Idő 
Értékelés 
Értékelés Csak csellengsz kora reggel óta!
r>Az óta nem állt meg az óra!
r>Áttértél, veszett firkálgatóra!
r>Mért tolakszol írni szíre-szóra?
r>
r>Mást-mit tehetek, így kábult fejjel lézengek,
r>Írni képes nem vagyok, csak mérgelődhetek,
r>Az idő meg elmúlt, kínomban csak nevetek.
r>
r>Lehet, hogy már felkelésed is kósza csellengés volt?
r>Az óra rosszul kongatott, de az tán’ nem a gong volt?
r>Kávét akkor, nem is Te főztél, csak arra csellengett,
r>Reggelid, az valahol a piacon eltekergett?
r>
r>Kaparom a fejemet, keresem az ihletet,
r>Forgok jobbra, balra, gondolat csupán hiteget.
r>Kell az ihlet adó, valami, ami felperget.
r>
r>Ajjaj, az ihlet az ilyen, lehet, hogy jő, majd eltűnik... lehet.
r>Kapard jobban a fejed, hátha elűződ ezt az őrületet.
r>Markolj tollat, hátha előhozza alkotóképességedet,
r>És ezzel le is löki rólad, a fojtogató bilincseket...
r>
r>Egy levél elég... Vele jő ihlet, kézbe tollat veszek,
r>Zúdulnak gondolatok… írok, míg fonalat nem vesztek.
r>Megérte, jó, hogy vártam... nálam így születnek a versek.
r>
r>Vecsés, - Szabadka, - 2018. február 19. – Kustra Ferenc József, a négy sorosokat én írtam, a háromsorosokat szerző-, és poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit!
r>
A múlt-élet része is az idő…
r>
r>A múló idő, folyvást tovaröppen, a pillanatban,
r>És én hiába futkosok utána az útszéli fasorban.
r>Aztán merengek a sorsom fölött, igen bánatosan.
r>
r>Fáj!
r>Idő
r>Múlása…
r>Megfékezni?
r>Létezhetetlen.
r>*
r>
r>A fasori lombokban bágyadtan kószál a szél,
r>Olyan a hangja, mintha mammogna… beszél?
r>A fasori lombokban bágyadtan kószál a szél.
r>
r>Fa
r>Hangja
r>Is jajong,
r>Lombját fújja,
r>Ényészet szele.
r>*
r>
r>(„Zhuzchici” kínai formában)
r>Idő, sorsomba piszkál,
r>És fülembe mórikál.
r>Emlékeim röppennek,
r>Az idő, sohasem áll!
r>
r>Már
r>Arcom
r>Ráncos lett.
r>Múló idó
r>Kegyetlen műve.
r>
r>*
r>Időhatáron
r>Mozgok, még kissé élek.
r>Utána nézek…
r>*
r>
r>Itt
r>Van az
r>Út vége?
r>Nem sok lehet...
r>Lejárt az idő?
r>
r>Ez
r>Lenne
r>A határ?
r>A nincs tovább?
r>Időm végén jár?
r>
r>Vecsés, 2012. október 1. – Szabadka, 2018. február 20.– Kustra Ferenc József – a verset, a 3 soros-zárttükrös -t, a „Zhuzchici” kínai versszakot, valamint a senrjút én írtam. Az apevákat, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. Az apeva csokor címe: ’Fáj az idő múlása’
r>
(10 szavas csokor)
r>Pénzhatalmat sehogy ne akarj,
r>Mert lelkedben a torzulás lesz duhaj.
r>
r>Nem adnak semmit ingyen,
r>Mindig meg kell dolgoznod…rendnek imigyen.
r>
r>Sajátos küzdelem nélkül nincs eredmény,
r>Csak elvégzed-e azt mi küzdemény?
r>
r>A boldogság, pici szigeten lakik…
r>Nyújtsd érte kezedet, adják, akik.
r>
r>Üres-palotában egyedül, hideg falak között,
r>Olyan, mint elbújni magad mögött.
r>
r>Aki bátran halad az útján,
r>Szerencsével haladhat végig… az életútján.
r>
r>Vecsés, 2021. szeptember 5. – Kustra Ferenc József
r>
A süketcsendű
r>Faluban kutya ugat!
r>Ugatás koncert.
r>*
r>Gerle a dróton,
r>Csattogó csalogányok.
r>Önfeledt szépség.
r>*
r>Hajnali folyó
r>Csönd. Hullámfodrozódás.
r>Meredek vízpart.
r>*
r>Este nap lemegy
r>Folyó türként bíbortűz.
r>Ez láng nélkül ég.
r>*
r>Elhagyatott ház,
r>Rozsdás, bedőlt vaskapú.
r>Rozsdád kutyalánc.
r>*
r>Nyitva ólajtó,
r>Disznókat rég megették.
r>Eső szétmossa.
r>*
r>Gaz mindenfelé,
r>Változatottág az úr!
r>Virágok köztük.
r>*
r>Istálló fala
r>Kidőlt, tető majdnem ép.
r>Mestergerenda!
r>*
r>Szomszédok szintén
r>Kihaltak. Unalmas sincs.
r>Örökös sincsen.
r>*
r>Már csak öregek
r>Pár leszármazottja él…
r>Minden véget ér.
r>
r>Vecsés, 2022. július 22. – Kustra Ferenc József- íródott: Basho féle haiku csokorban a természetről.
r>
Ironikusan: Ukrajna a megvalósító ország, de elfogyóban van…
r>
r>Vajon élnek-e még a holt lelkek? Vagy ők már a kutyának sem kellenek?
r>Mondhatnám, csend uralkodik felettük, megnézni őket most odamegyünk.
r>Vettünk föl közömbös nyugalomból védőruhát… ’a máriáshuncutját’.
r>
r>Egy kanonok is velünk akarta magát jönni, de mondtuk: ’maradj csak Öcsi.’
r>Mi már hallottuk, az holt lelkek már nem igénylik az imát: ’azt a hétszázát.’
r>A fronton éjjel le kell csukni szemed, hogy a sok mocskot ne érezze a lelked…
r>Ilyenkor igy már nem van már valóság, de érezni, holt lelkek nyújtják parolát…
r>
r>Nappal arcok hirtelen bevillannak, az egységgel meg őrmesterek alakiznak.
r>Persze régebben öket is megölte egy akna, igy a többiekkel itt maradva…
r>Nincs felhős ég, akkor van melegítő napsugár, de nincs ló elé fogható batár…
r>
r>Ha tűzszerész trehányan dolgozik, sokat nem gondolkozik, beáll és alakizik…
r>Van itt még egy régi-ronda oly’ koszosan élő őrnagy, két éve már csak egy gépagy.
r>Jól megnéz minket, nem is tud hova tenni, értetlen, mért’ kell nekünk itt kóricálni?
r>
r>Hátulról jön egy biciklis, a robbanás-göröngyök nem otthoni fotel könyöklők.
r>Majd elsírom magamat, kanonok mily' hithű! Marhája: rövid vagy hosszú életű?
r>Küldöm egy mozgó sirhanthoz, kanonok áss! Épp’ jön ki egy újabb holtlélek… imához!
r>
r>Nekünk gyorsan telnek a napok és látjuk, sokkal nagyobbak az alakízó sorok…
r>Régi-ronda oly’ koszosan élő őrnagy pusmogott... besorozna, magában morgott.
r>Kanonoknak mondtam, fogd cajt’! Irány hazafelé, jövünk mi is... mond el ki igénylé…
r>
r>Itthon tör rám a gyalázat, nem fekete-kos alázat… 3 napig is tömték tarsolyokat…
r>Hajnalban kutyánk nyűszít, fölijedek, emléket nem keresek, kiutat meg nem lelek…
r>Gazdag gyerekek nyáron egyetemre járnak, létüket meg csak úgy, mondják pazarságnak…
r>
r>Vecsés, 2024. május 30. – Kustra Ferenc József, írtam: Tiszai P. Imre „Holtak és az élők” c. ötletadó verse ihletésével. Ezt a borzalmat álmodtam… gondoltam is egyet, nektek leírtam! (Valóságban: Ukrajna a Kreml előtti főtéren alakíztatna…)
r>
