Idő 
Értékelés 
Értékelés TANQ –ban írta meg a szerzőpáros…
r>
r>Nap, forró, csak izzik,
r>Arany fényét, földre önti.
r>Hőség, árnyékban is.
r>Épp kiált a lét: adj vizet, -
r>Test, ha megért, lélek fizet.
r>*
r>Szépséges a kék ég,
r>Felhő nem látszik most sehol.
r>Égető napsugár!
r>Szerelmes perc az, még nem is,
r>Szédülten elkapsz, engem is...
r>*
r>Gondolat csak lézeng,
r>Az ölelő kéz meg izzad.
r>Több, száradó kóró…
r>Szívedbe bújik fénylepke,
r>Arcodra hullik, könnycseppje.
r>*
r>Eső, hűs szellő nincs.
r>Enyhülés nem is várható.
r>Izzó a napkorong!
r>Magadba szívod illatom,
r>Életre hívott alkalom.
r>*
r>Forró a homok a
r>Talpak alatt, ülni tán' jó.
r>Forró még a csend is.
r>Suttog a hűség, áldozat,
r>Édes kis bűnség, kárhozat.
r>*
r>Jó nagy hőséggel jár,
r>Amikor épp' strandidő van.
r>Meleg minden gúnya.
r>Színre lép a meztelenség,
r>Mennyire ép esztelenség?
r>*
r>Arcokon kúszó fény…
r>Napsugár, oly' bőrégető.
r>Meleg van, árnyékban…
r>Megölel bőröd, simogat,
r>Így marad őröd gondolat.
r>*
r>Nagyon jó meleg van,
r>Ami biz' mindent megérlel.
r>Szép a virágoskert.
r>Tulipán illat csókodon,
r>Fénycsepp az izzadt foltokon.
r>*
r>Napsugár égető...
r>Ez, nagy szomjúság ideje.
r>Itt, súlyos vízhiány.
r>Érintésed lágy napsugár,
r>Szóhintésed szép vágyfutár.
r>*
r>Az elhasznált korsó
r>Már eltörött... Vízhordáshoz?
r>Meleg, nagyon szomjas.
r>Nyakadon gyöngyöz szeretet,
r>Hőségben öntözz szíveket!
r>*
r>A nyári melegben
r>Elporladt bakancs nyomai…
r>Sikoly is csak, suttog!
r>Akarta mind, hogy szeressed,
r>S máris rogy, ha elereszted.
r>
r>*
r>Egy elhervadt virág,
r>A vízzel teli kút mellett!
r>Törött ez a korsó!
r>Tested mindennek fölött hív,
r>Kalapál még a törött szív...
r>
r>Vecsés, 2017. május 30. – Mórahalom, 2017. augusztus 25. - Kustra Ferenc József - A HIAQ -kat én írtam, alá a verset, szerző-, és poétatársam Farkas Tekla. A versrész címe: „Nyári kaland”
r>
Piros cseresznye
r>Termés lett már szirmokból.
r>Japánban kultusz.
r>Nap, búzatáblán
r>Legelteti fény-nyáját.
r>Égetően tűz!
r>Harmat simogat
r>Szemeket őrző kalászt.
r>Hajlik a kötél.
r>Friss cseresznyéből
r>Készül otthon, új pite.
r>Nyári csemege…
r>Tikkasztó hőség
r>Mezőkön, pipacs bőség,
r>Július tombol.
r>Gabona szárán
r>Szél lengeti a kalászt.
r>Arató izzad.
r>Búzavirág kék
r>A szélben ringó róna.
r>Őzek szépsége.
r>Napfürdőző zöld
r>Gyíkok lustulnak, kövön.
r>Úgy perzsel a nyár!
r>Nyár derekában
r>Asszony hajlong marokért.
r>Sarlóél kopik.
r>Rét melletti tó
r>Partján a kövek forrók!
r>Szenvedő búza…
r>Nap tesz koronát
r>Megtörli a homlokát.
r>Hőség tikkasztó.
r>Kasza, áldással
r>Hasít gabonaszáron.
r>Gyűlik a kéve.
r>Táj, kalász színű,
r>Lágyan borzolja, szellő!
r>Kasza is izzad!
r>Fény csak úgy lobog,
r>Talaj szikkadt, úgy poroz!
r>Libben a kalász.
r>Begyűjtött termés.
r>Cséplőgép már dolgozik...
r>Porfelhő terül.
r>Aratás, élet
r>Kenyér-reményvilága.
r>Felhőtlen égbolt.
r>Az ég zafírkék
r>Bőséges a teríték. –
r>Buja, vad románc.
r>Ünnepnap reggel
r>Új búza illata száll.
r>Termés… új kenyér.
r>
r>Vecsés, 2020. júl. 19. – Érd, 2020. júl. 19. – Budapest, 2020. júl. 19. – Kustra Ferenc József – a nyárról, aratásról: RENGA láncversben; az egyest én írtam, a kettest Gani Zsuzsa, a hármast Horváth Edit Fresh, a poétatársaim.
r>
Forrongnak a létkérdések…
r>
r>Senkit nem érdekel, hogy mit írok,
r>Írok így hát, magamnak.
r>Senkit nem érdekel, mit gondolok,
r>Gondolok hát, magamnak.
r>
r>Gondolataim, írásaim, verseim nem érdekli az embereket.
r>Magamban gondolkodok, írni is magamnak fogok! Gyógyítja lelkemet.
r>Gondolataim, írásaim, verseim nem érdekli az embereket.
r>
r>Önmagam vagyok.
r>Az egész világ bennem,
r>Bennem, lelkemben ragyog.
r>
r>Lélekben vagyok -
r>Önmagamtól ragyogok.
r>A világ bennem éled.
r>*
r>
r>Senkit nem érdekel, hogy mit érzek,
r>Érzek hát magamnak.
r>Senkit nem érdekel, mit, hogy nézek,
r>Nézek hát magamnak.
r>
r>Nem ismerik, ők az érzéseim s mit kedvelek, mert nem szeretnek.
r>Nem számít! Szeretem önmagamat s nem őket. Kedvem szerint teszek.
r>Nem ismerik, ők az érzéseim s mit kedvelek, mert nem szeretnek.
r>
r>Ismertlen’ vagyok.
r>A világnak darabja,
r>Vagyok láthatatlan én.
r>
r>Láthatatlanság,
r>Világ nem érezhet meg,
r>Pedig benne élek még.
r>*
r>
r>Senkit nem érdekel, hogy hogyan élek,
r>Élek én magamnak.
r>Senkit nem érdekel, hogy rosszul élek,
r>Élek hát magamnak.
r>
r>Élek vagy halok, az ma már kicsit sem érdekli az embereket.
r>Élem életem, ahogy tudom, vigasztalom megsebzett lelkemet.
r>Élek vagy halok, az ma már kicsit sem érdekli az embereket.
r>
r>Furcsa látomás,
r>A világ ilyen rút s szép.
r>Magam által ismerem.
r>
r>A világ, csodás.
r>És kevésbé egyszerre...
r>Én vagyok varázstükre.
r>
r>Vecsés, 2004. augusztus 7. – Szabadka, 2018. július 21. - Mórahalom, 2018. augusztus 18. - Kustra Ferenc – a verset én írtam, alá a 3 soros-zárttükrös –t Jurisin Szőke Margit, címük: „Élek vagy halok...” A sedoka –k Farkas Tekla munkája.
r>
Ó, Te szerelem,
r>Ha elhagysz, kardba dőlök.
r>Kinéz… milyen sors?
r>*
r>Ó, Te szerelem,
r>Be kéne’ teljesüljél…
r>Két nyíllal szokták!
r>*
r>Ó, Te szerelem,
r>Bízok benned, kap nő is?
r>Ő életérték!
r>*
r>Ó, Te szerelem,
r>Jövőm vázlata, ha vón’…
r>Segítnék’ tenni.
r>*
r>Ó, Te szerelem,
r>Nem hiszed el: vérbuzgás!
r>Nő előkerül?
r>*
r>Ó, Te szerelem,
r>Eressz már el még egy nyílt…
r>Hátha ez hoz nőt…
r>
r>Vecsés, 2020. november 18. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás senrjú csokorban, önéletrajzi írásként.
r>
(anaforás, belső rímes, 3 soros-zárttükrös, önrímes)
r>Megint csak itt ülők a korhadt-szálkás, erdei padon,
r>Megint csak itt ülök az emlékező erdei padon…
r>Megint csak itt ülők a korhadt-szálkás, erdei padon.
r>
r>(anaforás)
r>Kezd a szél föltámadni, bele-belemarkol a lombkoronákba,
r>Kezd a sok szerelmetes emlékem föltolulni erdő-világba...
r>Kezd a kopárodó őszben, lehulló lombok alatt hűs lenni,
r>Kezd az emlékezésem egy össze fogott nagy pillanat lenni…
r>
r>(Senrjú)
r>Magányban ülök
r>És erre, jó ez a pad.
r>Szúnyog… megcsípett!
r>*
r>Akarod vagy sem,
r>Még, rólad álmodozok.
r>Újabb szúnyog is…
r>*
r>Érzem és de jól!
r>Veled lennék, oly’ boldog.
r>Rothadt szúnyogok!
r>*
r>
r>(Septolet)
r>Szúnyogok!
r>Csípnek a gazok!
r>Mi, lehetnénk boldogok,
r>Egymást csókolók…
r>
r>Padunk…
r>Külön lakunk.
r>Így maradunk?
r>*
r>
r>(tükör bapeva)
r>Egy ág,
r>Hatalmas
r>Fakoronán.
r>Csak lógok, csüngve!
r>Lombsátrak fölöttem,
r>Nekem nem segít… mi sem!
r>Lelkem, összegömbölyödve,
r>Bezárkózik a belsejébe...
r>Nem bírlak feledni, nem tehetem.
r>Rémálom; kigyógyulni belőled? Nem?
r>
r>Rémálom; kigyógyulni belőled? Nem?
r>Nem bírlak feledni, nem tehetem!
r>Bezárkózik a belsejébe
r>Lelkem, összegömbölyödve,
r>Nekem nem segít… mi sem!
r>Lombsátrak fölöttem,
r>Csak lógok, csüngve
r>Fakoronán.
r>Hatalmas,
r>Egy ág.
r>*
r>
r>(Tükör apeva)
r>Vágy,
r>Éhség,
r>Csalóka.
r>Rögeszmém lett,
r>Örök hiányod…
r>
r>Örök hiányod
r>Rögeszmém lett…
r>Csalóka
r>Éhség,
r>Vágy.
r>
r>Vecsés, 2020. október 17. – Kustra Ferenc József – íródott Alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként.
r>
