>Életük?
r>*
r>Utálják
r>Már fegyverdörgést.
r>Életük?
r>*
r>Ti kosok…
r>Elvonuljatok!
r>Életük?
r>*
r>Gyerekem
r>Lesz-e még felnőtt?
r>Életük?
r>*
r>Kitörni
r>A háborúból?
r>Életek?
r>*
r>
r>(senrjú trió)
r>Látom a remény
r>Foszlásom, más nem maradt.
r>Nincs ráhatásom…
r>*
r>Élnie kéne,
r>Gardírozni gyermekem…
r>Meg feleségem!
r>*
r>Kosok indulás!
r>Kell… otthoniak élte!
r>Maradék család...
r>
r>Vecsés, 2024. január 3. – Kustra Ferenc József - íródott: a világ, az emberiség történelmi, már eszkalálódó háborús és világkatasztrófára mutató helyzetéről. A TV híradókban egész nap mutatják a valóságot…
r>
A monoton bú emészt konokon,
r>Táncos lábnyom nem látszik homokon.
r>A zászlórúd a szél hárfája lett,
r>Bús hangokat vinnyog a ház felett.
r>
r>A helyzet nem javul, rosszabbodik,
r>A zászlórúd sírva hajladozik.
r>A szél, söprő ereje nem fárad,
r>A monoton bú csak tovább támad.
r>
r>Vecsés, 1999. június 12. – Kustra Ferenc József
r>
(Bokorrímes)
r>Ülők rajta, de nem félek, hogy leesek,
r>Így bizony gyalog én, sehova nem megyek...
r>Lovam hátán, az élettel nem hetyegek…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Volt már ki intett, hogy beszélgessünk,
r>Ez a patás… csak ment, nem fékeztünk…
r>Volt már ki intett, hogy beszélgessünk.
r>
r>Idealista nem vagyok
r>Jót fogadni, jaj! Fanyalgok?
r>Idealista nem vagyok.
r>
r>Lovam patái a süket csöndben csattognak,
r>De magányom lábai, előre haladnak.
r>Csak nézek jobbra-balra, biz' mindenkit lehagyunk,
r>Ezek ismeretlen házak, ez nem a mi falunk.
r>
r>Vágta közben épp' elértünk egy bukkanóhoz,
r>Táblán; most láthatod, ha közöd van a jóhoz!
r>Tudom, az életem egy vásári körhinta, mi bizony örökre beindult,
r>Szabadulni? Az innen mentő szabadság, bezárva! Ki, még ki nem szabadult.
r>
r>Jó lenne kicsit lepihenni, hátha rajtakapna a szerencsém,
r>De nem tudom, hogyan kivitelezzem… életlen, nyomorult elmém.
r>Szinte biztos, hogy az én paripám a legjobb,
r>Rá vagyok kötözve, ez lehet legeslegjobb?
r>
r>Az életem zenekarában, én nem játszhatok,
r>Oda nem vettek be a bárgyún néző rongy, gazok…
r>Az életem zenekarában, én nem játszhatok.
r>
r>Vágtat velem a vadló-paripa magányom,
r>Lassan megszokom, így már talán el is várom,
r>Mert úgysincs senki, aki lenne az én párom…
r>
r>Vágtatunk, sík jégen, hóban, és sárban,
r>Viharban, napsütéses villámlásban.
r>Pedig szívesen odabújnék valakihez,
r>Aki ezt velem vágyná... olyasvalakihez.
r>Azonban még a lovam hátán, ott van a fránya körhinta is,
r>Ide aztán bizony segítség kellene, olyasvalaki... is!
r>
r>Hetven éve észlelem, hogy nekem itt, segítségem nincs,
r>Életátkom egy valós szíjbilincs, nem kedves kultúr kincs...
r>Hetven éve észlelem, hogy nekem itt, segítségem nincs.
r>
r>Vecsés, 2019. április 9. – Kustra Ferenc József
r>
Álmodozok én szabadságról, jólétről,
r>De mindez függ valamitől, mitől… mitől?
r>Pénztől függ ez is és minden kapcsolódó,
r>Ki mást állít, bizonygat, az mesemondó!
r>
r>Vecsés, 1999. augusztus 30. – Kustra Ferenc József
r>
