Idő 
Értékelés 
Értékelés A tanka csokrot eredeti Bashó féle stílusban írta meg a szerzőpáros.
r>
r>Őzek udvarban,
r>Csak körbe-körbe mennek.
r>Magas kerítés.
r>Az őz négy lábbal ugrál,
r>A medve csak szunyókál.
r>*
r>Forrás csordogál,
r>Őzikék is ott isznak.
r>Csobogó, friss víz.
r>Forrás csendben folydogál,
r>Az ágra egy galamb száll.
r>*
r>Őzike szökken,
r>Gida követi félőn!
r>Réten, friss a fű.
r>Kutya a sarkokban vár,
r>A szél reá fújdogál.
r>*
r>Juhnyáj, szunnyadó.
r>Állatok is horkolnak.
r>Nádas, bóbiskol.
r>Éjszaka a Hold bujkál,
r>A kis gida alszik már.
r>*
r>Égben vadgalamb,
r>Alatta pacsirta had.
r>Felhőtlen-kék… ég.
r>Az idő kereke jár,
r>A mókus makkot rágcsál.
r>*
r>A kivert kutya,
r>Vizes bundában kullog.
r>Esőben ázott.
r>Nap szája mosolyra áll,
r>Keze a hajban turkál.
r>
r>Vecsés- Budapest, 2016. június 7. – Kustra Ferenc - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző-, és poétatársam Szedő Tibor. A versrész címe: „A természet bűvkörében”.
r>
Nyári napon fázok, Bettina!
r>Mond csak hová lettél, bestia?
r>Meguntál, leléptél,
r>Itt hagytál, elmentél?
r>Hiányodban él testem vágya…
r>
r>Lelkemben hógörgeteg, fázok,
r>Egyedül, nincsenek is mázok…
r>Mért, föl nem foghatom?
r>Szerelem akolom…
r>Nem bírom ezt! Kínomban játszok…
r>
r>Ha köszöntél volna, Bettina,
r>Kisebb lenne lelkem fájdalma.
r>De, csak úgy eltűnni…
r>Mint keresztbe tenni.
r>Bár ez Te lelked, nem bánthatja…
r>
r>Vecsés, 2021. június 1. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Szívem, úgy duruzsol, Debórám!
r>Ó, Te lehetnél, lélekhazám…
r>Hallgasd, szívem regél,
r>Boldogságot mesél.
r>Gyere, bújj ölembe Debórám!
r>
r>Éltem napsugara lehetnél,
r>Ha egyszer végre ideérnél…
r>Lelkem fényeződne,
r>Élet, rögtönözne…
r>Távollétedről, mesélhetnél.
r>
r>Te vagy: szerelmetes Debórám
r>És legyél vélem, ezt akarnám!
r>Bujhatnál ölembe,
r>Duruzs’ a fülembe…
r>Legyünk már mi együtt… Debórám!
r>
r>Vecsés, 2021. augusztus 21. – Kustra Ferenc József, íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Illatos, bujának is látszó a mező, a karja szinte ölelő.
r>Látszik rajta, hogy van neki új világ, határtalanság.
r>A mező ilyen buja, vágya erős, hogy legyen ölelő,
r>És ne érje oly’ élmény, hogy ez bizony nagy butaság.
r>
r>Álmomban voltak tengerkét kék színek,
r>Fejemen csak lapátoltak a nagy fülek.
r>A színes féle levelek bőszen hullottak,
r>A szélrohamok meg utánuk kullogtak.
r>
r>Eddig volt egy jó kis nyár és meleg, kik magukban üdvözlők,
r>Formásak a bájos, már beérett, ehető-főzhető gyümölcsök.
r>Nemsokára jönnek az esőáztatta kertek, utak és játszóterek,
r>Akkor már majd, kell az esernyő, meg előjönnek kérdőjelek…
r>*
r>
r>(senrjon trió)
r>Most még tikkadó tájak,
r>Melegen zöldellők a bájak…
r>Még meleg a nyár!
r>
r>Ha jön az ősz majd a föld
r>Alázkodni fog, oly’ csendesen.
r>Még meleg a nyár!
r>
r>Ideér… felhősödés
r>Meg beindul… eresz csöpögés.
r>Még meleg a nyár!
r>*
r>
r>(tíz szavasok)
r>Lesz itt még, hogy tél lesz úr!
r>Majd bemutatkozik vadul…
r>
r>Még meleg az idei nyár!
r>A hőség, mindent keményen bedarál…
r>
r>Vecsés, 2024. június 15. – Kustra Ferenc József
r>
Micsoda életem volt, csak dobált jobbra-balra, mint vihar a lélekvesztőt.
r>A sorsom belső hangja meg, csak biztatott, hogy élvezzem, mint gyönyörködtetőt.
r>Mese nincs, fenét sem ért az elátkozott létem
r>És ebből nincs kilépés, ma már tudom, nem vélem…
r>
r>Mindenkinek egy élete van,
r>De ki korán hal, annak nem van...
r>
r>Vecsés, 2021. augusztus 24. – Kustra Ferenc József – Íródott: önéletrajzi írásként.
r>
