Idő 
Értékelés 
Értékelés Mint rongycafat a létem,
r>Kukába kellene kidobni…
r>Csak kikén’ vágni.
r>
r>Létem, még rongycafat sem!
r>Mért’ épp’ én vagyok elátkozott?
r>Ősi átokban.
r>
r>Hetedíziglen történt,
r>Valaki nagyon elátkozott.
r>Hogy egye fene…
r>
r>Ekkor gerincembe a
r>Dárdát belevágták, meghaltam!
r>Átok már minek!
r>
r>Az ötös és hatodik
r>Csigolyák… nem viselkednek jól.
r>Dárda csak roncsolt.
r>
r>Időben: Nagy Francia
r>Forradalomkor, vajh' mi történt?
r>Ősöm mit csinált?
r>
r>Vecsés, 2024. június 21. -Kustra Ferenc József- íródott senrjon csokorban, önéletrajzi írásként.
r>
Régi időkben az aratás zene volt…
r>
r>(Bokorrímes)
r>Búgva zakatol a cséplőgép, kicsit tán' mélán,
r>Ömlik belőle az érett búzaszem, tán’ léhán…
r>Virradatkor kezdték a kaszások és indult a gép,
r>Mélabús hangján az óta is, csak muzsikál a gép.
r>Óh mily’ jó muzsikás, a gép!
r>*
r>
r>(leoninus csokor)
r>Micsoda egyhangúság... monoton a zene, de nem lehet betelni vele.
r>Úristen, hogy mit művel itt ez a nagy gép! Hangjára készen felvidul a nép.
r>A nép, az Istenadta nép…
r>
r>Hallgassatok hegedűk és hallhass te zongora, cséplőgépnek, most van a sora.
r>Hol van hangszer és vele a versenyzene? Zene a fülnek, ha búzát öntene.
r>Szépen megértett búzát öntene!
r>
r>Amikor maggal hinti a földet a magyar, megkezdi harcát aratással, mi magyar!
r>Ajkakon csak úgy elmúlik mindenféle dal, jó termésnél aratás lesz hahotával.
r>Ha mégis maghintéskor mélabús a magyar nép, dalolva visszaadja most azt a gép…
r>A gép, ez az otromba gép…
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Búgva dolgozik a cséplőgép, csendesen és tán’ mélán,
r>Élvezettel hallgatom, elmerengek a nép dallamán…
r>Búgva dolgozik a cséplőgép, csendesen és tán’ mélán.
r>
r>Vecsés, 2022. október 23. – Kustra Ferenc József – íródott: Benedek Elek (1859 – 1929) azonos c. verse átirataként. [Közzétette Mucsi Antal Toni, műfordító]
r>
Tarló, tarló… óh, de szépen nyírt búzatarló!
r>Magyarok szeretik a kenyeret,
r>Jó, ha tudnak… ehetnek eleget.
r>Tarló, tarló… óh, de szépen nyírt búzatarló!
r>
r>Vecsés, 2022. október 13. – Kustra Ferenc József- íródott aratás idejére…
r>
Életlen pengék vagdosnak a földről a pokolba,
r>Életünket szabályozza sok tarthatatlan norma!
r>Én biztos megettem kenyerem javát, sőt legjavát
r>És talán lehet, hogy mégsem értem lét lélektanát?
r>
r>Élet talán nem is lélektanból áll,
r>Sokakon látszik, mi rajta állszakáll...
r>Csak karcolnak az életlen pengékkel,
r>Úgy bánnak velem, mint az ellenséggel!
r>
r>Vecsés, 2013. június 28. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!
r>
(3 soros-zárttükrös)
r>Erdőben vagyok, fák között, kereng, kis lanyha szél.
r>Az égen súlyos felhők állnak, egyik sem beszél…
r>Erdőben vagyok, fák között, kereng, kis lanyha szél.
r>
r>Langymeleg idő, ez már a nyárelő szele,
r>A sok felhő még tavaszi, de most jött erre…
r>Langymeleg idő, ez már a nyárelő szele.
r>
r>(Bokorrímes)
r>Letérdelek, csendesen elbeszélgetek futó bogarakkal,
r>Közben, pihenve, sarjadt fűben elgyönyörködők csodálattal.
r>Amott egy pók szalad, tán' leesett, hálóra vissza, nyolc lábbal.
r>
r>(Septolet)
r>Hangtalan neszek,
r>Ideértek legyek,
r>Ők fenegyerekek,
r>Erdőben mit esznek?
r>
r>Ledőlni fűbe,
r>Délutáni pihenőbe…
r>Örömbe.
r>
r>(Senrjú -s HIAQ)
r>Élvezem új erdőt,
r>Mindenhol lélekemelőt.
r>Esőisten szeret.
r>
r>Mókus, le is jött már
r>A fűbe, becses teremtmény.
r>Lelkem nagyon pezseg.
r>
r>(Anaforás halmazrímben)
r>Mindent megsimogatni öt ujjal, de tenyérrel sem bírok,
r>De a lelkem… a lelkem átölel mindent, efelé hatok.
r>Mindent szeretek, ember is természetes lény, mit akarok?
r>De a lelkem… A lelkem átölelős, mást nem akarhatok.
r>
r>Vecsés, 2019. április 26. – Kustra Ferenc József– íródott; alloiostrofikus versformában.
r>
