Idő 
Értékelés 
Értékelés Az egyik legjobb kollégám volt…
r>
r>Petike! Elmentél feltűnötlenül
r>És itt hagytál minket, felelőtlenül.
r>Még nem hiszem el, hogy elmentél, nem vagy…
r>Mi mind fájdalmasan kiáltunk, hol vagy!
r>
r>Holnap lesz a temetésed, fájdalom!
r>Elmentél, Te jó barát… igen fájlalom.
r>Tudom, jó férj voltál és jó családapa,
r>Jó kolléga, mindenkinek a támasza.
r>
r>Rád mindenki számíthatott, csak segítettél,
r>Józan, teljes és önzetlen életet éltél.
r>Fájó búcsú szavai hagyják el ajkamat,
r>Az emléked megőrizzük és a fájdalmat.
r>
r>Vecsés, 2002. november 10. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Ő volt nekem, Dobay Joci bácsi.
r>Szívesen mondtam volna, hogy; ácsi!
r>Nyolcvanegy volt, eljárt már az idő…
r>Az én szívemben örök emlék ő.
r>
r>Olyan volt, kit mindenki szeretett,
r>Sugárzott belőle a szeretet.
r>Ember volt ő végig nagybetűvel.
r>Vele beszéltem úgy: mint EMBERREL.
r>
r>Megtisztelt az élet, hogy ismertem,
r>Hogy a tanítómnak nevezhetem.
r>Apám mellett a második ember,
r>Ki formált engem, hogy legyek ember.
r>
r>Tegnap utolsó útja... kísértem,
r>Az utat jártam, könnyemet nyeltem.
r>Csak arrafelé ment a tanítóm,
r>Visszaúton meg csak én, szorongón.
r>
r>Elment a tanítóm, csak itt hagyott!
r>Lám az élet mellettünk elfutott…
r>Én most imádsággal kérem, Isten
r>Hosszú utadon végig segítsen.
r>
r>Elment a tanítóm…
r>
r>Vecsés, 2001. május 19. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!
r>
Elmentél? Nem is voltál soha. Nem vagy?
r>Nélküled üresen csikorog az agy.
r>Hiányzol, mint kerékagynak a zsír,
r>Nélküled csikorgok, rólad semmi hír.
r>
r>Itt az idő! Véglegesen felmérem,
r>Hogy nélküled mit sem ér az életem.
r>Föladom, a határidő december
r>Harmincegy és onnan nem vagyok ember.
r>
r>Nem vagy. Nélküled az élet mit sem ér.
r>Nélküled az életem csak folt, de fehér.
r>Nélküled nem lehet feltérképezni se,
r>Mert üres, mint a szegények köcsögje.
r>
r>Hát igen, nélküled idejutottam,
r>Eddig öklömmel semmibe sújtottam.
r>Most már látom eddig öklöm sem volt,
r>Most már látom, életem hamvában holt.
r>
r>Én szólítanálak: Kedves Szerencsém!
r>Te! Hogy tegyem? Sohse voltál enyém.
r>Ez van… Búcsúzzunk el ismeretlenül,
r>Megyek tovább kielégületlenül.
r>
r>Budapest, 2000. október 8. –Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
r>
Elmeséli a poéta…
r>
r>Nekiindul az én cerkám, a tartalmas szavaknak,
r>Így adok értelmet, a felbuzduló gondolatnak…
r>Lesznek majd rímek is, felcsapnak, mint pocsolya az út szélén,
r>Bennük nem fog szunnyadni a szó, majd vigyázok a sor végén…
r>
r>Nem fogja uralni versem... az ürességet mutató aszály,
r>Hogy Ti is jól szórakozzatok, nekem, nektek írni… így muszáj.
r>A tarka virágos rétből nem vehetem el csak az egy kéket!
r>Ha már írok, ekkor meg kell jeleníteni a mindenséget.
r>
r>Szeretném az ízlelő bimbótokat kinyitni,
r>Közben meg nézem a tél, mit tesz... hogy van odaki…
r>Fejemben a gondolat, csordogál, mint búvópatak,
r>Ha olvastok, remélem, nem kiabáltok, hogy attak!
r>
r>Gondolataim sorjáznak elő, mint halk fuvallat,
r>Fura szépségük van a papíron, a tollam alatt!
r>Saját gondolatom nem zavar, így ezért osztom meg veletek,
r>Estefelé, nap sugárzása enyhül... olvasóim legyetek.
r>
r>Van itt egy-két, illanó gondolat, de elkaptam és leírtam,
r>Ezek már belülről nem gyötörnek, én ide legott beírtam.
r>Kettesben vagyok a tollal és a papírral, ők nekem egyek,
r>Pihenésképpen, felállok, sétálok udvarban... egy kört megyek.
r>
r>Megosztottam én veletek gondolatokat,
r>Most már elhallgatok! Várom az újabbakat...
r>
r>Vecsés, 2014. november 7. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
r>
Tavaszodik…
r>
r>(3 soros-zárttükrös duó!)
r>Félig csukott szemmel, kilesek az csukott ablakon,
r>Felpróbálok ébredni konokon… ezen hajnalon…
r>Félig csukott szemmel, kilesek az csukott ablakon.
r>
r>Feszegetem még a redőnyt is, hogy kilássak résén,
r>Feszegetem, végre kilátok a szempillák résén…
r>Feszegetem még a redőnyt is, hogy kilássak résén.
r>*
r>(Bokorrímes duó)
r>Látom a szemközt távoli hegy takarja kissé, sárgás sminket,
r>Látom még följebb, hogy az ég kékje, szinte tenger-azúr lehet…
r>Látom, hogy egészen fönt, gőz-fehérek sok, kis bárányfelhők,
r>Latom, hogy szél sem fúj, de akkor mitől előre lendülők?
r>
r>Megyek az udvarra, hogy már végtére ébredjek,
r>Megyek az udvari homokozóba, hogy keljek…
r>Megyen a szabadba, hogy már végre lélegezzek,
r>Megyek a homokba, de mezítláb nem süllyedek.
r>*
r>(Leoninus)
r>Az udvarban jól elvagyok, Balatoni szirének hangját… hallgatok.
r>Az udvarban, már kint vagyok, de ébredést hiányosan tapasztalok.
r>Az udvarban, szirénhang bizony kevéske… mert a Balaton jó messze…
r>
r>Az udvarból látom szemközti hegyecske átfesti sárgát, mintha festő lenne…
r>Az udvarból már látom ég kékje nem is azúr, a kékség színe is már lazul?
r>Az udvarból látom, máshol is színek ilyenek… És később, ha sétálni megyek?
r>
r>Vecsés, 2023. március 24. – Kustra Ferenc József – íródott; anaforás, alloiostrofikus versformában a tavaszi ébredésről…
r>
