Idő 
Értékelés 
Értékelés (3 soros-zárttükrös duó)
r>Lassacskán, de minden nap közeledünk a saját halálhoz,
r>Mindennap egy reményt eltemetünk a majdani halálhoz…
r>Lassacskán, de minden nap közeledünk a saját halálhoz.
r>
r>Boldogságunk nagyságos vágyát, örömünk reményét sorsban temetgetjük,
r>Tehát ezek mulandók… gyötrelmes érzéseket halálhoz elkezdhetjük…
r>Boldogságunk nagyságos vágyát, örömünk reményét sorsban temetgetjük.
r>*
r>(anaforás, leoninus duó)
r>Múlandó a földön minden, szinte észrevétlen.
r>Múlandó eme földön minden, de csak lassan, csendben.
r>Múlandó a földön minden, sikamlósan észrevétlen.
r>
r>Aki szeretett, az nem hal meg soha(!), talán lesz neki még föltámadása…
r>Aki szeretett, azt is porába temették, bár lehet, hogy sivatag porába…
r>Aki szeretett, szerelem kincsei vannak porába, akár egy dűne porába…
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Kinek szeretettel teljes a szíve, az bizony el nem porlik,
r>Megmarad a halálában mi közjóként a tömegre omlik…
r>Kinek szeretettel teljes a szíve, az bizony el nem porlik.
r>*
r>(senrjon csokor
r>Szerető szív emléke
r>Szerettei között megmarad
r>Örök emlékek!
r>
r>Az ismerősök között
r>Szerető szív, még erőt is ad.
r>Örök emlékek!
r>
r>Azonban nem az hal, kit
r>Eltemettek! Ki nem szeretett…
r>Szeretetlenség…
r>
r>Vecsés, 2021. szeptember 24. – Kustra Ferenc József – íródott; egy ismeretlen szerző azonos c. versének az átiratként.
r>
Hétköznapi pszichés tanulmány általánosságban… főleg manapság, lét-megmutató!
r>
r>(Halmazrímben)
r>A politikus oly' érdekes fajta,
r>Mindenhol terem, mint a sok-sok pelyva.
r>Akinek nem inge ne vegye magára,
r>De politikus van ki… nemzet csótánya.
r>
r>Van persze köztük értelmes, sőt, okos,
r>Mondjuk… az ő intézkedésük valós!
r>A többség azonban csak állásban van,
r>És rosszul dönt, ez a képessége van.
r>
r>Látjuk, a rossz döntéseket a népük ellen hozzák,
r>Nem érdekli őket… nem jönnek el tanácsért hozzánk.
r>Ők ide születtek… de "nem olyan nagyok”,
r>Nem olyanok, mint elődeik… a „nagyok”.
r>
r>A politikusokat a nép szavazza meg,
r>Lapon; ikszével „az ő népe” válassza meg.
r>Költői kérdés: kit, "ha nem népét" kellene képviselnie?
r>Ezt a hazafias terhet neki kellene elviselnie!
r>
r>Nem? Mert jó részük nem ilyen, csak van neki
r>Egy jól fizető állása, és bumm, neki
r>Olyan dolgoknak, mit nem is tud, nem tanulta,
r>Előtte állampolgár volt, nem gyakorolta.
r>
r>A pszichéje azonban, mint a saját kútfője
r>Diktál, eluralja így ez saját útvesztője.
r>Tárgyi tudástól kicsit sem zavartatja magát,
r>Intézkedik, nyilatkozik, dagassza számláját.
r>
r>Ők a nagyon szerencsés emberek, őket nem rúgják ki
r>Az ő lakásukat a végrehajtók, öngyilkossági
r>Rohamot okozva nem árverezik és adják el.
r>Gondtalanul élnek, a lelkükben ezen „teherrel”?!
r>
r>A nép nagy része "lassan" éli sok gondokkal teli életét,
r>Politikust nem érdekli… növelhesse takarékbetétét.
r>Ő gyarló emberekkel és az életükkel nem foglalkozik,
r>Majd ő a bajokat megoldja… altat minket és fogadkozik.
r>
r>Fő baj azonban, hogy nem elég neki a hatalom,
r>Ha belekerült, eluralta lelkét a vígalom,
r>Akkor már ő akar a legokosabb is lenni,
r>És már nem kell neki gondolkozni, csak így tenni...
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Többet, nem is írok, mert akkor lehet, meglakolok
r>Előjönnek a mundérvédők, kik engem tarolók...
r>Többet, nem is írok, meg akkor lehet, meglakolok.
r>
r>Vecsés, 2012. április 21. -Kustra Ferenc József
r>
Az életünket éljük, sok huzavonával
r>És nem-igen haladunk sok félmegoldással.
r>Így végül az élet sok jogos aggodalom
r>És senki ne várja, hogy le fekve… jól alszom.
r>
r>Sokszor van, hogy a helyzetmegítélés helytelen,
r>Meg bíz’ előfordulhat, hogy a szándék elvtelen.
r>Valaminek végrehajtása akaraterőt kíván
r>És bár akarat megvan… valaminek mégis a híján…
r>
r>Hiába az irtó nagy elhatározás,
r>Ha nem párja a végrehajtó szándékozás.
r>Ezek ketten ikrek, mint szemlencse, ha nem párás…
r>
r>Vecsés, 2014. december 6. - Kustra Ferenc József
r>
Van ám nekem is egy vágányom,
r>Ezen megy az életvonatom.
r>Láthatóan már nagyon, sőt már túlkopott,
r>Mint amin, harckocsi hadtest át haladott.
r>Csak araszolok előre, ködben, kitérő nélküli pályán,
r>Innen máshová menni nem lehet, az én sólyám, életpályám.
r>Sokszor érzem azt a talán lehetetlent, hogy egy vad rohammal…
r>Mint egy herélt trójai faló, csak rohanok szembe magammal…
r>
r>Itt nincs bakter, nincsen semmilyen mozdonyfordító,
r>Jó, ha vizet találok, ami, csak tankolható.
r>Ahogy robogok araszolva, átsüvít a vad szél a pusztán,
r>Ha meg kell állnunk, mozdonyom türelmesen, csak csühög a vártán.
r>Hogy ne vigyen el a szél, lecövekelem magamat a peronon,
r>A régi kocsin az nyitott, nem jó így, csak reménykedek toporgón…
r>
r>Végig éreztem, akartam én egész úton… szeretnék boldog lenni,
r>De sors lemaradt induláskor, ezt nem lehet táviratilag tenni…
r>Menekülnék én már, remegve ölelő karokba,
r>De sorsom nem játszik, én vagyok a… küzdő talonba.
r>
r>Fülkémben zárral fordul a rézkilincs,
r>Ez az én értékem, nekem másom sincs.
r>Tudatomban kéne kilépnem a semmiből,
r>De vonatos vagyok, segítségem nincs kitől…
r>
r>Rohamban vagyok,
r>Keskeny vágányom, utam!
r>Életem, csapdám…
r>*
r>Uralkodik az
r>Elmém, vágány meg marad…
r>Lét, merre halad?
r>*
r>Egy hang hűvösen
r>Csak belesúg fülembe.
r>Még váltó sincsen…
r>
r>Pöre kocsimon, csak oda-vissza, mint egy megszállott futok,
r>Ha bemegyünk egy alagútba, nagy félelmemben jódlizok…
r>Fel is kéne már lázadnom, az időm már ezt követeli,
r>De mozdonyfüst betakar, és a szememet is könnyezteti.
r>
r>Ha rám lőnének, találatot is kapok, mondhatnám, hogy ég a ház,
r>De még a lakástüzem is olyan, hogy nálam semmit el nem odáz…
r>*
r>A hegyoldalban,
r>Hallom, vadkutya vonít.
r>Békés éjszaka!
r>*
r>Nincs már semmi lehetőségem, én innen kitörni nem tudok,
r>De mélyen magamba zuhanva, tovább, előre vonatozok.
r>Ritka élménnyel lepem magam, néha pőre kocsin, andalgok.
r>
r>A vasúti sín két oldalát is megvilágítja a Hold,
r>Tükörbe nézve gondolom, öreg-magad… Te már, ne vakold.
r>
r>Vecsés, 2016. június 10. – Kustra Ferenc József- versben és senrjú –ban írva, önéletrajzi írásként.
r>
A bármilyen erősek is elgyengülnek
r>A gyengék is lehet, hogy megerősödnek.
r>A lónak négy lába van, de mégis, hogy eleshet!
r>A kígyónak nincsen lába, de felemelkedhet.
r>
r>De van bizony úgy, hogy a hegyek is megnőnek,
r>A tengerek meg visszahúzódnak, eltűnnek...
r>Lehet, hogy egy nagy vihar lekopaszítja az ágakat
r>És tőlünk független körülmény letörheti vágyakat.
r>
r>Mindezek ellenére megy-megy a világ, nem áll meg,
r>Ha van tennivalód tedd, ötleted meg valósítsd meg.
r>Már csak a szerencse kell, és ha melléd szegődik,
r>Akkor tán’ az őrangyalod is folyvást őrködik.
r>
r>Vecsés, 2014. április 27. – Kustra Ferenc József
r>
