Idő 
Értékelés 
Értékelés A naplementéről…
r>
r>Ajtófélfán a
r>Bíborszín tükröződik.
r>Sötét éj… terül.
r>*
r>Alkony, bódító,
r>Ég meg skarlátvöröses.
r>Láthatár lángol.
r>*
r>Esti lángolás
r>Vörösre festi eget.
r>Felhők színesek.
r>*
r>Vörös áhítat
r>Borítja, meleg estet.
r>Sötét békesség.
r>*
r>Ha estefele
r>Megjön, lehuppan a csend.
r>Bíbor ég, szépség.
r>*
r>Naplemente, ég
r>Vöröses bársonyában.
r>Éjjel, nesztelen.
r>*
r>Ha alkonyodik,
r>Nap is elvonul, humni.
r>Bíbor ég alatt.
r>*
r>Zenitnek szélét,
r>Nap, megcélozta! Megy is.
r>Bíborból, éjbe.
r>*
r>A nap, bénán megy,
r>A horizont-semmibe.
r>Bíbor, éjbe csap.
r>*
r>Alkony már leszállt
r>Ég láng piros, majd, éj-kék.
r>Láthatár, sötét.
r>*
r>Alkonyi estben,
r>Holdsarló bíborban ül.
r>Az éjben kaszál.
r>*
r>Fekete sötét,
r>Magában, pasztellt mutat.
r>Este volt bíbor.
r>
r>Vecsés, 2017. március 11. – Kustra Ferenc József- eredeti Baso féle stílusú haikuban…
r>
(leoninus csokor)
r>Nálam vágtatnak a sok percek, a szép napok meg mind gyorsan a múltba mennek.
r>Sok a problémám, este nehezen alszok el, már manapság alig reménnyel…
r>Kint a szél süvítés olyan, mint gúnykacaj, de konstatálom, ez csak nagy ricsaj.
r>
r>Lelkem is már el van fáradva, öregszek, naponta sok száraz sóhajok követnek.
r>Közben meg a sorsom, mit sem javul, érzem közeleg a vég, sőt haladéktalanul.
r>Bennem már nem keverednek bánatosan sóhajok, bennem már nem vannak vágy-óhajok…
r>
r>Elfáradt lelkemben csak morgás hallik, az létem így a vég elött magától zajlik…
r>Sunyis mosolyok, szeretetteli pillantások, már nincsenek is, már biz’ fáradok…
r>Nincsenek már terv-részletek, éltető elgondolások, lehajtott fejjel ballagok…
r>
r>Vannak még biz’ csillagfényes esték, felhőtlen éjek, tudom, ezeket itt hagyni vétek.
r>Az esti csendet szoktam volt nézni az sötét ablakból, van, de nekem csak rozsdás fából.
r>Közben ablakból látni vélem vágtató perceket, sötétben nem látok embereket.
r>Utcai világításban sötétet nézni, felhők alatti sötétség nem engedi…
r>Érdekes, időrohanást teljességgel érzem, igy a sorsom is rövidül, ezt vélem.
r>Vagy már csak tíz percem van még hátra, vagy húsz évet töltök még el utálatba…
r>*
r>(Senrjon)
r>Az időmérőből, ha
r>Kifogy ez elem, az életvég!
r>Ezt majd megélem.
r>*
r>(HIQ)
r>Rövid az
r>Élet, halál győz!
r>Ketyegés…
r>
r>Vecsés, 2024. június 7. -Kustra Ferenc József- íródott: az életvég felé közeledve, önéletrajzi írásként.
r>
Egész életemben a saját hegyemet támadtam, elháríthatatlan
r>Akadályok ellenére… és újra, nem elfogadva, hogy óhatatlan.
r>Tudtam, hogy rosszul megírt sorsomban van írva; ez bíz' megmásíthatatlan.
r>
r>(Septolet)
r>Voltam napfényben,
r>Kísérteties fényben,
r>Holdfényben,
r>Fényözönben,
r>Áthágva rekettyésben.
r>
r>Mindig újra próbálgattam,
r>Akadályokon át… elakadtam.
r>*
r>
r>(Senrjon duó)
r>Akadályok! Legyűrni!
r>Akadályok! Le kell győznöm mind.
r>Haladásirány.
r>
r>Folyvást támadtam hegyem,
r>Folyvást rohamoztam akadályt.
r>Irány, előre!
r>*
r>
r>(Senrjú)
r>Megszállottan csak,
r>Tomboltam akadálynál…
r>Iránymutatás.
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Hogy a fenébe lehettem volna boldog, ha a hegyemre nem futok fel?
r>Mindig boldog akartam lenni, így nem kötöttem alkut, csüggedésemmel…
r>Hogy a fenébe lehettem volna boldog, ha a hegyemre nem futok fel?
r>
r>Lentről kukkerrel néztem, mások, hogy följutottak az én hegyemre.
r>Ezt a rongy népséget! Erővel befurakodtak az én helyemre…
r>Lentről kukkerrel néztem, mások, hogy följutottak az én hegyemre.
r>*
r>
r>Én nem voltam soha, nem is vagyok kitarthatatlan,
r>Volt is nekem erőm, végtelenül kifogyhatatlan.
r>Küzdés szelleme vezetett a rohamra, kifogyhatatlan.
r>Őrangyalom mindenhová kísért, nem volt kitarthatatlan…
r>Őrangyal azonban nem azért van, hogy életproblémákat megoldja,
r>Hanem, hogy védje az embert, ne legyen baj alanya, vagy okozója.
r>*
r>
r>(Bokorrímes)
r>Aztán megtudtam az ukrán látótól, hogy két ellenségem is van az udvarba’!
r>Spirituálisan akadályoznak, nem feloldható! Ezért mentem rohamra…
r>Számoltam a tökéletes időzítést, megindultam… akadtam akadályba.
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Mert-bizony a spiritualitás gátja… már előttem odaért ő,
r>Mindent megakadályoznak, mondta látó… mert ő volt a hozzáértő…
r>Mert-bizony a spiritualitás gátja… már előttem odaért ő.
r>
r>Ki nem élt ilyet át, az nem érti és szeretve sem hisz nekem,
r>Ezzel szembesülök mindennap, de, hogy győzzek? Fő is a fejem!
r>Ki nem élt ilyet át, az nem érti és szeretve sem hisz nekem.
r>
r>(Haiku)
r>Hegyoldalon szép
r>Az erdő, jól gondozott.
r>Kiépített út.
r>*
r>
r>(Senrjon duó)
r>Nem rendezetlen, tiszta
r>Fák köze, élmény látvány…
r>Korlátoztattam.
r>*
r>Nem rendezetlen, tiszta,
r>Jól ápolt erdő volt… fasorok.
r>Volt korlátozás.
r>*
r>
r>(Senrjú)
r>Látó megmondta,
r>Két nő az ellenségem.
r>Prímán dolgoztak?!
r>*
r>
r>(Sedoka)
r>Megvan a hegyem,
r>De, hogy mennyek oda föl?
r>Vagy nincs hegy, csak ellenség?
r>
r>Megvan a hegyem,
r>Akadályba ütközők.
r>Ellenségem remekel…
r>
r>Vecsés, 2020. február 26. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. önéletrajzi írásként.
r>
Kend! Szólt a Jézus,
r>Már jól megöregedett?
r>Kend! Mit akar még?
r>
r>Kend! Nézett Jézus!
r>Öregre’ elégedett?
r>Kend mást akarna?
r>
r>Panaszlok Jézus;
r>Örök életűnek jó?
r>Kend! Van mit akar?
r>
r>Helyemben Te is
r>Akarnál, nem dumálnál…
r>Kend! Legyen konkrét!
r>
r>Jó kis keresztény
r>Voltam, vagyok Te Jézus!
r>Siker jutalmam?
r>
r>Kend! Szólt a Jézus;
r>Fontos a lélekbéke!
r>Nekem oly’ nincsen…
r>
r>Vecsés, 2024. június 21. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásnak, senrjú csokorban.
r>
