Idő 
Értékelés 
Értékelés Az azonos című versem haiku átirata
r>
r>A nyár öröme
r>A meleg, fülledt felhő.
r>Ütöget eső.
r>
r>Beizzadt felhő
r>Vihart megidéz, zuhog.
r>Nagy szemű, kopog.
r>
r>Ázott dáliák,
r>Viharvert virágsereg.
r>Halott dáliák.
r>
r>Vecsés, 2014. július 24. – Kustra Ferenc József- Az azonos c. versemhez „voodoo” az 3. haiku-val szólt hozzá. Kívánságára és a legmélyebb tiszteletem jeléül, elkészítettem az első kettőt és ezen átirat-csokrot neki ajánlom.
r>
Meleg nyári öröm izzítja a befülledt felhőt,
r>Érzem, az egyszer csak rajtam kopogni kezdő esőt!
r>Ó, a meleg nem űzi el az oly' beizzad felhőt,
r>De vihart idézve, kíséri a jó meleg esőt!
r>
r>Zord eső csak úgy leverte, mindenhol lehullott a virág,
r>Virágok ágyásában pedig romba dőlt a dália ágy.
r>
r>Vecsés, 2014. június 21. -Kustra Ferenc József- íródott: nyárról…
r>
Arcodat nézném… Izabella.
r>Az életem ezt meddig hagyja?
r>Vágytam világodra,
r>Vágytam szavaidra!
r>Vágytam, ne legyen rajtad ruha…
r>
r>Az arcodat, ma már csak nézném,
r>Tudom, igy lehetnék… csak lesném.
r>Lelked, tested eltűnt,
r>Igy veszett reményünk…
r>Bármire gondolok az extrém.
r>
r>Az arcod nézném… ez csak álmom!
r>Hogy ilyen lett sorsunk ezt fájóm!
r>Leld meg a békédet,
r>Leld meg jó éltedet.
r>Hogy egyszer találkozzunk… álom.
r>
r>Vecsés, 2024. július 7. – Kustra Ferenc József- íródott: anaforás, romantikus LIMERIK csokorban. Írtam: poéta társnőm tanítgatásának emlékére… (Neten keresztül, mert aradi illetőségű…) És Pestisen szólva; ő az: ’aki tud, az tud’!
r>
Ó, Te drága lélek, Izuska!
r>Ó, Te szívem szottya Izuska!
r>Nagy poétatárs vagy.
r>Írj jó verseket, vagy…
r>Papírt tedd ki, ötlet indula!
r>
r>Á! Te édes drágám Izuska!
r>Szert tettem rád… mesés poéta.
r>Tollad ontja sok sort,
r>Papír fogadja sort.
r>Jó, hegy szert tettem rád, Izuska!
r>
r>Óh, te kis poétám Izuska!
r>Veled dolgoznom szívem vágya.
r>Írunk közösöket,
r>Három szerzősöket.
r>Még majd tanítalak… Izuska!
r>
r>Vecsés, 2023. július 9. – Kustra Ferenc József- íródott; romantikus LIMERIK csokorban. Írtam: poéta társnőm tanítgatásának emlékére… (Neten keresztül, mert aradi illetőségű…) És Pestisen szólva; ő az: ’aki tud, az tud’!
r>
Sötét est éled,r>Ráomlik vastag pokróc.r>Éjnek pitvara.r>Dunna alatt már a nap,r>Újabb eséjt reggel kap.r>r>Feketén villanr>Szellem fák lombja között...r>Denevér röpte.r>Ultrahangban ereje,r>Rovarokat fog vele.r>r>Szólal a kuvik,r>Csendet borzol erdőben.r>Éberségre int.r>Ház tetején rossz e jel,r>A hagyomány megfigyel.r>r>Éj sűrűsödik,r>A holdvilág késésben.r>Vadász-alkalom.r>Ragadozók kutatnak,r>Mély álomra lecsapnak.r>r>Hörgő ugatás,r>Préda némán meglapul.r>Bandázó rókák.r>Nem válogat az alom,r>Ha eljön jó alkalom.r>r>Szél félelmet fúj,r>Ropog a táguló nesz.r>Feszült nyugalom.r>Felhangolt a vész húrja,r>A könnyelműt sors sújtja.r>r>Ösztön nem alszik,r>Mint penge a figyelem.r>Pásztázó radar.r>Nyugtalanság súlya nő,r>Kételyt hordoz a jövő.r>r>Rejtelmes erdőnr>Vak éjszaka botorkál...r>Lépte felriaszt.r>Kormos éjjel titkot sző,r>Pók hálója remegő.
