Idő 
Értékelés 
Értékelés A hatalmas Szaturnusz a tél istene,
r>Nagy téli viharokat küld le a földre.
r>Sajna’ igaz, ember vívta ki az Isten
r>Haragját, mint gyarló, nagyon érdemtelen.
r>
r>Szereposztás adott; Isten és az ember
r>Látszik… ember, állat, növény is a fényben.
r>Ember bizony nem kapott külön szerepet,
r>Hogy uralja állatokat, növényeket.
r>
r>A Föld egységes természet télen-nyáron.
r>Mondja Isten; ember okos, szánom-bánon...
r>Ember rossz értelemben kinőte magát,
r>Pusztítja már magát... a flórát, faunát.
r>
r>Vecsés, 1998. december 31. – Kustra Ferenc József
r>
Bízok Istenben, hazában, az emberekben.
r>Bízok, hogy nem végezzük mindnyájan vermekben.
r>Bízok az emberségben, a környezetemben.
r>Bízok, hogy szebb és jobb lesz, az eljövendőben.
r>
r>Fogjunk össze emberek, felnőttek, felnőttünk!
r>Fogjunk össze, és mi alakítsuk életünk!
r>Fogjunk össze emberek, hogy maradjon nektek!
r>Fogjunk össze, mi alakítsuk a jövőnket!
r>
r>Ne veszejtsük magunkat, önként vágóhídon!
r>Ne veszejtsük magunkat, önként, bánatoson!
r>Ne hagyjuk, hogy a mi vérünk legyen a bárdon!
r>Ne hagyjuk-, hogy elveszejtsenek-, bármi áron!
r>
r>Vecsés, 2009. április 26. - Kustra Ferenc József – íródott hazaszeretetből!
r>
Melléfogtam hajdanán…
r>
r>Én hajdanán, nagyon pozitívan a hegyre indultam,
r>Mire fölértem, szembesültem vele, meddig jutottam,
r>Ez csak egy kis lankás dombocska! Lelkesen följutottam!
r>
r>(Sedoka)
r>Domb! Csak egy lapos
r>Emelkedő! Caplatok.
r>Itt már nem lesz hegymenet.
r>
r>A hegyek között
r>Mint ellaposult fennsík!
r>Unalmas bejárni is…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>A dombon leültem egy kicsit a nincs is megállóban, beszélgettem magammal,
r>Vártam a távolsági járatot, mi erre soha nem járt… elsápadt arcommal…
r>A dombon leültem egy kicsit a nincs is megállóban, beszélgettem magammal.
r>
r>Mint kikötőben kikötött hajót, megkurtító kikötőkötél,
r>Engemet a lét valósága tartott fogva! Nekem, nincs élettér…
r>Mint kikötőben kikötött hajót, megkurtító kikötőkötél.
r>
r>(bokorrímes)
r>Esett az eső is, én meg eláztam, mint egy kóbor kutya,
r>Messzire innen nem láttam, mert egy nagy-erdő volt az útba…
r>Esett az eső is, én meg eláztam, mint egy kóbor kutya,
r>
r>Közben meg az elkopott hatékonyság áporodott levegője lengett körbe,
r>Lehet, hogy hagytam magam, mint barom és ezért rúgott folyton belém az ökörbe?
r>
r>Vecsés, 2018. január 2. - Kustra Ferenc József
r>
Más szemszögből az Ukrajnai háború… TV mutatja… nem látni a végét!
r>
r>(Bokorrímes)
r>A szomszéd fél, meg a másik… két éve harcolnak, tán’ fogíny elkopásig!
r>Főleg a szomszédunk, látjuk és tudjuk, nagyot küzd, a halál bátorságig.
r>Ők láthatóan, hallgatóan a dicsőséget kergetik,
r>Bár a halált EU -s kölcsönökből bizony épphogy' meglelik…
r>
r>A marhák, azt mutatják, hogy ők a dicsőséget halálig üldözik,
r>De vagy nyolcvan ország pénzén és a fegyverén, de ezt ők nem szégyellik!
r>Sokszorta nagyobb országot, kijelentik, hogy legyőzik, majd földarabolják
r>És ezt az elnökük terjeszti, (aki színpadi táncos) népeket szétszórják.
r>*
r>
r>(leoninus)
r>A dicsőséget lassan katonák nélkül terjesztik, saját népüket jól mérgezik.
r>Tizenöt millióan elmentek migránsnak, férfiakra meg erővel vadásznak…
r>Ha egyet az utcán meglátnak, bevágják kocsiba és már mehet is ki a frontra.
r>Dicsőség, hogy eme háborúban, több mint félmillió a biz’ pangó halott, vagy több?
r>*
r>
r>(senrjon)
r>Férfiak menekülnek
r>Éktelen félelmükbe… sokan!
r>Tisza! Fulladás…
r>
r>Férfiak menekülnek
r>Határőrség meg, lő is rájuk.
r>Hegyekben fagyás!
r>
r>Férfiak menekülnek
r>Anya özvegy, gyermek… apátlan!
r>Ez új jövőkép!
r>*
r>
r>(HIQ)
r>Vad nyomor,
r>Város? Kőhalom!
r>Éhezés…
r>
r>Mennének,
r>De nincsen hova!
r>Nincstelen…
r>
r>Nyomorban
r>Van sok újgazdag?
r>Dicsőség!
r>*
r>
r>(leoninus)
r>Halált, a nincstelen földönfutók nyomorát, élvezik, mint gazdagodásuk zálogát.
r>Ki bizony minél gazdagabb, őt annál nagyon dicsőség övezi, 'halálpénz kell neki'!
r>Csak a gazdagok élvezik az új reményt, hogy dől a ’lé’! Így mennek a dicsőség felé…
r>*
r>
r>[Kínai; „Vágyódás délre”: Tizenhat szótag "Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa (x = végtelen)]
r>A
r>Reménység sok gazdagja,
r>A halált
r>Nem is látja ma…
r>
r>A
r>Dicsőség? Baka harca!
r>Örüljön,
r>Halállal szála’…
r>
r>A
r>Nemzetet pénz pusztítja!
r>Hátra ne
r>Lessél… halottja.
r>*
r>
r>(HIAQ)
r>Nemzet pusztítások!
r>Nincs boldogság, ez nem kétség.
r>Fegyvert el kell adni.
r>
r>Ez, szerető ember?
r>Emberség, szeretet nincsen…
r>Uralkodásvágy győz!
r>
r>Mi lesz az özveggyel?
r>Mi lesz apátlan gyerekből?
r>Örök földönfutók?
r>*
r>
r>(Sedoka)
r>Keress jóembert!
r>Keresd az igazakat!
r>Keresd… nem a hullákat!
r>
r>Igaztalan lét!
r>Szeretik, ha éhezel,
r>Szeretik, ha bevégzel…
r>
r>Jobb egy hibás út?
r>Keress egy bejárhatót,
r>Ne kövesd az ámítót!
r>*
r>
r>(Senrjú)
r>Gazdag még sosem
r>Volt fronton, mégis gazdag!
r>Szerencselovag.
r>
r>Dicsőséget is
r>A jövőben kereshetsz…
r>Ha marad élted’.
r>
r>Korrupció mi
r>A világ-pénzt mozgatja.
r>Itt: halál-nyomor!
r>*
r>
r>(Leoninus)
r>
r>Félelmet, a rettegést ki vagy mi enyhíti? Nincs hatalom, amit ezt kikényszeríti…
r>Robbanásokat nem lehalkíthatók, letépi kezünket, lehet nagyon visítani…
r>Gazdagokat nem lehet lepofozni, mert milliárdnyi pénz, amit őt ebben segíti…
r>Gazdag nem próbálta háza alól kiásni gyermekét, s ráadni az élet-jelmezét.
r>Tetszik vagy sem, ez a dicsőség el fog szállni, de a végtelen nyomor itt fog maradni.
r>Akit halál magával vitt, arra emlékeznek, de nem lesz emlékük a gyerekeknek…
r>Az dicsőség, hogy a gyári munkás frontkatona? Otthon meg, várja őt az apja fia!
r>Ó, majdan elszálló dicsőség, te vagy halál-segéd! Háború végén mi lesz a meséd?
r>
r>Vecsés, 2024. február 23. –Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális és igaz, háborús- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk, minden TV híradóban a videókat is, kendőzetlenül! Meg látjuk a háborús uszítók beszédeit is…
r>
