Idő 
Értékelés 
Értékelés Délután még nagyot napoztam,
r>Esteledik, nemrég napoztam.
r>Mélyre kékül az ég,
r>Ez feszélyezettség…
r>Árnyakban hosszasan napoztam.!
r>
r>Hazaérek, karomban teste,
r>Közben hűl is, ilyen az este…
r>Hideg vizet iszok,
r>Élvezve kortyolok…
r>Nyár! Hangulatos naplemente!
r>
r>Vecsés, 2022. április 7. – Kustra Ferenc József- íródott: LIMERIK duóban.
r>
Nyári napon fázok, Bettina!
r>Mond csak hová lettél, bestia?
r>Meguntál, leléptél,
r>Itt hagytál, elmentél?
r>Hiányodban él testem vágya…
r>
r>Lelkemben hógörgeteg, fázok,
r>Egyedül, nincsenek is mázok…
r>Mért, föl nem foghatom?
r>Szerelem akolom…
r>Nem bírom ezt! Kínomban játszok…
r>
r>Ha köszöntél volna, Bettina,
r>Kisebb lenne lelkem fájdalma.
r>De, csak úgy eltűnni…
r>Mint keresztbe tenni.
r>Bár ez Te lelked, nem bánthatja…
r>
r>Vecsés, 2021. június 1. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Elringat az élettenger, fennkölt nyugalmával,
r>Közben meg üt is és ver is, bőszült haragjával,
r>És még, folyton kínoz a gyötrő hullámzásával.
r>
r>Mindegy, hogy milyen az életutunk, hogy utazunk
r>Kínai dzsunkán, elegáns díszes, luxus hajón,
r>Rönkfaszállító tutajon, rajt' kalyiba lakón…
r>Foltokkal megtákolt lukas csónakon… utazzunk!
r>
r>Én csak a kezemmel evezek, talán haladok előre,
r>Látom a gőzös meg, a tengeri sebesség őrző őre.
r>
r>Voltam én már oly' sokszor árnyékba,
r>Hol nem zúgott lelkemnek egy hárfa…
r>Leszek-e még életem adósa?
r>
r>Létezik-e még nekem felhőtlen boldogság forrás?
r>Élek-e még hosszan, az lehet a boldogság forrás…
r>Létezik-e még nekem felhőtlen boldogság forrás?
r>
r>Vecsés, 2016. június 1. -Kustra Ferenc József– íródott: alloiostrofikus versformában – önéletraj-zi írásként.
r>
Kell-e most, valamit is tennem?
r>Kell-e most, valahová mennem?
r>Kell-e valamit, másképp tennem?
r>Kell-e máshová, másért mennem?
r>
r>Van-e még, mit meg is kell tennem?
r>Van-e még, hová el kell mennem?
r>Van-e még, mit másképp kell tennem?
r>Van-e még más? Hová kell mennem?
r>
r>Vecsés, 2002. szeptember 15. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Így éltem az életem…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Nekem soha nem volt benne víz
r>Nem érezhettem, hogy mily' víz íz!
r>Nekem soha nem volt benne víz.
r>
r>(leoninus)
r>Parti nagyobb sziklákról, kisebb-apróbbak leestek, ami nem volt máshol.
r>Ezeket kellett nekem kerülgetnem, óvakodni, hogy lában ne sértsem.
r>Igy aztán soha nem tapasztaltam, egy sodrást sem, volt nagyon bíz' elegem...
r>Az én köveimet sem hullám, se vízsik nem mosta, mentem a kanyarba...
r>
r>Életemet sem algák, sem halak nem gátolták, bírók igy ezt nem számolták.
r>Víznek a sodrása nem lökött le lábamról, néha feküdtem álmosságtól...
r>Sok helyen a part magas volt és oly' meredek, életrészek lehetetlenek.
r>Kis sziklák, soha nem miért koptak, létembe kőkeményen fogva tartottak.
r>
r>Kerestem és szépséges tavirózsákat, de ó! Ha találtam volna morzsákat...
r>Bizony még nekem kellett félni, ha ár utolérne, ülök-e még karosszékbe?
r>A kietlenség, szárazság, a halmentesség, kisért az élet, mint közellenség...
r>
r>Vecsés, 2024. augusztus 9. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában.
r>
