Idő 
Értékelés 
Értékelés Általam hiányolt Beatrix,
r>Hová lettél? Volt ez… egy anzix?
r>Belőled villanás
r>Kevés volt… [lázongás!]
r>Honnan tudjam van-e még combfix?
r>
r>Mi lesz serkenő vágyaiddal?
r>Mi lesz így, sok közös álmunkkal?
r>Mi lesz öleléssel?
r>Mi lesz csókcserével?
r>Mi lesz a szeretve… álommal?
r>
r>Lett gyorsan más partnered, Bea?
r>Vagy csapodárság? Vágyad álma…
r>Villanásba tűntél,
r>Szó nélkül elmentél…
r>Került gyorsan partnered… Bea?
r>
r>Vecsés, 2023. január 28. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIKBEN.
r>
(3 soros oximoronok 3 soros-zárttükrös csokorban)
r>Jó mulatság lenne, kisbaltával pucolni az ablakot!
r>Okos ember nem bolond, csak nem öli meg házi kilátót…
r>Jó mulatság lenne, kisbaltával pucolni az ablakot!
r>
r>Öregszek, múlnak a napok, az időm érték,
r>Hogy majd mikor halok, várt ez az időmérték…
r>Öregszek, múlnak a napok, az időm érték.
r>
r>Micsoda álmodozó nyilatkozatok születnek mérnöki rajzlapokon,
r>Micsoda találmányok lehetnének, ha nem aludnának a rajzlapokon…
r>Micsoda álmodozó nyilatkozatok születnek mérnöki rajzlapokon.
r>
r>A pók, a méh, a hangya nem feltaláló, de hagyományőrző építészek,
r>Az ember bizony naponta újat ötöl, hagyomány nélkül… ó, építészek…
r>A pók, a méh, a hangya nem feltaláló, de hagyományőrző építészek.
r>
r>Szabadban télen, meleg sapkában sem lehet verset írni, egy hideg márványasztalon,
r>Szabadban trópusi hőségben, sortban sem lehet verset írni, forró márványasztalon…
r>Szabadban télen, meleg sapkában sem lehet verset írni, egy hideg márványasztalon.
r>
r>(oximoron kétsorosban)
r>Üldözőm a ’nyaram’, hogy le csípjek a végéből, mi csak egy apró falat,
r>Hogy értelmet adjak az üldözésnek s tele tegyem, a lepkehálómat!
r>
r>Vecsés, 2023. április 19. – Kustra Ferenc József - Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szókombináció. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
r>
Filozofikus felfogásban…
r>
r>Kiléptél a kapun, megláttalak, gyönyörű vagy ma,
r>Annyira szép, hogy nem való vagy e csúnya világra.
r>*
r>Körülöttem a nagy néma csend halkan ásítozik,
r>De lehet, hogy éhes, gyomra hangosan áhítozik.
r>*
r>Terhem a máról a holnapba, görnyedten cipelem,
r>Könnyen venni az akadályt, semmi súlyom nincs nekem
r>*
r>Érzem, hogy életemből elköltözött már a nyár,
r>Igaz is, én is csak egy élőhalott vagyok már…
r>*
r>Az ég legalján, estefelé még vöröses a Nap,
r>Fekete esőfelhőket lát, imádkozik a pap.
r>*
r>A nap sok-kévés sugara olyan jól melegít,
r>Támadó hidegfront átka, kedvetlenre hűsít!
r>*
r>Gyenge embernek a fegyvere, lehet, csak a hazugság,
r>Bár ezzel tűnik az igazság bajnokának, ez másság.
r>*
r>Púposra hajlik a végtelen tér íve,
r>Hogyan igaz? Érzem, nincs eleje-vége?
r>*
r>Én becsületből, nevetve, mindig magam küldöm előre,
r>De gyáván, sírva megyek magam mögött, nem vágyok előre…
r>Csak élő-halott vagyok, nem létezőn várok, lehetőre…
r>*
r>Ostoba pletykát terjesztők áldozata vagyok,
r>Innentől kezdve, örök bűnben élek és halok.
r>*
r>Érdekel, lesz majd még hozzám való társam egykoron?
r>Ma megvolt, élvezem a válóperem, a balkonon.
r>*
r>Elhatároztam elmegyek, csapot-papot itt hagyok,
r>De azért nem hagyok itt mindent, hülye tán' nem vagyok.
r>
r>Vecsés, 2016. július 16. –Kustra Ferenc József- Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
r>
Filozofikus felfogásban…
r>
r>Elfojtott vágyakban tobzódnak hevült testek,
r>Simán megszűnnek, oly' nagy plátói szerelmek.
r>
r>Hajnali harmatban tárt karokkal futnék eléd,
r>De még fekszem, és csak, egy álmot gondolok beléd.
r>
r>Megállítanám én a szerető, emésztően kedves képeket,
r>De a harag nem engedi, betonba betapossa a lelkeket.
r>
r>Völgyecske ölében csobog egy apró patak,
r>Vize mérgezett, már kipusztultak a halak.
r>
r>Nyugágyból nézni a bárányfelhőket, gyönyörűség.
r>Felhőszakadásba berohanunk, ebben nincs szépség.
r>
r>Olyan napfényes vágy uralkodik a széplélekben...
r>Az élet meg megy, a borús, fizikai tételben…
r>
r>Vágyunkból lesz meg a szép remény,
r>Nem teljesül, csalódás kemény!
r>
r>Mikor tisztán, még boldogan törülközők,
r>Konyhában szól telefon, én megőrülök.
r>
r>Hajnali, első pár napsugár, besurrant a tájra,
r>De nem látják, nem nyílott még ki… állatok csipája.
r>
r>Lappangó, de elősettenkedő a kéjem,
r>Éjjelre, kínos börtönbe löki a létem.
r>
r>Megütöttelek! Most már csak ülök egymagamba,
r>Arra vágyva, Te tekints rám, mint igaz barátra!
r>
r>Van úgy, hogy én bizalmas titkot vetek papírra,
r>De ügyetlen a sors, eltakarja egy nagy paca.
r>
r>Vecsés, 2016. július 15. –Kustra Ferenc József- Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
r>
Szöszmötölget a
r>Csend, az erdő sűrűjén…
r>Avar, zajt elnyom.
r>*
r>Csend! Ütközet a
r>Hóesés. Hajnali fagy.
r>Jégség most arat.
r>*
r>Tűztől a jégig
r>Átéltem, poklot, mennyet.
r>Boldog megnyugvás?
r>*
r>Hegyi patakban,
r>Picike vízesés zúg.
r>Csend, uralkodó.
r>*
r>Madárijesztő,
r>Csendben letette lantot.
r>Ijesztőn kóró.
r>*
r>Csend sikítása
r>Szaggatja az éjszakát.
r>Dörgés, villámlás.
r>*
r>Csendnek a tava
r>A sírkertet idézi.
r>Szív, csendben ordít.
r>
r>Vecsés, 2016. július 7. – Kustra Ferenc – a csend-filozófia senrjú –ban és oximoronban.
r>
