Idő 
Értékelés 
Értékelés Jó lenne nagyon gazdagnak lenni
r>Akkor világgá lehetne menni…
r>Elmennék messze és erre-arra
r>Végül be is bújok egy sírhantba...
r>
r>De addig bejárnám a világot,
r>Élményt gyűjtenék, éltető lángot.
r>Szórnám a pénzt, ha olyan sok volna,
r>Meg adnék is... volna lelkem nyugva…
r>
r>Vecsés, 2015. január 2. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Álmomban a végtelen, nagy-erdőben tévelygek,
r>Közben meg úgy érzem, hogy tárgya vagyok mételynek…
r>A remény utolsó fénye is kicsúszott kezeim közül,
r>De nem számít, tévelygek tovább az éjben rendületlenül.
r>
r>Majd hajnalban látom, reggel elvette az utolsó csillagot.
r>Engem már akkor nem a sötétség vezet utamon, mint vakot!
r>Átfagyott, fáradt testemet így éri a napsütéses hajnal...
r>Majd felébredek és tán' nekem is jobb lesz egy új pirkadattal...
r>
r>Reggel, ha felébredtem, egy vakító, szép, nyári reggelen,
r>Kinézek és látom, az éj megtorpant a harmatcseppeken.
r>Felkelő nap vöröslően óriás korongja
r>Meg az új nap reménykeltő, fényt sugárzó szava...
r>
r>Harmatcsepp mosdat mindenséget a kelő hajnalon,
r>Ébredő napocska rásüt és fölszárad a napon.
r>
r>Vecsés, 2014. május 5. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
A II. Világháborúbanr>r>Iljin ezredparancsnok a zsákmányolt német motorkerékpárján,r>Átjött az egész erdőn és nem látott németet, de ott haladván,r>Balról, géppisztolyok tűzét hallotta... megállt a harcálláspontján.r>r>A zászlóaljparancsnok jelentette, a harc-előőrs visszavonul,r>Németet nem látnak, úgy tűnik, hogy nem mer, tán' nem errefelé nyomul.r>A tüzérezred, készen állt a tűzmegnyitásra? este, már alkonyul?r>r>Előttük egy, kilométeres, hétszáz méter széles tisztás,r>Ha, besötétedik, akkor német már nem jön és nem lesz más?r>Ha előbb jön, akkor meg az a nagy kérdés, lesz-e támadás?r>r>A tisztástól balra is és jobbra,r>Szembe is tömör az erdő fala.r>Erdőben van partizánok hada.r>r>Először egy őrmester vágtatott oda, erre jön a német,r>Sok gyalogos van, Ferdinánddal jönnek, nem hagytak semmi léket?r>Meg, van még két tank is, többen is látták eme régiféléket.r>r>Még a rádiós felderítők is leadták, nagy csoport német közeleg,r>De Iljin parancsnok kétségei dolgoztak... Vártak a lándzsakötegek.r>r>Egyszer csak meglátta, szemben a német a tisztásra érkezett,r>Az első, majd többi csatárlánc kizúdult tisztásra, mint végzet.r>Olyan sokan voltak és úgy jöttek, hogy majd? elállt a lélegzet.r>r>Töprengeni, mérlegelni itt már nem volt idő,r>A német sűrűn jött, mint erdőben a sor-fenyő?r>A szárnyakon meg, három Ferdinánd is... bújt elő.r>r>A csatárlánc elé ért a két harckocsi,r>De megjelent még egy csatárlánc, egy kicsi?r>Iljin nem adott parancsot: tüzet nyitni!r>r>A Ferdinándok, repeszgránáttal, már nagyon lőttek,r>De, melléfogtak, itt nem találtak menekülőket.r>Végül a té-hármas tank is megnyitotta a tüzet.r>r>Az első csatárlánc, sűrű géppisztoly tüzet nyitott,r>Mire az orosz ágyuk, sorozat tüzet? zúdított,r>A német csatárlánc közepében, németet irtott.r>r>A Tigrisnek eltört a lánctalpa, személyzet ugrott kifelé,r>Egy Ferdinánd hamar kigyulladt, így már nem tüzelt Iljin felé?r>De a gyalogság nagyon támadott, futott a törzs, helye felé.r>r>A régi ?té?-hármas tank a csatárláncot megelőzte,r>És csak közeledett folyvást? vaktában folyvást tűzelve.r>A csatárláncok már szétszakadtak, apró szigetekre.r>r>Két oldalról, orosz géppuskák egyfolytában németre tüzeltek,r>A német gyalogosok, futottak és megint előre kerültek.r>r>A két Ferdinánd a támadók bal szárnyán? hátrált!r>Az erdőig ment, onnan tüzelt... a fék közé állt.r>Az ágyúk lőttek rájuk, de, egy lövés sem talált?r>r>A német csatárlánc apró-szigetek futva jöttek,r>A fűben elvágódtak, elestek, hasra feküdtek.r>Látták, hogy a tank harcol, ez a példa, ők is jöttek!r>r>Iljin, hol a tüzéreket nézte, hol a harckocsit,r>Már nagyon vártra, hogy hal, mikor kapja be a csalit?r>Tűz! A találat a toronyba csapódott? nem rapid.r>r>Füstszag, nagyon terjengettr>A mező, a rozs égett?r>Sok katona? mivé lett?r>r>Elfogtak egy német őrnagyot,r>Aki oroszul is jól tudott.r>Beszélt is, igen értelmes volt.r>r>Vállalta, elment, hogy egységével letetesse a fegyvert,r>Itt már csak a fölösleges, vesztes vérontás lesz és reggeltr>Senki nem érné meg... Akkor kérdik... holnap a Nap, kinek kelt?r>r>Vecsés, 2015. november 24. ? Kustra Ferenc József- írtam; Konsztantyin Szimonov: ?Az utolsó nyár? c. háborús regénye ihletésével?r>
A II. Világháborúban
r>
r>Az alkony rozsdás tűzében táborozott az ezred,
r>Jimborean kapitány elnyúlt, érezte, elernyed...
r>Letaglózó álmában mindjárt nyöszörögni kezdett,
r>Lehet, hogy belül a lelkiismerete leledzett?
r>
r>Elkezdett esni az eső, Dadari baka sátor-lapozta,
r>Mire Jimborean felébredt, de csak úgy maradt, gond kínozta…
r>Kemény harcokat vívott magával, majd' óránként és naponta!
r>
r>A távolban, dörgő az ágyúszó,
r>Végtelen égen, bongó, visszhangzó…
r>Csak kong, mint temetési harangszó!
r>
r>A szekerek mögül ének felszállt,
r>Majd elnyújtott, síró szavakra vált…
r>Vonít, ki megbolondult, meg nem állt.
r>
r>Magányosan álló fán, a madarak csivitelték,
r>Ha volna békés madáretető, úgy azt ellepnék…
r>A segélyhely lovai a takarmányt hersegtették.
r>
r>A bakák, tisztek nélkül maradtak ott kint a századnál,
r>Mert azok mind elestek Musenitánál, a rohamnál…
r>Maradék pár embert tizedesek vezetik... vonalnál.
r>
r>Egy megőrült százados, hosszasan nézte a messzeséget,
r>És gyalázta a láthatatlan tömeget; -A szentségüket…
r>Lecsillapították, kapott mahorka lével telt üveget.
r>
r>A tiszt, ő maga csak ott állt, vezényelt, tobzódott benn' a mocsokba,
r>Őrületébe, már mindenbe… bakancsával jól bele gázolna…
r>Halál a porontyokra, az öregekre, a fölös asszonyokra…
r>
r>Őrülettől eszébe jut, az oka, ország nehéz sorsának,
r>A nép rabságban és döglik meg éhen, él csak a rossz sorsának…
r>Ezt füzekébe olvasta… ólom, gyűlölet, nyomott sorsának.
r>
r>A népek, még majd maguk ellen fordítják a botokat,
r>Vezetők meg, vágóhídra hajtják a napszámosokat.
r>Mondta egy munkás… ki létrára kötve tűrte kínokat.
r>
r>Negyvenben még ölte büntetlen, a fegyvertelen embereket,
r>Ma már aknavető leselkedik, ismeri a félelmeket…
r>Pedig mindig úgy szerette volna megmenteni a lelkeket.
r>
r>Az őrmester mellen ragadta Boculeit, látszott, elfutna,
r>-Nem! –Kiáltotta, kapaszkodott a szekérbe… megint rohamra?
r>Százados úr! Azt hiszem, nincs helyén az esze, küldjük már haza.
r>
r>Vecsés, 2015. november 23. – Kustra Ferenc József- Eusebiu Camilar: ’FERGETEG’ c. műve ihletésével. {Szikra kiadás 1949}
r>
A II. Világháborúban…
r>
r>Béke követei mentek, tárgyaltak,
r>Eltaposták őket, rajtuk fanyalogtak…
r>Vélemények árnyaltak?
r>*
r>Embermilliók botorkálnak a nehéz sárban,
r>Végül egyesülnek, nagy tömegsír halálban.
r>*
r>Frontvonalon a sötétség végre leszállt,
r>Nem hallani csak nyögést, kiáltást.
r>*
r>Az ágyúcső többször is felugatott…
r>Nem biztos, hogy elkapta hurutot.
r>*
r>Kínosan vánszorgó sebesültek,
r>Az utak megteltek.
r>Elszabadult lovak, kötözőhelyek,
r>Tömérdek.
r>*
r>Csikorogtak a stráfkocsi kerekek,
r>Akkora súlyúak a sebesültek…
r>Lovak, kehesedtek.
r>*
r>Fáradt katonák álltak csajkával sorba,
r>Viharlámpa fénye vetült megkövesedett arcokba…
r>*
r>A pajta tövében azonnal végig terültek
r>Az emberek, fáradtan álomba merültek.
r>*
r>Hallgatott a táj, a messzeség,
r>Hallgatott az éjszakai hallgatag sötétség…
r>*
r>Pópa, miseruhában szentelte sárga halmokat,
r>Ami felett őrt, fakeresztek álltak.
r>*
r>Húzzátok le bakancsot,
r>Ordította ezredes parancsot…
r>A baka örömmel ugrott.
r>*
r>Ellenség gépfegyvere kezdett kelepelni,
r>Igyekvés hasra vágódni!
r>Katonák kezdtek meghalni…
r>*
r>Szemközti házból is kifröccsent a géppuskatűz…
r>Lélek sem maradt szűz.
r>*
r>Géppuskást bekerítették,
r>Halála útjára elkísérték…
r>Sisakból kiomló, hosszú haját nézték…
r>*
r>Fehérnép! – Kiáltotta valaki a padlásról,
r>Minek döfitek, eltávozott e világról…
r>*
r>Ajtócsapkodás! Sikoltozás! Kutyavonítás közepette,
r>Szüntelenül hallatszott a gyalogság ütemes menetelése.
r>*
r>Szerencsétlen nap, szerencsétlen órája,
r>Suhogott halál kaszája…
r>Ez, ő órája!
r>*
r>Távolból hallani gépfegyver ugatását,
r>Ez is segíti szív, jegessé válását.
r>*
r>Gépfegyver okádja az ólmokat,
r>Aknavető akna a repeszdarabokat,
r>Halálokokat…
r>*
r>Őrmester! Ez naplóba került?
r>Géppuskatűzbe került…
r>Súlyos sebesült.
r>Végleg elszenderült…
r>*
r>Az őrmester megint leitta magát,
r>Tántorgott és kieresztette repedtfazék hangját.
r>*
r>Magasban, két károgó varjú kerengett,
r>Leszállt hullák mellé, ott merengett.
r>*
r>A háború kutyái folyvást ugattak…
r>Emberanyag csak veszett! Hallották! Hallgattak...
r>*
r>Hurrázás, repesz ellen nem ad védelmet,
r>Ezt hazudják bakának… vélelmet.
r>*
r>Fákon, varjúsereg károgott,
r>Templom keresztje szikrázott…
r>Fegyvernek használták… gyalogsági ásót!
r>*
r>Golyó sodorta le a sisakot,
r>Látta géppuska tűzét, miközben zokogott.
r>*
r>Mellette golyószórós keze, ernyedten leesett,
r>Aztán meg lecsúszva, odébb hengeredett.
r>*
r>Mozdulatlan maradt, belenyomta arcát agyagba…
r>Golyók fütyültek! Mászása, csiga lassúsága.
r>*
r>Hajnali fényben, tüzérség vijjogva rákezdte,
r>Fényben fürdő égbolt, visszhanggal éljenezte.
r>*
r>Srapnelek robbantak fent a levegőben,
r>Gépfegyvereztek kifelé rétre, erdőben.
r>*
r>Erdőszélről,
r>Falu belsejéből,
r>Lovasság megindult,
r>Az ezred rohammal elindult.
r>*
r>Csatárláncban indul rohamra sok baka,
r>Többségük, soha nem megy haza.
r>*
r>A vastag köd ráereszkedett a mezőre,
r>Csatárláncok, szökellve törtek előre.
r>*
r>Harmadik napon, ég felhőbe burkolózott,
r>Ősz megjött, nagy esőket hozott!
r>*
r>Gyalogság, elkínzottan, szürkén vonszolta magát,
r>Óriás hüllőként, húzódott mezőn át.
r>*
r>Szuronyra tűzött sátorlaptól vártak védelmet,
r>Menetközben aludtak, álmodtak disz-asztalt, élelmet.
r>*
r>Út, kanyarhoz érkezett,
r>Sötét szakaszához közeledett,
r>Szellő hozott, madár éneket.
r>*
r>Háború hiénái sajnálják, hogy vége,
r>Még pár évnyi pénzkereset kéne…
r>
r>Vecsés, 2015. november 22. – Kustra Ferenc József – íródott: 10 szavasokban.
r>Eusebiu Camilar ’FERGETEG’ c. műve ihletésével. {Szikra kiadás 1949}
r>
