Idő 
Értékelés 
Értékelés A poéta csendje termékeny is lehet…
r>
r>A csend a régi időidbe vezet, előtted... táncol.
r>Múltadat meg takarja, tán' valami hangszerű fátyol…
r>Az igaz tűz, időd eleje óta lobogva lángol.
r>
r>Csendben biz’ lehet meditálni, elég csak, magamat kell hallgatni,
r>Feltolulhatnak jó régi emlékek, csak magamat kell hallgatni…
r>Tűz lobog bennem, vagy parazsam fénylik, elég magamat hallgatni.
r>
r>Emberek az utcán nagyon nyüzsöghetnek
r>Vagy pókok a sarokban háló szőhetnek,
r>Ez már lökést adhat a nagy képzeletnek.
r>
r>Poéta: a csendedben ne idegeld magadat, nincs miért,
r>Foglalkozz a feltoluló emlékekkel, mert így van miért.
r>Én igy csinálom, ezért is mondom tanácsként neked
r>Eme csendben nagy a lehetőség, használjad eszed.
r>Ebbe a nyugalomba megvan a lehetőség a mély gondolkozásra,
r>Mély nyugalomban van lehetőség átmenni másik gondolatvilágba.
r>
r>Ha figyelsz is a csendre, előfordulhat, hogy még égi jelet is kapsz,
r>Ha ezt elkapod és nagy jót akarsz, akkor írd le és remek verset kapsz!
r>
r>Ezzel a csend-élvezettel, az értelmes létezés bájos, jóleső, huncut bájjal tölt el,
r>Így aztán a csended az írásban, segítséggel lát el, sőt poéta-boldogsággal tölt el.
r>
r>Vecsés, 2016. szeptember 3. - Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában…
r>
(Septolet duó)
r>A csend,
r>Álarcban van!
r>Esend'…
r>
r>Kis zajt szeretne,
r>Még telene…
r>Ő esengő csend…
r>Cseng…
r>*
r>Sokatmondó csend,
r>Magába esend',
r>Még kitelne,
r>Ennyit szeretne.
r>
r>Beszorult szó
r>Nem való…
r>Torok kaparó!
r>*
r>
r>(anaforás, 3 soros-zárttükrös duó)
r>A csend ajtaja berozsdált a magány falába,
r>A csended bús magányod, a szíved pitvarába…
r>A csend ajtaja berozsdállt a magány falába.
r>
r>Hah, a csend is lehet vallomás, csak halkan értő fül kell, nem más,
r>Hah, a csend is kommunikációs eszköz, ugyan mi lenne más…
r>Hah, a csend is lehet vallomás, csak halkan értő fül kell, nem más.
r>
r>Vecsés, 2014. december 30. - Kustra Ferenc József
r>
Járok az utamon, macskaköves úton,
r>Nagy, régi házak között nézek ámulón
r>Tekingetek mindenfelé, hogy milyen
r>Gyönyörű e szépség… nem akármilyen.
r>
r>Fent látom a füstős kémények közül
r>Cselesen csak rám villan és túlröpül
r>A napsugár, már nem időzik rajtam,
r>Jól látja, nem nézi… összeroskadtam.
r>
r>Nekem már kis pólyám lett a koporsóm,
r>Mint katonának köpeny… árokpartom.
r>És ez végigkísért egy hosszú életen át,
r>Ilyen kezdettel nem várhatok semmi csodát.
r>
r>Sétálok mezőn, taposom a kiszáradt füvet.
r>Szép a táj, de bennem már a kiégett lelkület
r>Dominál és vágyam a letaglózó szépségre
r>Sem reagál, mint dúsgazdag… a mély-szegénységre
r>
r>Botorkálok erdei úton… száraz ágat, rugdosom
r>És húzom a sorsom, mint befogott igavonó barom.
r>Befogva nagy élet, vihar orgazmusa végtelenébe,
r>Hogy egyszer majdcsak vége lesz, ennek végtelen reményébe.
r>
r>Még látom az őszülő táj elbarnuló színeit…
r>Napsugár felhők szűrt fénye, a szemeim vizeit
r>Még homályosabbá teszi… hah, nem is látok!
r>Vadonba botorkálok… élettel elbánok…
r>
r>Szemem is lecsukom, és ébren álmodok,
r>Miközben már vakon alig botorkálok…
r>Nekem már kis pólyám lett a koporsóm,
r>Mint katonának köpeny… árokpartom.
r>
r>Vecsés, 2011. szeptember 26. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Orkán, te féktelen, vad vihar!
r>Miért bántasz, hagyd abba hamar…
r>
r>Eltépted az esőköpenyemet,
r>Leverted a fákról gyümölcsömet.
r>Zajos vagy, megijesztetted kutyát.
r>Még most is hallom, tehén múgását.
r>
r>Tudom, amit tudok… te elmész innen
r>És életünk, helyes vágányra zizzen.
r>
r>Pennámmal most, kiírlak magamból, itt ne féktelenkedj!
r>Jót nem tudsz? Kérhetlek, itt velem, nekem, ne helytelenkedj?
r>
r>Vecsés, 2013. augusztus 11. – Kustra Ferenc József
r>
Délután még nagyot napoztam,
r>Esteledik, nemrég napoztam.
r>Mélyre kékül az ég,
r>Ez feszélyezettség…
r>Árnyakban hosszasan napoztam.!
r>
r>Hazaérek, karomban teste,
r>Közben hűl is, ilyen az este…
r>Hideg vizet iszok,
r>Élvezve kortyolok…
r>Nyár! Hangulatos naplemente!
r>
r>Vecsés, 2022. április 7. – Kustra Ferenc József- íródott: LIMERIK duóban.
r>
