Idő 
Értékelés 
Értékelés Szerelem kavarog,
r>Eluralja létemet.
r>Kitölti a lelkemet!
r>
r>Szerelem kavarog,
r>Minden reggel ő… felkeltett,
r>Henyélni biz’ nem engedett!
r>
r>Szerelem kavarog,
r>De bármerre… sem találtam meg!
r>Csak álmodozok, mért nincsen meg!
r>
r>Vecsés, 2018. augusztus 22. – Kustra Ferenc József- íródott: 9 sorosban, ami az én fejlesztésem. Szótagszám = 6-7-7 - 6-8-8 - 6-9-9
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Csendben gondolkodok,
r>Érted halok,
r>Addig élő vagyok.
r>
r>Ihletadóm vagy,
r>Ezen túl vagy?
r>Elvagy?
r>Megvagy?
r>*
r>
r>Már nem fáj,
r>Nem muszáj.
r>Álomtáj.
r>
r>Mért mentél el?
r>Hova mentél el?
r>Lenéztél,
r>Letértél.
r>*
r>
r>Leírnám holnapot,
r>Törölném mai napot.
r>Levetettél,
r>Hagytál faképnél…
r>Mondd, szerettél?
r>
r>Rúgkapáltál,
r>Kicsináltál…
r>*
r>
r>Most bolond vagyok,
r>Szétrobbanok…
r>Nem szárnyalok,
r>Nincsenek válaszok.
r>Csak imádkozok.
r>
r>Magány beütött,
r>Vagányan kiütött…
r>*
r>
r>Untad mosolyom?
r>Szerelmetes harcom?
r>
r>Lelkem most bezártam,
r>Nem erre vágytam…
r>Egyedül kóválygok,
r>Iszok,
r>Sóvárgok!
r>*
r>
r>Már nincs az él’ tem,
r>Ettől féltem.
r>Kettőnket védtem,
r>Jó lesz véltem…
r>Önrészvétem.
r>
r>Megéltem,
r>Elmeséltem…
r>
r>Vecsés, 2015. február 1. - Kustra Ferenc József – íródott a múlt’ szerelemről, septolet csokorban… önéletrajzi írásként, mert elhagyattam.
r>
(Senrjon trió)
r>Szerencse kell élethez…
r>Létben bajok vannak! Szereencse?
r>Élet jó vagy rossz?
r>
r>Szerencséd van-e vagy nincs?
r>Dolgaid, hogy alakulhatnak?
r>Élted Jó vagy rossz?
r>
r>Sokszor szerencse segít!
r>Nyerő lehetsz, ha segít neked…
r>Akkor lesz jó lét…
r>
r>Vecsés, 2024. július 5. – Kustra Ferenc József
r>
1917. –ben vitték a fogságba a magyar katonákat…
r>
r>(Bokorrímes)
r>A vonat, akárha kísértetvilágban haladna,
r>Csak haladt, havat tolt, de nagyon zötyögve, fújtatva.
r>A Hold, mint valami szemlélő fenség, elárasztotta a tájat
r>Remegő fényével és közben meg, terítette ezüst sugarat...
r>Voltak részek, ahol csigalassúságú döcögés volt az út,
r>Ott a foglyokat kevésbé ellenőrizték, itt volt kis kiút.
r>*
r>(Senrjú)
r>Viharfelhőket
r>Láttunk szembe haladni...
r>Angyalok tolták?
r>*
r>(Halmazrímes duó)
r>A vonatot számtalanszor mellékvágányra irányították,
r>Ott sokszor órákig álltunk, valamiért hosszan parkoltatták.
r>Éhesek, szomjasak és mocskosak voltunk,
r>És bizony megtetvesedés volt a sorsunk.
r>Volt, ahogy a havazás elállt, a mozdony is nekibátorodott,
r>Gyorsította a marhavagonokat, néha kicsit hosszan sípolt.
r>
r>Krasznojarszk határában óriási temetőt látni,
r>A terepen mindenhol szinte... fakereszteket látni...
r>A vonatunk lassan begördült a krasznojarszki pályaudvarra,
r>A friss, hideg levegő, megkönnyebbülést hozott a bezártságra.
r>Süvített a szél, elvakított a hó, és nagyon átjárt a hideg...
r>Gonosz felhangú volt a csend... Körben némaság is fagyosan rideg...
r>*
r>(haiku)
r>Mint hónap árja
r>A tájra hullott... fehér.
r>Sok fehér pehely.
r>*
r>(bokorrímes)
r>Hó-vidék, olyan szépség, hogy lopva gyönyörködök benne,
r>De, e környezetben a lelkem szólt, hogy maradjak csendbe.
r>Az állomástól, gyalog, komoran folytattuk az utunkat,
r>Kín volt minden lépés és heves hóvihar fedte utakat.
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>A szél őrjöngve kavargott, vitte havat, csípve mart a fagy,
r>Lépésenként küzdöttük magunkat előre... ha a szél hagy...
r>Örvénylett körülöttünk a hó, a hókristály arcunkra fagy.
r>*
r>(bokorrímes)
r>Így vergődtünk át egy délutánt, elcsúsztunk a vastag, fagyott hóba,
r>Végig zuhantunk jeges hótorlaszba... kinek, ahogy bírta lába...
r>Végül a táborba értünk és úgy néztünk ki, mint vert ármádia.
r>*
r>(Senrjú)
r>Lélek kiszakad.
r>Lélek beszakad. Lékek.
r>Lelket menteni!
r>*
r>Idő hidegül,
r>Jégcsapok összeérnek.
r>Száj is elkékül.
r>*
r>Idő hidegül,
r>Nem működik gondolat.
r>Bennük önmagad.
r>*
r>Idő hidegül,
r>Meleg és étel nincsen.
r>Hűtő barakkok.
r>*
r>A barakkokat
r>Öleli a jéghideg.
r>Jeges-hideg csönd.
r>*
r>Emberek hűtve
r>Élnek, deszka barakkban.
r>Még penészfolt sincs.
r>*
r>Őszinte szavak,
r>Fagyhalál pillantások.
r>Kihűlő arcok.
r>*
r>Skorbutos fogak!
r>Szájban, folyvást fájdalom.
r>Száj széle elfagy.
r>*
r>A száraz kenyér,
r>Fekete, fagyott, kemény.
r>Enni fogtörő.
r>*
r>Száraz morzsa is
r>Aranyat ér. Keresés.
r>Az éhség az úr!
r>*
r>Száraz kenyeret
r>Jól puhítják a könnyek.
r>Sírás se segít.
r>*
r>Szél, süvítve hoz
r>Dermesztő, nagy hideget.
r>Tél támad, tombol.
r>*
r>Termek betelve
r>A mahorka füstjével.
r>Egészségóvás!
r>*
r>Mahorka, ritka
r>Nagy boldogságot szerez.
r>Egyetlen öröm.
r>*
r>Hűlt fejed rázod!
r>Nyakadat tetvek marják.
r>Nekik jó meleg.
r>*
r>(tanka)
r>Barakk tele van
r>Titkos gondolatokkal...
r>Vágy, hazamenni!
r>Otthon emléke ölel,
r>Mennék én haza fénnyel...
r>*
r>Rózsaszín hajnal,
r>Otthon még hazavárnak.
r>Álmaikban... vagy.
r>*
r>Napot csodálni
r>És várni a holnapot.
r>Menekülés-vágy!
r>*
r>Kézujjak között
r>Nem folyhat el a remény.
r>Imára kulcsolt.
r>*
r>Eltűnt időben
r>Van tán'... beragadt lélek.
r>Élni! Lélek nincs.
r>*
r>Halhatatlanság.
r>Élet, sudár jegenye.
r>Ez törpefenyő.
r>*
r>Örökzöld pázsit...
r>Örök álmodozásban.
r>Jeges, csúszós hó!
r>*
r>Halhatatlanság
r>Csak mesében. Győz, hideg!
r>Mesék felejtve.
r>*
r>Krasznojarszki tél!
r>Itt, halál mesél, kaszál.
r>Szibéria arc...
r>*
r>Tébolyult élet,
r>Fel sem ismerhető: lét.
r>Határ: őrület.
r>*
r>Hideg közelít!
r>Mindenfelől átölel.
r>Virraszt felettünk.
r>*
r>Reggel. Ébredés.
r>Hideg. Mit hoz az új nap?
r>Még, egy nap élet?
r>*
r>(tanka)
r>Múlandóságban
r>Őrizem a szemedet.
r>Emlék is megfagy...
r>Szinte hallom hangodat,
r>Látom angyal arcodat...
r>
r>Vecsés, 2017. december 1. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában, megtörtént esetről, amit az egyik elszenvedő magyar zászlós írt meg könyvben.
r>
Ugyan ki tudja, hány perc az élet?
r>Abban mennyi és milyen a részlet?
r>Milyen benne a szép és jó, a rossz aránya?
r>Kinek és sikerének mekkora a szárnya?
r>
r>Ezeket tudni nem lehet, csak átélni,
r>Nem marad ki úgysem semmi, nem kell félni.
r>Lesz, ahogy lesz, ki megéri a hatvanat,
r>Az majd emlékezhet és elgondolkodhat!
r>
r>Élettapasztalat nélkül nem létezik bölcsesség,
r>Bár a fiataloknál kellene, mint kötelesség.
r>Ezen ritka kivételbe,
r>Világ jól van felépítve…
r>
r>Vecsés, 2014. július 20. - Kustra Ferenc József
r>
