Idő 
Értékelés 
Értékelés Megtréfált a sors,
r>Életem túl sós.
r>A sótartó feneketlen,
r>Az életem élhetetlen.
r>
r>Lehet váltani,
r>Só nélkül élni.
r>Akkor mi lesz az étellel
r>Vagy alkudjak az élettel?
r>
r>Vecsés, 1998. október 25. – Kustra Ferenc József
r>
A saját életem…
r>
r>Élet durvul,
r>Körülvesz
r>Orvul!
r>
r>Megöregedtem, csak kínoz,
r>Tarol az idő, brillíroz!
r>Végtelen használás…
r>Elmúlás.
r>*
r>
r>Döntöttem,
r>Dacolok halállal…
r>Így emlékszem!
r>
r>Életem fogva tart,
r>Mutatja agyart…
r>Idő maradt,
r>Közben haladt…
r>*
r>
r>Életem, mint váltóláz,
r> Csúnyán
r>Lemagáz!
r>
r>Ő ráz, én izzadok,
r>Mormogok,
r>Tudattalanul hablatyolok,
r>Betegen láz-álmodok.
r>*
r>
r>Izzadtság kiveri hátam,
r>Hólyagos a lábam.
r>Fáradozok,
r>Álmodozok…
r>Bánkódok.
r>
r>Mormog az élet,
r>Cunami kéret…
r>*
r>
r>Nincs szabadulás,
r>Életem… Feloldozás?
r>
r>Tavaszi fuvallat,
r>Éltem is ez alatt!
r>Kellemes?
r>Félelmetes!
r>Készségesen részletes!
r>*
r>
r>Mogorva felhőim
r>Csak állnak az égben,
r>Létben.
r>Fény ácsorog,
r>Árnyéka mozog,
r>Vicsorog,
r>Morcosan acsarog.
r>*
r>
r>Szólok,
r>Csókok jó dolgok.
r>Mocskos dobok…
r>Homok nyomok,
r>Lobogó lombok…
r>
r>Visszafordulok, elgondolkozok,
r>Összeroppanok, becsavarodok.
r>*
r>
r>Életbe beleborzongok,
r>Életbe beletanulok,
r> Életbe nem gondolok,
r>Életbe belepusztulok.
r>Életből kifarolok.
r>
r>Fúrok, túrok,
r>Gyúrok, szúrok.
r>
r>Vecsés, 2019. március 18. – Kustra Ferenc József – íródott: septolet csokorban, önéletrajzi műként!
r>
Csak egy porszem vagyok a nagy sivatagban.
r>Fú a szél és gördülők át a dombon, lassan.
r>Nincsen semmi lehetőségem megállni.
r>A szélzúgásban nem tudok kiáltani.
r>
r>Nincs, akihez szóljak, itt minden egyforma
r>És itt pillanatnyi az alak és forma.
r>Dűnék jönnek, mennek, ahogy fúj a szél,
r>Csak gürcölök, ahogy fúj a szél és nincs cél.
r>
r>Jó nagy tevelábak jönnek, rám taposnak,
r>Nekik mindegy a homok, csak vándorolnak.
r>A teve szőrébe ragadni nem tudok,
r>Mert én csak dűnéről dűnére vonulok.
r>
r>Borzalmas érzés, egy szem homoknak lenni,
r>Miközben a szél feladata elvinni
r>És innen jó messze, más dűnébe épít,
r>Ahol már nem jár teve, aki segít.
r>
r>Csak e kedves púposka volna reményem,
r>De kellene, hogy fölismerje erényem.
r>Bundájába lennék, nem lenne egyedül,
r>Én meg az erdőben elhagynám hitlenül.
r>
r>Úgy hallottam ott már esik is az eső
r>És nagy sárban én lehetnék az első
r>Szem, alkotó rész a vályogtéglában
r>És legalább alkatrész, szép nagy házban.
r>
r>Csak gördülők tovább a dűnén és semmi
r>Kilátásom innen egyszer kikerülni.
r>Csak fúj a szél, fúj, átfúj az ember lelkén.
r>Homokszem! Embernek képzelem magam én?
r>
r>Budapest, 2000. július 27. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!
r>
Éji nesz slattyog a süket csendbe,
r>Nem tudom mit, de dobol fülembe.
r>Nem gyújtok gyertyát, nehogy zavarjam,
r>Hallgatom… mért nincs nesz az avarban?
r>
r>Vecsés, 2012. augusztus 18. – Kustra Ferenc József
r>
Mikor a lelkem útra kél,
r>Elkíséri az esti szél.
r>Mikor a lelkem jót remél,
r>Halkacskán... zúg az esti szél.
r>
r>Szemem az alkonyat tűzébe réved,
r>Oly szép, hogy az esti szél is eltéved.
r>Lelkem azonosul a naplemente fénnyel,
r>És szárnyal… szárnyal, a magasba zúgó széllel.
r>
r>Vecsés, 2012. május 11. - Kustra Ferenc József- Pályázatra készült, visszajelzés nem érkezett. Önéletrajzi írás.
r>
