Idő 
Értékelés 
Értékelés Idő foszlányai függnek a falon.r>Múlt-töredékek, gesztusokr>Fakulnak az őrzött papíron.r>Tanúi naponta egy valóságr>Halványuló tényfeltárásánakr>Személyre szabottan.r>r>Érzést szül az emlékezet.r>Átszivárog az elveszettbőlr>A megélés jelenébe r>Fénysebesenr>Settenkedve,r>Hogy meglegyen a kedver>Kinek tekinteter>A Volt kacsintását megleste,r>És varázsol mosolyt, hangulatot,r>Álmot szövő pillanatot.r>r>Tenyeremből iszom mosolyodr>Harmat-cseppjének édes ízét.r>Csak nekem fontosr>Mostr>Ez az együttlét.r>r>A papírillat felidézir>Az elmúlás tengerét,r>A száguldó Idő kerekét,r>Lelkünk végtelenjét,r>A viszontlátás reményét.r>r>Fotonjaid itt maradt árnyék-r>Képét jövőbe repítem,r>Hogy mindig,r>És mindenüttr>Amíg létezem r>Velem legyen.r>r>Egyszer majd r>Egy fiókban heverr>A megfakult üzenet,r>Der>Csillagfény őrzir>Örökké lelkedet.
Télnek foltjar>Sárgás barkar>Szél meghajtja.r>r>Szél meghajtjar>Patak partrar>Nád suhogja.r>r>Nád suhogjar>Tavaszt toljar>Télnek foltja.r>r>Szél meghajtjar>Sárgás barkar>Hull patakba.r>r>Hull patakbar>Télnek foltjar>Szél meghajtja.
Termeszváruk építgetikr>Csinosítják szépítgetikr>Hajnal óta szorgalmasak,r>Versenyezve dolgozgatnak.r>r>Lusta köztük egy se nincsen.r>Világukban nem véletlen.r>Nem hiába sokszor mondják-r>Olyan dolgos mint a hangyák!r>r>Hangya-létük...büszke nemzet,r>Matriárchát teremtettek.r>Lazsalásra nincs idejük,r>Szorgos munka az életük. r>r>Példaképül szolgálhatnak,r>Minden bajban összetartnak.r>A természetnek nagy csodája,r>Családuknak termeszvára.
Magam csodálom, édes Berta…
r>
r>Szerelmes vagyok, drága Berta!
r>Magam csodálom, minden napba…
r>Reggel szív így ébred,
r>Este szíved… értsed!
r>Érzés dühöng, kuszált napokba.
r>
r>Gondolatom rajtad jár Berta!
r>Úgy szeretnélek, ez már csoda.
r>Kellene, itt legyél,
r>Akár itt élhetnél.
r>Hol vagy? Hol talállak, óh, Berta.
r>
r>Havazik! Nézem nyomod Berta!
r>Erre nem jártál… Cinculuska.
r>Hóvihar nyomot fúj,
r>Eltűnsz nyomtalanul…
r>Hol talállak meg… édes Berta!
r>
r>Vecsés, 2019. február 18. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus, téli LIMERIK csokorban.
r>
A semmibe lebegek, semmi vagyok.
r>Jobb, ha feladom és már nem akarok.
r>Görcsölök, mint futó lába a távon.
r>Nincs eredmény… sem régen, sem immáron.
r>
r>Budapest, 2000. július 4. – Kustra Ferenc József – Önéletrajzi írás.
r>
