Idő 
Értékelés 
Értékelés Mindennap teszel valamit, jót és tán' rosszat,
r>Énekelsz a Fő úton, végig falu hosszat.
r>Szembe találkozol… jön a csorda hazafelé,
r>Téged visz a lábad… csak tovább, rétre kifelé.
r>
r>De! Hiába menekülsz, csak beköszönt az éjszaka,
r>Holnap is csak érezni fogod… mit számít pénz szaga!
r>Én tudom, nem leled a helyed, éjjel sincs nyugalom,
r>Mert nappal olyan, amilyen a lét, a társadalom.
r>
r>Nyugalmat lehet, hogy csak kint nyersz a temetőben,
r>Ott nem zavarnak, elmerenghetsz a Teremtőben.
r>Ott már nem kell küzdened a Sorsod ellen,
r>Már nem tőled fog függeni, hogy jövőben.
r>
r>Te vagy ki énekelsz és meg akarod mutatni a világnak?!
r>Van ezzel egy nagy baj! Mi az mi manapság megfelel a mának?
r>Kis hazánkban nagy baj van, fiatal nemzedék nagyon bizonytalan,
r>De az idősebbek is ilyenek lettek, tennének, de hasztalan.
r>
r>Aki bizonytalan, az megbízhatatlan,
r>Ráadásul még, senki sem halhatatlan!
r>Dilemma az élet, dilemma, mit teszel,
r>Dilemma a jövő, ha bármit is teszel.
r>
r>Mit is teszel Te? Hajszolod a nem létező csodát?
r>Mész a saját fejed után? Hagyd el a betegszobát!
r>Tégy már valami valósat, igazat, építő jellegűt!
r>Nem vagy Te suta-buta… saját főből-észből eredetűt!
r>
r>Jó lenne, ha Te döntenél, hidd el, más nem segít.
r>Van ki inkább fogát huzatja ki... a mindenit!
r>Állj már a sarkadra, így nem jutunk előre!
r>Tégy már magyar! Jusson a mi hazánk előbbre!
r>
r>Történhet bármi, tudnod kell, merre van előre útja.
r>Én meg tudom rólad… belőled sokkal többre is futja!
r>
r>Ha majd biztatást süvít a szélvihar a füledbe,
r>Akkor tégy is… és ne feltétlen, épp Te maradj csendbe…
r>
r>Vecsés, 2013. szeptember 30. – Kustra Ferenc József- íródott: a „teszel az Hazáért?” kérdésköz-ben…
r>
Magyarságom heveny kínnal éget,
r>Hordozom, mint dervis titkos vétket.
r>Őkegyelme a hazugság rám kurjantott:
r>Tanuld és mondjál Te is, egy nagyon nagyot!
r>Parancsolta, hogy pór, térdre-porba
r>Lantodnak nehogy maradjon nyoma…
r>
r>Szolgám a pénz, a kincs, meg még a szűzies erény,
r>Becsületem és az életem, minden az enyém!
r>
r>Fény, a pompa, amit csak nekem adhat a föld,
r>Minden kicsike cseppet, a serlegembe tölt.
r>Magyarnak lenni bús ég-vívás, szürke póri sors,
r>Elindulsz százszor, Te legalább százszor megbotolsz.
r>A napod viharfelleges, fakó, mint éji hajó,
r>Ez csak régi gálya, pusztulás tengerén haladó!
r>
r>Gúnyolhat ármány, sírva mondja meg jövőt a balga jós,
r>Én maradok a süllyedő gályán, mint utolsó hajós…
r>
r>Vecsés, 2023. április 14. – Kustra Ferenc József – íródott: Ölvedi László [1903 – 1931] azonos c. verse átirataként.
r>
Fába, bele- vágtam magamat, mint ács apám régen a szekercét,
r>És mindig jó munkát végzett, ezért odaadta volna mindenét.
r>A szekerce éle is egymagában árválkodott a gerendában,
r>Apám pedig jó ács volt, híres, hozzáértő, messze a hét-határban.
r>
r>Én magamat már rosszul, szúette gerendába vágtam,
r>Hogy már ilyen és régen lejárt és avult, azt nem láttam…
r>Pedig mindig reménykedtem, ha én egyszer belevághatom…
r>És többször is megvolt... de már látom, sikertelenség gátom!
r>
r>Bizony, nincs itt jó-tanács, kire mit rótt az élet!
r>Csak öregen derül ki, hogy az ember mivé lett…
r>
r>Vecsés, 2015. március 8. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.
r>
Múló életem, mint egy várrom, csak málladozik,
r>Az ember ebben a korban már csak álmodozik.
r>Régen, magas tornyom tetején, büszkén lengett a zászlóm,
r>Hirdette, hogy a várat lakják, ma már csak nézek… vádlón.
r>
r>Csak ülök egy korhadó farönkön… falakon belül,
r>De itt minden korhad, kívül-belül és alul-felül.
r>Sajog ez az érzés, de az őszi levél is fakult lesz
r>És a múltunk, lassan elfelejtjük és enyészeté lesz…
r>
r>Voltam tán’ úr is, de inkább voltam szolga,
r>Mindig kihasználtak, legott, azon módra.
r>Az is lehet, hogy volt nekem is babérkoszorúm,
r>De erre én már nem emlékszem… nagyon szomorún.
r>
r>Voltak nekem hibáim, kicsik és nagyok,
r>Volt tán’ sok vétkem, mit a múltamban hagyok,
r>De ha bűnöm nem volt, akkor talán tiszta vagyok,
r>Nincs is miért, de kihúzom magam, mint a nagyok.
r>
r>A falevél rondán fakul, lehull a múlt is
r>A feledés gödrébe… ez apokalipszis?
r>Ahogy elmélázunk a lehulló falevélen,
r>Úgy talán elgondolkozhatunk a múló léten…
r>
r>Kint az udvaron már csak a tilalomfák állnak,
r>De ők öregek… semmit nem mondanak a mának.
r>Lassan ez már egy realista álomvilág,
r>A végállomáson várnak majd szinonimák?
r>
r>Felrepülnék én a magas égbe,
r>A felhők feletti sétatérbe,
r>De ezt tán’ nem kéne siettetnem?!
r>Úgyis, örök séta lesz a végem.
r>
r>Ha majd végleg összedől a várromom,
r>Majd véget ér a földi uradalmom,
r>Majd mondják, elment egy öreglegény…
r>Úgy emlegetik… már meghalt szegény.
r>
r>Vecsés, 2012. november 20. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
r>
Nem tudni nálam mikor üt éjfélt az életóra,
r>De tudom, akkor indulok a nagy találkozóra.
r>Bízok, hogy ott várnak a szeretteim boldogan
r>És majd velük leszek és végtelenül boldogan.
r>
r>Vecsés, 2012. augusztus 19. – Kustra Ferenc József
r>
