Szófelhő » R » 225. oldal
Idő    Értékelés
Semmi sem történik hiába.r>Még egy lehullott levél is, r>mely lebeg egy tó felszínénr>szerepel a nagy táncba.r>r>Az életek jönnek s mennek,r>akár a gyors holdfázisok.r>Megtelnek-e kelyheinkr>mielőtt a halál kopog?r>r>Nincs olyan, hogy véletlen,r>minden fel lesz számolva.r>A legkisebb léptünk is r>új ajtót nyit valahova. r>r>Sorsunk felett uralkodunk,r>de jó tudni merre vezet.r>Kik és mik is vagyunk?r>Tétovák vagy istenek?
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 206
rgéskedik egy r>Kósza villám, hevenyül… r>Lecsap precizül! r>* r>Társak követik, r>Fénykardként biz’ levágnak! r>Precizeskedők! r>* r>Egész hadtest jön! r>Pengeélek reszeltek. r>Precíz élük van! r>* r>Erdei rozsdás r>Foltok, már rettegnek is! r>Sárga… fölmentés? r>* r>A friss levelek r>Is éghetnek villámtól. r>Gaz… erőszakos! r>* r>Mindenki vágyik, r>Villámcsapást megúszni! r>Fénykard, bőn suhog! r> r>Vecsés, 2022. június 25. – Kustra Ferenc József – íródott; senrjú csokorban. r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 275
Írásba adott hétköznapi pszichológia: hogyan tovább…? r> r>A saját káoszom, örvénylik, mint egy vödör víz, r>Próbálok magamon nevetni, de ez nem egy kvíz… r>A saját káoszom, örvénylik, mint egy vödör víz… r> r>Káosz az életem, amit főztem ehetem, r>Kínos helyzet, nincs nevethetnékem. r> r>Csend. r>Nevet r>A káosz. r>Kínos érzés. r>Én nem mosolygok. r> r>Én nem mosolygok. r>Kínos érzés. r>A káosz r>Nevet. r>Csend. r>* r> r>A káoszomat egy örvénynek kellene szétfolyva egyben tartani, r>De örvényemet, a rend káosza akarja kiegyenesíteni. r> r>Káoszom rendre szeretném utasítani... lehetetlen, r>Rendem káoszba hever, életem értelmetlen. r> r> Nincs r>Élet. r>Rendem sincs, r>Reményem sincs. r>Vesszek nyugodtan. r> r>Vesszek nyugodtan. r>Reményem sincs, r>Rendem sincs. r>Élet r>Nincs. r>* r> r>A rend is káosz, annak, ki ezt nem-igen kedveli, r>És lehet, hogy kínjában a vizet magára önti. r> r>Káoszos rendem terhét nehezen viselem, r>Főztömet nem lesz könnyű megemésztenem r> r>Csak r>Káosz r>Ami van. r>Megülte már r>Gyomromat régen r> r>Gyomromat régen r>Megülte márr>Ami van r>Káosz r>Csak r>* r> r>Már véglegesen ki kellene simítani életemet, r>Már ráncosra vasaltam az egész rongyos-szakadt létemet… r>Már véglegesen ki kellene simítani életemet. r> r>Végső ideje rendbe szedni viharverte életem, r>Hátra maradt időm... békében élhessem. r> r>Most. r>Sima r>Mindenem, r>Megteszem már r>Életemmel is r> r>Életemmel is r>Megteszem már. r>Mindenem r>Sima r>Most. r>* r> r>Árokparton kidobtam már minden fékemet… r>Szédülve élem örvény-káosz életemet… r>Árokparton kidobtam már minden fékemet. r> r>Vecsés, 2018. febrr 7. – Szabadka, 2018. március 26. – Mórahalom, 2018. június 10. - Kustra Ferenc – a verset és a 3 soros-zárttükrös –öket én írtam, a 10 szavasokat Jurisin Szőke Margit (a 10 szavasok címe: ”Káosz az életem”). A tükör apevákat írta: Farkas Tekla. r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 205
A naplementéről… r> r>Ajtófélfán a r>Bíborszín tükröződik. r>Sötét éj… terül. r>* r>Alkony, bódító, r>Ég meg skarlátvöröses. r>Láthatár lángol. r>* r>Esti lángolás r>Vörösre festi eget. r>Felhők színesek. r>* r>Vörös áhítat r>Borítja, meleg estet. r>Sötét békesség. r>* r>Ha estefele r>Megjön, lehuppan a csend. r>Bíbor ég, szépség. r>* r>Naplemente, ég r>Vöröses bársonyában. r>Éjjel, nesztelen. r>* r>Ha alkonyodik, r>Nap is elvonul, humni. r>Bíbor ég alatt. r>* r>Zenitnek szélét, r>Nap, megcélozta! Megy is. r>Bíborból, éjbe. r>* r>A nap, bénán megy, r>A horizont-semmibe. r>Bíbor, éjbe csap. r>* r>Alkony már leszállt r>Ég láng piros, majd, éj-kék. r>Láthatár, sötét. r>* r>Alkonyi estben, r>Holdsarló bíborban ül. r>Az éjben kaszál. r>* r>Fekete sötét, r>Magában, pasztellt mutat. r>Este volt bíbor. r> r>Vecsés, 2017. március 11. – Kustra Ferenc József- eredeti Baso féle stílusú haikuban… r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 265
(leoninus csokor) r>Nálam vágtatnak a sok percek, a szép napok meg mind gyorsan a múltba mennek. r>Sok a problémám, este nehezen alszok el, már manapság alig reménnyel… r>Kint a szél süvítés olyan, mint gúnykacaj, de konstatálom, ez csak nagy ricsaj. r> r>Lelkem is már el van fáradva, öregszek, naponta sok száraz sóhajok követnek. r>Közben meg a sorsom, mit sem javul, érzem közeleg a vég, sőt haladéktalanul. r>Bennem már nem keverednek bánatosan sóhajok, bennem már nem vannak vágy-óhajok… r> r>Elfáradt lelkemben csak morgás hallik, az létem így a vég elött magától zajlik… r>Sunyis mosolyok, szeretetteli pillantások, már nincsenek is, már biz’ fáradok… r>Nincsenek már terv-részletek, éltető elgondolások, lehajtott fejjel ballagok… r> r>Vannak még biz’ csillagfényes esték, felhőtlen éjek, tudom, ezeket itt hagyni vétek. r>Az esti csendet szoktam volt nézni az sötét ablakból, van, de nekem csak rozsdás fából. r>Közben ablakból látni vélem vágtató perceket, sötétben nem látok embereket. r>Utcai világításban sötétet nézni, felhők alatti sötétség nem engedi… r>Érdekes, időrohanást teljességgel érzem, igy a sorsom is rövidül, ezt vélem. r>Vagy már csak tíz percem van még hátra, vagy húsz évet töltök még el utálatba… r>* r>(Senrjon) r>Az időmérőből, ha r>Kifogy ez elem, az életvég! r>Ezt majd megélem. r>* r>(HIQ) r>Rövid az r>Élet, halál győz! r>Ketyegés… r> r>Vecsés, 2024. június 7. -Kustra Ferenc József- íródott: az életvég felé közeledve, önéletrajzi írásként. r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 244