Idő 
Értékelés 
Értékelés Vad holdfény vágtat át a rónán,
r>Kevés, ki erre megy ez órán.
r>Kevés, ki veszi erre a merszet,
r>Legjobb, ha visz magával sereget.
r>
r>A magányos vajon mit kereshet,
r>Miért nem visz magával sereget?
r>Biztos erre van valami dolga,
r>Nagy a mersze és/vagy bátorsága.
r>
r>Nemcsak mersz kell, de sok szerencse is.
r>Cél; nemcsak menni, de találni is.
r>Ilyen az élet, mint egy nagy róna,
r>Vad holdfényben látunk képet róla.
r>
r>Vecsés, 1998. július 30. - Kustra Ferenc József
r>
Sorsom, mint kiszáradt folyó medre,
r>Száraz, köves, és a por tengere.
r>Szomjan veszett, elhullottak csontja
r>Övezi partot, mint keblek halma.
r>
r>A sivárság olyan szembetűnő,
r>Hogy ettől már majd’ megolvad a kő.
r>Éltet adó folyadék itt nincsen,
r>Hogy lesz-e, arra kilátás sincsen.
r>
r>Szárnyalni kellene, mint Ikarosz,
r>Mit számítana, hogy az lenne rossz.
r>Félnem nem kell, hogy majd megolvadok,
r>Mert kilátás sincsen, hogy szárnyalok.
r>
r>Vecsés, 2000. július 17. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.
r>
Ázok és fázok és megállok,
r>Lecsurgó vízre rácsodálok.
r>Fénynyalábok a vízcseppekben,
r>Tükröződnek a tág szememben.
r>
r>Ázok és fázok és didergek,
r>Annyira lenyűgöznek fények.
r>Arcomba ver, puha vízeső,
r>Érzet és látvány; meseillő.
r>
r>Már csak fázok, lassan száradok,
r>Eltűnnek a szép fénynyalábok.
r>Átélt élménytől megújhodom
r>És indulok, mennem kell, tudom.
r>
r>Vecsés, 1999. január 23. – Kustra Ferenc József
r>
Valaki mondja már meg, hogy mi van?
r>Miért szép kék az ég, de nem nekem?
r>Van másik élet, mi szép és hol van?
r>Az én osztályrészem csak félelem?
r>
r>Budapest, 2000. június 30. – Kustra Ferenc József
r>
Hétköznapi pszichológia… avagy a versírás lélektana.
r>
r>(Bokorrímes duó)
r>Hiába ír szűzi kéz, hiába lágy a gondolat-melódia,
r>Sunyin oson, lopakodva tép, minden átrág… idő paródia…
r>Remény sokszor olyasmi, hogy bizony, csak kétesen csillan,
r>Forrását ennek kitapasztalni? Akkor honnan villan?
r>
r>Lágynak tűnő melódiák, üresen konganak,
r>Vadóc futamok, szerencsétlenül csak bénáznak…
r>Ha olvasás közben veszel egy mély levegőt,
r>Közben érzed, ártatlan a lelked, meggyötört.
r>*
r>
r>(Leoninus trió)
r>Persze lopakodva is lehetne verset írni, de minek? Egy torzszüleményt, pl. kinek?
r>Éreztél Te írás közben lelki fájdalmat? Kaptál-e Te mocskolódó rágalmat?
r>Kívánkoztál-e te már messzi fölre? Volt e benned érzés, hogy ezt akkor örökre?
r>Mikor egy újabb sort leírtál, mert alkotsz… éreztél olyt’: nem jó, mert ezzel hivalkodsz?
r>
r>Poéta sorokat írjon és ne rágódjon!
r>Poéta verseljen és szavakkal csencseljen.
r>Poéta vezesd népet, utat mutass, szépet.
r>
r>Állítják a nem javítható ’hívők’, nem gonosz a világ, csak most teret nyert a másság.
r>Én meg üzenem az ’hívőknek’: káosz a világ, és pusztítja emberiséget, kórság…
r>Az emberi társadalmaknak megvan a rendje. Így nem elintézhető: egye-fene!
r>*
r>
r>(senrjon trió)
r>Bármily’ a helyzet nekem
r>Írnom kell! Folyvást és állandón!
r>Lélekfenntartó!
r>
r>Lopakodva irhatok,
r>De azért írok, megjelenjen!
r>Lélekfenntartó!
r>
r>Kevés a jó világban…
r>Alkalmazkodva jeleskedek…
r>Lélekfenntartó!
r>
r>Vecsés, 2016. október 7. - Kustra Ferenc József- írtam; avagy részletek a versírás lélektanából…
r>
