Idő 
Értékelés 
Értékelés (bokorrímes trió)
r>Születésem pillanatában szóltak az istenek, sorsod lesz a szenvedés,
r>Aztán ha majd, az életben neked ez nem lesz elég, legyen sorsod, keresés.
r>Neked aztán így az életben ki is derül, ahogy élni fogsz, az lesz mesés…
r>
r>Hegyek alján, fenyves tövében,
r>Rejtőzködik csöndben, szerényen,
r>A mi kicsi házunknak a fasor a fala,
r>Hallani, mikor repül a béke angyala.
r>
r>Sokat csak bolyogva, talán számkivetve
r>Lelék rá, a kicsinyke lélekszigetre.
r>A jövőbeni nagy pihetőszigetre.
r>
r>(önrímes)
r>Sok gyász után, most örökké hű karodba pihenhetek,
r>Sok viharzó görgeteg után, csak veled pihenhetek…
r>
r>(leoninus trió)
r>Ah! De mi bánt? A szívem hevesen megrendül, a fenyvesünk fátylán keresztül,
r>Egy rémes látomány, valami rút szárnyalak nézése a heveny izgatmány.
r>Ijesztően csattogtatja a szárnyát, körém tekeri fénylőn-sötétlő árnyát.
r>A végzet, mely bölcsömnél születéskor állott, akkor kimondta a súlyos átkot!
r>„Részed legyen a súlyos szenvedés, üdvöd álom, eztán meg jöjjön szenvedés…”
r>’Álmodban jöjjön el a szétesés, majd ébredés, mit kövessen zord ébredés…’
r>
r>Jöjj hát te gonosz sors, mutass arcot, majd én fölveszem veled a harcot.
r>Nem hajtok én fejet csak úgy gyáván, inkább haláltusa lesz, a vártán.
r>Nem fogsz elbánni könnyen velem, bár sajtolod kevés-keserves könnyem!
r>
r>Tudom, hogy végül lassan széttiporva, megsemmisülten hullok porba,
r>Vaskezed által tudom, végül legyőzetve… küzdésben elvérezve…
r>
r>Vecsés, 2020. május 3. –Kustra Ferenc József- íródott: Békási Helén (? -?) azonos c. verse átirataként, alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként!
r>
Nap röpkén ragyog,
r>Csak fut, várom alkonyom.
r>Itt az alkonyom…
r>*
r>Szinek fakultak,
r>Szemem tükre homályos.
r>Dicsfényem nincsen.
r>*
r>Szerepem vége…
r>Világ, sohasem tapsolt.
r>Koronám nem volt.
r>*
r>Örömtelen lét,
r>De, sorsom nem vádolom.
r>Van békességem…
r>*
r>Simulok léthez,
r>Harcos kedvem, már elmúlt.
r>Halállal… alku.
r>
r>Vecsés, 2014. július 20. – Kustra Ferenc József- Dellamama: azonos c. versének senrjú átirata. A szerző engedélyével. Önéletrajzi írás.
r>
Ma nálunk leszakadt az ég
r>Fujtójaként esett a jég.
r>Zuhogott, mint őserdőben,
r>Eláztam testben, lélekben.
r>
r>Vecsés, 2013. június 7. - Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
r>
Elrohan a cudar élet, megnő a múlt,
r>Mit én gondolok, az már bőven elavult.
r>Jó sorsom van? Nem érzem, vagy alig-alig.
r>Saját sorsom érzem egészen halálig.
r>
r>No, de hogyan tovább? Ezt bizony, nem tudom…
r>Ezért saját sorsomra nagyon haragszom.
r>Tudom, hogy a személyiségképem avult,
r>Így a sorsom mindvégig, rosszul alakult.
r>
r>Vecsés, 2002. április 30. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.
r>
A hatalmon lévő kevély urak,
r>Mint a középkori nagy várurak…
r>Ezen urak engem eltipornak,
r>A lelkemen végig gyalogolnak…
r>
r>Nagy tüzem volt, nagy máglyaként égett,
r>Nem fogadnak be, de mért, mi végett?
r>A nagy tűznek ma már csak hamva van,
r>Már nincsen semmi jó a sorsomban.
r>
r>Budapest, 2000. augusztus 23. – Kustra Ferenc József
r>
