Idő 
Értékelés 
Értékelés A vágyam, lehetne szél és mindenhová eljutna,
r>Néha leverhetne egy kandelábert, a butuska,
r>A lelkem vele lenne és én szelem, el nem futna...
r>
r>Vágyam szellőcske, lelkem nélkül félénk, nem merő,
r>Ők ketten együtt, jó kettes, mindent megteremtő,
r>Vágyam szellőcske, lelkem nélkül félénk, nem merő.
r>*
r>
r>A szél s lelkem, reményemet is mindenhová elvinné,
r>A reménységem volt... a lélekölő kicsinyességé.
r>A sok hely be jártával, lenne út vége, eredményé.
r>
r>Reményem is vinnék, de csekély...vesztüket eredményezné,
r>Ők hárman együtt nem mehetnek, útjuk végét jelentené,
r>Reményem is vinnék, de csekély...vesztüket eredményezné.
r>*
r>
r>Lelkem közben ágakon pihenne, mint kismadár,
r>És ott meditálna, hogy ugyan merre is járt már…
r>Jó, hangoskodó csend lenne léleknek a határ…
r>
r>Megfáradt lelkem révedez kétségbeesetten...
r>Vágyam elernyed, reményem beteljesületlen.
r>Megfáradt lelkem révedez kétségbeesetten...
r>
r>Vecsés, 2010. július 29. – Szabadka, 2018. március 6. – Kustra Ferenc – az első versszakokat én írtam, alájuk a 3 soros-zárttükrös –öket, szerző és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A címe: ”Szárnya-szegett vágyak”.
r>
Ránk... fölcsillan a remény, de csak átkozott csaló!
r>Sajnos, nagy eredmény tőle, nem igen várható!
r>Itt van a valóságunkban jóformán minden nap,
r>Vasárnapi misén is erről prédikál a pap.
r>
r>(sedoka)
r>Miért csak ámít...
r>Bennünk él, felcsillan, de...
r>Olyan ritkán lesz való.
r>
r>Becsap bennünket,
r>Néha villódzik s tovább
r>Mi csak várjuk a csodát.
r>*
r>
r>A lelkünkben van vágy, van bússág, sok-sok elérhetetlenség,
r>Van hiány és szeretetlenség, ezek mind reménytelenség...
r>
r>Mindig nagyon fáj,
r>Ha nem teljesül vagyunk,
r>Reményvesztettek leszünk.
r>
r>Amikor a vágy
r>Gyötri testünk, a téboly
r>Kerget. Reményünk elvész.
r>*
r>
r>Megállás nélkül küzdünk, hogy a vágyunk-reményünk teljesüljön,
r>Előlünk semmilyen kedvező megoldás el ne meneküljön.
r>
r>Küzdünk szüntelen
r>Bármibe kapaszkodunk
r>Hogy teljesüljön vágyunk.
r>
r>Fel sosem adjuk,
r>Azért is, csak harcolunk
r>Ha csepp reményt még látunk.
r>*
r>
r>Így aztán az élet, az elérhetetlen reménységekben telik...
r>És ne hazudj magadnak, mert Te is így élsz... lelked, csak reménykedik.
r>
r>Elérhetetlen
r>Reményekben ringatva
r>Magunk, múlik életünk.
r>
r>Ábrándot űzve,
r>Talmi reménységekkel
r>Tengessük az életünk.
r>
r>Vecsés, 2010. július 29. – Szabadka, 2018. március 5. – Kustra Ferenc József– a verset én írtam, alá a sedoka –kat szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A sedoka (5-7-7, 5-7-7) csokor címe: ”Néha villódzik…”
r>
Másnak főttek a vad pörköltök…
r>
r>Nem voltam én, mindig csak hátsó sori hajtó…
r>Így aztán nálam, üres maradt a szakajtó.
r>Ott a vadászok mindig csak nagyvadra lőttek,
r>Vad pörköltök az üstben mindig nekik főttek.
r>
r>Nem voltam kapzsi,
r>Sem rámenős sohasem.
r>Mindig sorvégén álltam….
r>
r>Távol állt tőlem:
r>Mohóság, haszonlesés.
r>Bankszámlám üres maradt…
r>*
r>Vadásznak ropog a puskája, de szegény vad fegyver nélkül jött a világra.
r>Nézem csak távolról a hajtást, a sok menekülő lényt, s nem gondolok másra:
r>Vadásznak ropog a puskája, de szegény vad fegyver nélkül jött a világra.
r>*
r>
r>Mindig ilyen peches voltam, soha nem tellett puskára…
r>Nem lehettem vadász, így nem akadhattam „vas” nyomára.
r>Pedig a sok nagyvadat én is láttam elégszer,
r>Így tülekedtem, hogy lehessek hajtó, még egyszer.
r>
r>Luxust, jólétet,
r>Csak távolból nézhetem.
r>Balszerencse vagy pech, ez?
r>
r>Szerencsém nem volt,
r>Ám pech volt útitársam.
r>Jóból nem sokat kaptam.
r>*
r>Mire vágyik az állat az erdőben, elgondolni is nehéz, kérdezd tőle...
r>Talán eljön egyszer a nyugalom a Földre, s emberhálát ér az ő bőre.
r>Mire vágyik az állat az erdőben, elgondolni is nehéz, kérdezd tőle...
r>*
r>
r>A nagyvadak az óta sem haltak ki,
r>Most is van még... lesz nagy vadász valaki…
r>Megöregedtem, engem már, hajtónak sehol sem vesznek be,
r>Odafönt is az lesz, hogy belépek a hajtói… seregbe.
r>
r>Így idősen már
r>Változni nem fog semmi.
r>Fenn sem fog másképp lenni.
r>
r>Más már nem leszek,
r>Földön s fenn az égben sem,
r>Örök sorzáró leszek...
r>*
r>Egyszer meghalok, tudom, fentről figyelem a vadak sorsát, a vadászokat,
r>Az örök vadász mezőkön kergetek majd, nyugodalmas, szépséges álmokat...
r>Egyszer meghalok, tudom, fentről figyelem a vadak sorsát, a vadászokat.
r>
r>Vecsés, 2016. október 27. – Szabadka, 2018. augusztus 13. – Mórahalom, 2018. augusztus 11. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a sedoka -t Jurisin Szőke Margit, a 3 soros-zárttükrös –k Farkas Tekla munkája.
r>
Az öregségi lét…
r>
r>Porzik a szakadt-rongy életem,
r>Felém nem járt az esővizem…
r>Óvatlanul és tántorogva erre settenkedik,
r>Fehér ruhája, meg a portól csak úgy koszolódik!
r>
r>(10 szavas)
r>Kietlen, rögös életem évek óta szomjazik,
r>Létesítője nem locsolta porladozik.
r>*
r>
r>Mostanra várom, őszi esőket
r>Ami megöntözi a kerteket…
r>De, vajon az én életem oly' poros kertje,
r>Valami áldó esőben most, részesül-e?
r>
r>(bokorrímes)
r>Őszi eső hull, csepereg, sárguló levelek peregnek,
r>Éltetőnedű az eső, száraz földbe vetett szemeknek.
r>Hull-e rám létesője...? Értelmet adhatna életemnek.
r>*
r>
r>Kertem már csak nagyon köszöni, elvan,
r>Virág már nincs is benne, hervadóan…
r>Hetven elmúltam most kéne még, jó nagy éltető eső...(?)
r>Mert a por is összeáll és lesz örökre megdermedő.
r>
r>(sedoka)
r>Létem esője,
r>Életemnek nedűje,
r>Gyógyír lenne lelkemnek.
r>
r>Rögös életem
r>Nedűje a léteső,
r>Híján végleg elporlad.
r>
r>Vecsés, 2018. szeptember 8. – Szabadka, 2018. október 15. – Kustra Ferenc József– A verset én írtam. A 10 szavas, a bokorrímes és a sedoka szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit munkája.
r>A vegyes címe: Hull-e rám létesője...?
r>
A tanka csokrot eredeti Baso féle stílusban írta meg a szerzőpáros…
r>
r>Alkony széria.
r>Mindennap van, de mind más…
r>Esték melegek.
r>Ezernyi szempár pislog,
r>Sárgás fénnyel hunyorog.
r> *
r>Árnyak még vannak,
r>Kontúrjuk, már életlen.
r>Sötét, feloldó.
r>Hold árnyékában ragyog,
r>Néha egy helyben topog.
r> *
r>Erdő sok fája,
r>Bíborszín kabátjában…
r>Szín, sűrűsödik.
r>De araszolva mozog,
r>Ég leple alatt csoszog.
r> *
r>Mielőtt lemegy
r>A nap, az ég elpirul.
r>Besötétülés.
r>Éj szekere elrobog,
r>A kifli Hold kuncorog.
r>*
r>Az est arcai
r>Mind sötétbe torkollnak.
r>Bíbor-fekete.
r>A csillag rá mosolyog,
r>Egy kék felhőn kuporog.
r> *
r>A csillagfény is
r>Világít, foltos homály.
r>Meleg is csökken.
r>Néma csendben csak szuszog,
r>Éhesen hasa korog.
r>
r>Vecsés, 2016. március 14. – Budapest, 2016. június 18. – Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző-, és poétatársam Szedő Tibor. A versrész címe: „Csillagragyogás”.
r>
