Egyszer volt...meg egyszerr>Szivárvány nyílt a kertbenr>Alatta állt egy kis anygyalr>Csillagfényű szép ruhábanr>r>Tündérhaja arany fürtjer>Lengedezett ahogy jártr>Ha kérdésre választ feleltr>Zengő hangja muzsikáltr>r>Sétálgatott fel és alár>A madarak is daloltakr>Lába nyomán amerre jártr>Százszorszépek nyílottakr>r>Gyöngyszemével ha rád nézettr>A világ felragyogottr>Kedved öröm-tóba fürdöttr>S a borúság elhagyottr>r>Egy kislány unokar>Maga az angyalka
Egykoron szakmájában profi volt,r>De lelkében már majdnem holt.r>Testét kissé kór mardostar>Így könnyen rákapott a drogra.r>- Ilyenné lett ez az ember.r>r>Szégyen szíve a sárt taposta,r>Hazudott, csalt, lopott-ahogy tudta.r>Becsületét eljátszotta,r>És a hitét is majd eldobta.r>- Ez lett az az ember.r>r>Egy nap úgy volt-rajta kapták,r>Ahogy döfi az adagját.r>Kábult fejjel menesztették,r>Elküldték, hogy kezelhessék.r>-Megvetés lett az az ember.r>r>A lélekdoktor szívvel szólott,r>De ő üvegszemmel csak mosolygott.r>Hadd írja fel gyógyszereit;r>A drog helyett most jó lesz ez is.r>-Hitetlen lett ez az ember.r>r>Teltek lassan a hónapok,r>A sóvárgás alább hagyott.r>Meditálva önmagábar>Rátalált egy kis szikrára.r>Régi lelke felkereste,r>Ki akarattal felvértezte.r>Már csak hit kell, s meglesz minden,r>Hogy az az új-ember megszülessen.r>r>Fokról fokra éledt újrar>Mint kóros lelkek pártfogója.r>Volt barát ki előkerült,r>És volt aki csak kikerült,r>De a család asztalánálr>Mind örült, hogy velük ott ült.r>-Ez az ember megkerült.r>r>Alázattal vezekelver>Betegeknek segítője;r>Szelíd szívvel ápolt, védett,r>És voltak, kiknek példakép lett.r>Az ifjúságnak megmutata,r>Milyen lehet az Ember arca.r>-Élni kezdett az az ember.r>r>Megvallotta erős hittel-r>Bűnbe eshetsz, elkárhozhatsz,r>De az Isten feltámaszthat!r>Bár szégyen folttal a szívedbenr>Újra élhetsz szeretetben.r>-Megtért az elveszett ember.
A Nap nyugta alattr>Z-űr-zavar hasadt.r>Össze-vissza kilengr>Az iránytű;r>A Nagy teremr>Nem teremr>Zamatos gyümölcsöt,r>És a galambot sem engedikr>Szabadjára.r>Szürke, sűrű ködbenr>Szivárványos szemüvegbenr>Keresik a napot,r>De vajon ki r>Tárja ki r>Az Ablakot?
A hagyomány a szívben dobog,r>Az ősök vérét emelir>Az emlékek homályosult oltárára.r>r>A remény,a hit,s a bizakodás az éltetőr>Energiája, motorja minden tettvágynak,r>Az értelem fonala Ég s Föld között....r>r>A szív pitvarába, ahol Isten beköltözöttr>A szeretet gyémánttá tömörödött.r>r>Nem kell másr>Csak az összetartozásr>Melege.r>r>Tárd ki lelked ablakát,r>És alázattal engedd ber>A szeretet örömlángjátr>Szívedbe,r>És az asztalonr>Teríts meg az angyaloknak.r>r>Otthonodban minden napr>Ott lesz a széphangulat.r>Mert ahol vendég r>Az ég küldötte;r>Áldás száll a lelkekre -r>Hogy minden r>Ami volt ,van, s lesz;r>A keresztetr>Hordozhatóvá teszr>A megváltó.