Hiábavaló töprengés r>Nyugtalan idejer>Sújt, taglóz.r>Elveszett a hely jelene,r>Hol lennem kellene.r>Árnyékom nem látom,r>Magam sem találom.r>r>Virrasztó éjszakánr>Fehéren virít a vacogó fagyr>Fénylő csillagok alatt.r>Dermed a csermelycsobogás,r>És a kövér hold r>Még egyszer megmártózik r>A jégkristályok közt.r>Köddé válik sok-k gondolatr>A lehelettel együttr>Mely elhagyja ajkamat,r>És a fókuszpont képeir>Öszpontosítva is, r>Csak homályosan távoli r>Ábránd-lenyomatok.r>r>Hiábavaló töprengés -r>Hol lennem kellene;r>Messze van r>A távolság másik fele.r>Elindulnákr>Erőtlenül is, ha lehetne,r>De fogva tart szüntelenr>Fegyverévelr>A következmény szelleme.r>Magában gyenger>A gondolat ereje.r>r>Te ott, én itt nem lelemr>A nyugtalanságban helyem.r>Idegenek szennyesével r>Töltöd a mosógépetr>És nálam isr>Ugyanez a képlet.r>Majd, ha vége lesz r>Eme szenvedésnekr>Örülni fogok a kevésnekr>Is, mert eltűnik a távolság,r>És a másik feler>Itt veled lesz tele.
A gőgös emberbenr>A lélek irigységer>Keserű száj-ízzel,r>Csak dekorációvalr>Leplezver>Mosolyog az Életre.r>Csörtetve taposr>Felszegezett fejjel,r>Sosem találkozottr>Magánál különbekkel.r>r>A jókedved láncra vernér>Amennyiben megtehetné.r>Melegen mosolygó szívedet,r>Melyben bugyog,r>Forr a szeretet, r>A lelked mely édes,r>És lágy mint a mézr>Cselszövéssel lopná elr>A ragacsos rideg kéz!r>Sejtelme sincsr>Milyen az emberség.
Lapos lápos vidékenr>Pöfög a gáz.r>Irama lassul,r>Megáll a ló;r>Eltűnt e vidékenr>A jól ismert gázló.
Magasztos látomások jövendöléser>Csak a képzelet szüleménye.r>r>Krónikákra hivatkozott fényes létr>Hirdeti a szakrális készenlétr>Dicsőségbe burkolt jövőjét.r>r>Mihaszna megannyi filozofikus eszme-r>Már nem jön aranykor az emberre.r>r>Az első megalkotott állam láthatatlan lánca-r>Maszkok alá rejtőzött a próféták ránca.r>A szabadság bilincsben, a jólét csak álca.r>r>Tán tízezer éve még volt egy-kis élet-béke ,r>De a büszke lét az aranykort pusztulásnak ítélte.r>r>Föld-anyánk méhéből megszületett az élet,r>De visszaveszi egykoron az Isteni természet,r>És az emberi gőgöt önkezével lesújtja a végzet.r>r>Csak apokaliptikus lehet az utolsó Idő,r>De nem félhet az ki lelkében, Istenben hívő.
A száj, ami egybeforrasztja a lelket… hozzá vágyat forrasztani.
r>A száj, ami édesebb a régebbi óbornál… jobb is fogyasztani.
r>A száj, mint balzsam, jól meg is erősíthet… de, nagyot árthat is.
r>A száj, a rúzstól szép pirosan virágzik… szebb a rózsánál is.
r>A száj, a szépség forrásvízébe márthat… lelkedből lakomázhat.
r>A száj, ami tőlem egy bíboros csókot igény szerint elvárhat…
r>
r>Vecsés, 2022. november 7. – Kustra Ferenc József – íródott anaforásban; Hoffmann von Hoffmannswaldau, Christian (1616 – 1679) „A szájra” - c. verse átirataként. (Fordította: Mucsi Antal-Tóni)
r>