Idő 
Értékelés 
Értékelés 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás…
r>
r>Biz’ nyolc az óra,
r>Többfelé szétszórva,
r>És nem csak virradóra!
r>Bizony, csak nyolc az, az óra...
r>Mondják, a munka csak nyolc óra,
r>És tán' a pihenés is nyolc óra?
r>Én három műszakba járok melóba!
r>Vad szórakozás sem lehet, csak nyolc óra?
r>Hajnalban megyünk haza, nem majd virradóra?
r>Ha délutános vagyok, szökjek, mint a katona?
r>Álmodozok, milyen lehet a háromszor nyolc óra...
r>Be vagyok csapva, melósnak nem jár háromszor nyolc óra...
r>
r>Vecsés, 2018. augusztus 4. –Kustra Ferenc József- A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! Rímképlet: A
r>
Aranyban úszó
r>Fények, Balcsi hullámon…
r>Meditálás-csend.
r>*
r>Csak ülök a partodon és gyönyörködök benned,
r>Mélázok azon, hogy mi lenne velem nélküled…
r>A gondolatok szálldogálnak, de nincsen semmi mozdulat,
r>A gondolatok inspirálnak, de nem mozdul a hangulat!
r>
r>Messzire lát a fény a nagy tónak a partján,
r>Magába zárt a csend, az önön, vallomásán.
r>Látom, hogy a Nap lassan igyekszik, hazamegy, lepihenni, lenyugszik,
r>Utolsó sugarai a pihenő arcomat, bíborral átfestik.
r>
r>A tó mélyén látszik már az erősödő sötétség,
r>Az ég még nem fekete, de látható a szürkeség.
r>Az utolsó, táncoló fényeket nézem a hullámokon,
r>És várom, hogy az est, ebből valami szépséget kihozzon…
r>
r>Látszik, hogy nem is vagyok egyedül, velem szemlélődik az alkonyat,
r>Látom, hogy vizsgálódik egyenként, nézegeti bíboros habokat.
r>A hallgatás, mint szörny, velem van, mozdulatlan merengést is letipor,
r>A víztükör is lassan sötétedik, már be is lepte a szürkés kór…
r>
r>Alkonyba beburkolózva, magamban ültem a parti köveken,
r>Magamra öltöttem a bíborpalástom, csak magamra tekertem…
r>Rájöttem, hogy míg a hullámok közé süt még, be a fény,
r>A szívnek nincsen késő este, fényben élni van remény.
r>*
r>Már fényravatal
r>Készül, estet temetjük.
r>Hal, már nem ugrik.
r>*
r>Sok lélekvesztő
r>Lassan kikötőbe ér.
r>Köztük, matracok.
r>*
r>Már a Hold feljövőben és hoz magával tán’ mini dagályt,
r>És csak bízni lehet abban, hogy reggelre meghozza apályt.
r>A csend süket bilincsét a lemenő nap kiterítette,
r>Lehet, hogy a hallgatás a sírunk? Mi az éjjel szégyene?
r>
r>Jó itt a parton, szúnyogokon kívül más nem zavar.
r>Ők is hangtompítót használnak, ez benne a csavar…
r>Itt ücsörögni, élvezni a mi tavunk közelségét,
r>A csend élménye, mint az is, hogy várni est szürkeségét…
r>
r>Bízhatunk abban, hogy a reggel, jobb, új napot hoz nekünk…
r>A Balcsi a milyenk, új nappal meg, valamit kezdhetünk…
r>
r>Vecsés, 2015. augusztus 30. – Kustra Ferenc József- írtam: versben és senrjúban…
r>
Megfigyeltem a saját életem, hogy fergetegesen rest!
r>Ha tenni kell érettem… semmit, szóval a kettecskénk így fest.
r>Csoda, ha pech úrfi rögvest felajánlotta a szolgálatát?
r>Ez a lehetetlen alak meg csak… rugdosta az ember farát.
r>*
r>
r>(sedoka)
r>Mért vert az Isten,
r>Ilyen élettel? Büntet?
r>Ez ellenem, nem bűntett?
r>
r>Mért volt ily’ Isten?
r>Rám küldte úrfi pechet…
r>Rúgott! Nem szeretgetett.
r>*
r>
r>(Bokorrímes)
r>Az élet, igen bogaras nékünk,
r>Így biz' van… ki folyton dumál nékünk…
r>Nem csak csendesen folydogál létünk.
r>
r>Vecsés, 2018. június 30. –Kustra Ferenc – íródott: lételemzésként... mint önéletrajzi írás.
r>
(Bokorrímes)
r>Kísértetként itt vagyok elmúlt múlt meg közelgő jövő között,
r>Illúzió minden, a nyárhoz kapcsolódó álmom, összetört.
r>Elmerengek, fölöttem a fán kezd remegni a sok falevél,
r>Ahogy a lombozaton átrohan a már nem lassú, őszi szél.
r>
r>(3 soros-zárttükrös duó)
r>Remegő kézzel, húszra... mint jó öreg húzok egy élet lapot,
r>Hátha elkerülöm a szomorú és keserű igazságot…
r>Remegő kézzel, húszra... mint jó öreg húzok egy élet lapot.
r>
r>Szelek azért már fújják a lefujt leveleket,
r>Nemsokára meglátjuk, a nyár bizony engedett…
r>Szelek azért már fújják a lefujt leveleket.
r>
r>(senrjú)
r>Pár kis fokkal már
r>Hűli magát levegő.
r>Ez… ősz közeleg.
r>
r>(senrjon)
r>Van még hőség bűvölet,
r>De pár fokkal kevesebb… könnyebb.
r>Ez… ősz közeleg.
r>
r>(HIQ)
r>Hűvösre
r>Feszült rá az est…
r>Ősz közel.
r>
r>Vecsés, 2014. szeptember 14. -Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában.
r>
A húsételekhez…
r>
r>Gyermekkoromban!
r>Ítéletvégrehajtó
r>Böllér. Hosszú kés.
r>*
r>Alig volt hentes,
r>Így a nép, otthon vágott.
r>Hurka és kolbász!
r>*
r>Estére terjedt
r>A töpörtyű illata!
r>Frissen, fölséges.
r>*
r>Jó tartósítás,
r>Ha húst, zsírral leöntjük.
r>Vegyszermentes volt!
r>*
r>Egyszer éppen mi vágtunk és a disznó már ki is feküdt.
r>Mindenki gondolhatta, hogy már véglegesen szenderült.
r>
r>Ötéves voltam és a felnőttek mentek áldomást inni,
r>Én magamra maradtam és vártam disznó mit fog csinálni…
r>Vére már nem volt, de gondolt egyet-kettőt és felugrott,
r>Aztán, uzsgyi, megkezdte, éppen a kapu felé futott.
r>
r>Futottam, bekiabáltam a konyhába, hogy elszaladt a holt malac
r>És futottam a malac után, nem ő volt nekünk a szerencsemalac.
r>A felnőttek is futottak és káromkodtak, le is akartuk fogni,
r>Ez azonban nem volt egyszerű, életerő honnan... kezdett dolgozni…
r>Jenei nagypapám rá vetette magát, de malac jól hasba rúgta,
r>Ő meg fájdalmasan összegörnyedt, később mondta, hogy fáj, nem hazudta.
r>
r>Aztán a malacka csak kifáradt, mi meg lassan legyűrtük,
r>Mondták, hogy ilyet még nem láttak, életerőt nem becsültük.
r>*
r>Disznó tartása,
r>Mint vágósertés, direkt.
r>Akkor is ettünk!
r>*
r>Disznótorokban
r>Együtt voltunk. Szeretet.
r>Éppen, ki… vágott!
r>
r>Vecsés, 2016. június 10. –Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjú -ban
r>
