Idő 
Értékelés 
Értékelés Izuska felnőtt lett… Te aradi kisleány!
r>
r>Megjött mai nap is,
r>Új születésnapra akadt.
r>Veled megélni jó!
r>
r>Teljenek a napjaid békésen, boldog-vidáman,
r>Éld meg őket, nagy szeretetben, meg-tán’ nagyon vártan.
r>Ha véletlenül úgy érzed, egyedül vagy, nincs már senki veled,
r>Gondold végig… itt a családod, poétás barátok, mind neked.
r>
r>Kívánom neked, tartson meg sokáig az ég!
r>Születésnapodon mi jobbat mondhatnék még?
r>Isten éltessen, óvjon az őrangyalod még!
r>
r>Ne feledjük az sem, hogy élted megváltozik, léted felnőtté válik!
r>Meg kell jegyeznem, messze lakunk egymástól, meg a fűtől és a fától.
r>De poétatársként itt vagyok veled és ha adja sors, fényezem a lelked.
r>
r>Egy szó, mint száz = Isten bőséggel éltesen,
r>Élted legyen hosszú, mondjuk bőségesen!
r>Legyél életedben sikeres, megelégedett,
r>Életben edzett, meg kedved nehogy legyen szegett!
r>Ha te is hetvenhat leszel, kérlek emlékezz rám...
r>Nehogy elvegye kedved, a biz' akkori évszám!
r>
r>Még egyszer kívánom, hogy
r>Élted rendben és hosszan folyjon…
r>Istenem éltesd!
r>
r> [Isten éltese még kedves édesanyádat is, ki egyedül felnevelt
r>Belőled nagy-lányt, felnőttet nevelt, pedig tudom sok, vad körülmény perzselt…]
r>
r>Vecsés, 2024. július 29. – Kustra Ferenc József – írtam: alloiostrofikus versformában, Ghica Izabella Iasmina -poéta-, és szerzőtársam- felnőtté válása {2024. augusztus 3.}, valamint éltetése emlékére!
r>
A Radetskiy induló egy röhejr>amint a monarchia bomladozikr>Ferenc József túl öregr>És bosszús népe civakodik.r>r>Rudolf herceg halála utánr>A számtalan nép mit is kíván?r>Kitör a háború, akár a himlő,r>és gyors hatása rémítő.r>r>A harcosok pusztulnak,r>és milliók kik búsulnak.r>Végül a kibékülés idejer>mely az influenza kezdete.r>r>A vazallus államok lázadnak.r>Osztrák uralmat nem akarnak.r>A magyar szabadságot kíván,r>a többi igyekezik nyomán.r>r>Bécs felett befeketedik az ég.r>Az egykori birodalom leég.r>Egy kürtös takarodót játszik.r>Talán már új kor csírázik?
Korán kelek. Az áram ki van kapcsolva,r>de hat órára kezd derengeni.r>A közelmúlti telihold sugarair>besütik fényüket a szobába.r>A lábam köré tekerek egy takarót,r>hogy távol tartsa a hideget.r>r>Aztán a sötétbe merengekr>a könyvespolc sziluettjére, melyr>úgy néz ki, mint egy hosszúkás kolosszus.r>Ez egy fekete ajtó, amely egy olyan világba nyílik,r>mely telve van fantáziákkal és ötletekkel.r>r>Még a feleségem bekeretezett fotója is,r>mely fiatal korában készült, életre kel.r>Szalmakalapot visel, és szeme a távolba mered.r>Elegáns ívű az orra, és a szája körül mosoly csírázik,r>még a sötétben is látom, mert márr>napos fényben számtalanul láttam.r>r>Hét óra, fél nyolc, nyolc.r>Olyan vagyok, mint egy vak,r>aki fokozatosan visszanyeri látását.r>r>Kiveszem a kis gáztűzhelyetr>a folyosói szekrényből,r>és forralok vizet egy csésze teához.r>Felmelegíti a bensőmet, és hálás vagyokr>az élet kisebb áldásaiért.r>r>Az első napsugarak behatolnakr>a szobába, és alig várom,r>hogy a napi kreatív munkában elmerüljek.
Foglyod vagyok, gyávád, Danuta!
r>Tudnál nekem valamit? Muta’.
r>Tűrőm, erőszakod,
r>Tűröm lélekharcod.
r>Én, a foglyod, gyáván akarna…
r>
r>Nálam rég’ győzött a szerelmed,
r>Keresem, hogy szép-e a lelked.
r>Béke kéne veled,
r>Itt vagyok én… veled.
r>De, sajna, amazonos… lelked.
r>
r>Foglyod vagyok gyáván, Danuta.
r>Kapcsolatunk a lélek harca…
r>Békélj már meg velem,
r>Vágy! Rád, egyetlenem.
r>Nem boldogság: lélekharc-huza’!
r>
r>Vecsés, 2021. szeptember, 26. – Kustra Ferenc József – íródott romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Fortyogó lelki éhem… hétköznapi pszichológia…
r>
r>Sose éreztem a bosszú izét, de igen az emberarcú disznók megvetését,
r>És napjaimban pátyolgattam a bánatos, veszejtő düh, nem is édes érzését…
r>Sose éreztem a bosszú izét, de igen az emberarcú disznók megvetését.
r>
r>(10 szavasok)
r>Bosszúvágy? Hallani rémes!
r>Megvetés fájdalmat okozni képes,
r>Az érzés ellenséges.
r>
r>(HIAQ –k)
r>Édes ám a bosszú,
r>Nyalánkság mézesmadzagon.
r>Torokra forr lassan.
r>*
r>
r>A nap megállás nélkül lövelte, egyenletesen tűző sugarát,
r>Éreztem, rám semmi nem jött, kihagytak, mint régen félbevágott marhát…
r>A nap megállás nélkül lövelte, egyenletesen tűző sugarát.
r>
r>Nekem az élet árnyékos oldala jutott,
r>Fényben néhány pillanat úszott.
r>
r>Emberek megvetnek.
r>Mások nyomorát élvezik.
r>Nincs ez így jól - nem kell!
r>*
r>
r>A sorosom, némán hallgatag, fogatlan szája, torzan vicsorított,
r>Sokszor arra gondoltam, lét-sorsom a sikert nem adja, mert az halott…
r>A sorosom, némán hallgatag, fogatlan szája, torzan vicsorított.
r>
r>Sorsom sokszor hallgatott, vagy acsargott,
r>Jó szót, boldogságot alig adott.
r>
r>Min múlik a siker?
r>Éppen úgy, mint a boldogság,
r>Hozzáállás dolga?
r>*
r>
r>A genyó sors-talányt megfejteni nem volt szerencsém,
r>Én tettem dolgomat, amit kell, működött az elmém…
r>A genyó sors-talányt megfejteni nem volt szerencsém.
r>
r>Sors-titkának kulcsát keresem,
r>Ebben telik életem... ám, meg nem leltem.
r>
r>Fiatalság titka
r>Egy egyszerű képlet csupán:
r>Fitt agy és hű lélek.
r>*
r>
r>Fortyogó lelki éhségem, összepárosult... peches magánnyal,
r>Hej, de sokszor kívántam, tán’ jobb lenne barátkozni halállal…
r>Fortyogó lelki éhségem, összepárosult... peches magánnyal.
r>Jött a magány, növelte lelki éhínségem,
r>Vagy százszor, elvette életigenlésem.
r>
r>A halál még várhat.
r>Túl szép az élet - gyorsan fogy.
r>Okulj ma a múltból...
r>*
r>
r>Megfigyeltem, a Hold mindig, mint valami olcsó bizsu állt, lebegett felettem,
r>Az est meg az alkonyat után, mindig feketével terítette be a létem…
r>Megfigyeltem, a Hold mindig, mint valami olcsó bizsu állt, lebegett felettem.
r>
r>Imádom a csillagfényes éjszakákat,
r>Kaptam morc-felhős, magányos éjszakákat... üres ágyat.
r>
r>Csillogó ékszerek
r>Nem tesznek gazdaggá senkit.
r>Számít -e még benső?
r>*
r>
r>Sorsomban bánatos vagyok, keseredett-keserves ember,
r>Nekem az elmetörődéssel együtt élni neves teher…
r>Sorsomban bánatos vagyok, keseredett-keserves ember.
r>
r>Elmém pátyolgatom, ápolgatom,
r>Ám nem múlik a fájdalom, sem bánatom.
r>
r>Keserű a bánat.
r>A megkeseredés is fáj.
r>Öröm azért még él...
r>*
r>
r>Izenek én az életvirágomnak, miért nem nyílt bánatomra?
r>Biztos nem került volna sokba, ha mellettem hívséges lett volna…
r>Izenek én az életvirágomnak, miért nem nyílt bánatomra?
r>
r>Kit nagyon szeretek,
r>Mellette nem lehetek...
r>Vajon, hiú reményeket dédelgetek...?
r>
r>Hűség sokat ér ma...
r>Mint a szerelem, oly' néha.
r>Megfoghatatlan, lágy...
r>*
r>
r>Mikor az ember hosszan, rosszban van, akkor lesz megbúsult…
r>Élettel mit kezd, amikor már az, véglegesen fakult…
r>Mikor az ember hosszan, rosszban van, akkor lesz megbúsult…
r>
r>Megfakult éveim vállaim nyomják,
r>Hiányosságok életem tovább rontják.
r>Végül kiontják...
r>
r>A rossz is kijár még.
r>Fakul a boldogság, szépség.
r>Remény csak egy hajszál.
r>*
r>
r>Soha nem sikerült, hogy örömmel, lélekben megnyugvást leljek,
r>Pedig erkölcsben, értőn, hittel, jártam utam... van, mit cipeljek?
r>Soha nem sikerült, hogy örömmel, lélekben megnyugvást leljek...
r>
r>Tiszta szívvel, lelkiismerettel létezem...
r>Lelkem békéjét mégsem lelem,
r>Kínos gyötrelem...
r>
r>Furcsa a lét lelke.
r>Magától nem ad semmit sem.
r>Mindig küzdelem van.
r>*
r>
r>A vízben halódó, még a hab után is megvadulva kapdos,
r>Én ki úszni nem tudván, hol kapaszkodok... csak, mint egy kapatos…
r>A vízben halódó, még a hab után is megvadulva kapdos.
r>
r>Sorsom vize sodor,
r>Fuldoklok, életem nem lélekdonor,
r>Hervad, mint vadrózsabokor.
r>
r>Haldoklás életben
r>Elkezdődik sokszor sajnos.
r>Van, aki nem is él.
r>*
r>
r>Régi példabeszéd: „a hatalmasnak, minden meg is adatik”!
r>A szegény-szerencsétlen meg a rossz sorsában marasztaltatik…
r>Régi példabeszéd: „a hatalmasnak, minden meg is adatik”!
r>
r>Gazdagoknak miért jár minden...?
r>Pórnépnek, száraz kenyér vitrinben...
r>Valóban minden...?
r>
r>Ne hidd el soha sem,
r>Hogy csak akkor vagy értékes,
r>Ha jókor jó helyen...
r>
r>Vecsés, 2018. augusztus 6. – Szabadka, 2018. szeptember 12. - Mórahalom, 2018. augusztus 22.
r>-Kustra Ferenc József– a 3 soros-zárttükrös -ket én írtam, a 10 szavasokat: Jurisin (Szőke) Margit, címük: Sorsom titkát kutatom! A HIAQ –k Farkas Tekla munkája.
r>
