Idő 
Értékelés 
Értékelés Lélekből jött meditáció a lélekről…
r>
r>Meg kellene tudnom ki is vagyok, bízok, a remény embere,
r>Hozzám, elér a dal, a szeretet, lelkem tárva fogadná be.
r>Célok nélküli vágyak? Itt olyan nincsen, itt… lélek tengere.
r>
r>Lelkem kapuján
r>Térjél be... szeretetet.
r>Így, puszta vágy, tengere.
r>
r>Ó, te szeretet!
r>Töltsd fel esdő lelkemet.
r>Csak reményem ne vesszen.
r>*
r>
r>Oly’ különbözőek
r>A napjaim, van jobb és rossz!
r>Reménység-erő tart.
r>
r>Pletyka zsivajokban
r>Tengetem a múló létem.
r>Hihetne valaki…
r>
r>Ad
r>Erőt,
r>Nem elég...
r>Ha napom rossz,
r>Remény túl kevés.
r>
r>Remény túl kevés
r>Ha napom rossz.
r>Nem elég...
r>Erőt
r>Ad.
r>*
r>
r>Nincsen lelki nyugalmam, honnan is lenne,
r>Bőszen támadó, sok szeretet kellene.
r>De nincs, csak papolás! Másnak, mily’ élete?
r>
r>Nincs lelki békém,
r>Hiányzik a szeretet.
r>Mondják másképp is lehet.
r>
r>Lelki egyensúly,
r>Hát olyan is van? Mondják...
r>Én azt bizony nem lelem.
r>*
r>
r>Napok, hol szelídek,
r>Hol pletykák taposnak földbe.
r>Áramló végtelen…
r>
r>Saját lejtőmön kell
r>Lecsúsznom, élet-szánkómon.
r>Végesség itt nincsen!
r>
r>Szít
r>Fájást
r>A pletyka,
r>Sárba tipor,
r>Lelkem szennyezi.
r>
r>Lelkem szennyezi,
r>Sárba tipor
r>A pletyka,
r>Fájást
r>Szít.
r>*
r>
r>Állandó az öröm és mérhetetlen fájdalom vegyülete,
r>Ami olyan, mint a hurkatöltéskor az bél, belső töltete.
r>Életvihar nem hagy alukálni, bántott… ember lelkülete.
r>
r>Érzelem káosz
r>Az életem. Lelkemben
r>Visszatér egyensúlya?
r>
r>Öröm és bánat
r>Létem. Békéért kiált
r>A kínt szenvedett lelkem.
r>*
r>
r>Sorstársak, nézzetek!
r>Tanulj, utam, hogyan járom.
r>Végtelen fájdalom.
r>
r>Én egyre tisztábban
r>Látok… színpadon függöny nincs!
r>Lelkem csak… kórista!
r>
r>Csak
r>Kínoz
r>A fájás.
r>Immár lelkem
r>Néma szereplő.
r>
r>Néma szereplő
r>Immár lelkem,
r>A fájás
r>Kínoz
r>Csak.
r>*
r>
r>Nyugalom kellene és tiszta lap a mérlegtől,
r>De egyik sincs, így csak dúlok-fúlok a méregtől.
r>Lélektelenség gleccsere csúszik a tényektől...
r>
r>Megnyugvást vágyok,
r>Ám csak csúszok lefelé
r>Az életem lejtőjén.
r>
r>Fohászt mormolok
r>A lelkem nyugalmáért,
r>Már az ima sem segít.
r>*
r>
r>Lelkem a végségre
r>Vágyik, Szeretettelenül…
r>Vad a bénultságom!
r>
r>Csendem hallgatom a
r>Bénultságom közepette.
r>Van lélekegyensúly?
r>
r>Vecsés, 2010. július 30. – Szabadka, 2018. március 9. – Kustra Ferenc – a verset és a HIAQ csokrot én írtam, a sedoka –t és a tükör apevát, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: Immár lelkem néma szereplő.
r>
(anaforás, 3 soros-zárttükrös duó)
r> Még augusztust írunk, de az ősz már kopogtat,
r>Meg naptár szerint, megírja szín kavalkádokat…
r> Még augusztus írunk, de az ősz már kopogtat.
r>
r>Mi, eközben csak nézünk és oly’ nagyon várunk,
r> Mi csak a télre, nyárra, boldogságra vágyunk…
r>Mi, eközben csak nézünk és oly’ nagyon várunk.
r>
r>Vecsés, 2022. augusztus 25. – Kustra Ferenc József - Ismeretlen orosz költő azonos c. versének az átirata. {Szöllösi Dávid műfordító fordítása}
r>
Ez aztán egy régi -tentás- barátság…
r>
r>(3 soros-zárttükrös duó!)
r>Írok, a már majdnem végig berozsdált lúdtollammal, mi recsegve siklik,
r>Közben micsoda jókedvvel teleírja papírt, szinte nekem szambázik…
r>Írok, a már majdnem végig berozsdált lúdtollammal, mi recsegve siklik.
r>
r>Óh, Te lúdtoll, ma is keményen magadhoz ragadtál, együtt írtunk,
r>Azonban arra ma sem volt semmi szükség, hogy könnyben együtt sírjunk…
r>Óh, Te lúdtoll, ma is keményen magadhoz ragadtál, együtt írtunk.
r>
r>(senrjon)
r>Lúdtollam, óh Te drága,
r>Látom, a friss tenta a véred…
r>Feketés színű!
r>
r>(HIQ)
r>Lúdtollam
r>E ’vérben’ siklik!
r>Írótárs!
r>
r>(tízszavas)
r>A pillanat időben, mint UFÓ-nak leáll,
r>Mi együtt, betűket rovunk.
r>
r>(halmazrímes)
r>Gondolatim tekergéznek a tekervényeim és a tollhegy között,
r>De szerencsére a tinta csak a tollhegyet keni, mert biz’ nem lökött.
r>Egymás után alakulnak ki a sötét tenta feketés betűi,
r>Bennem meg érzelmeznek a frissen termett gondolat gyönyörűségi…
r>Nagyon élvezem, hogy a sok betű egyenként is míves remek egy míves remek,
r>Ezeket aztán összeolvasva a toll betűi szépen, mint a lapát nyelek.
r>
r>{Kínai: 16 szótag "Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa (x = végtelen)}
r>Ha
r>Napsugár süt ránk, vagy ha
r>Eső hull…
r>Ír, író tolla!
r>
r>Vecsés, 2024. július 26. –Kustra Ferenc József- íródott: írásvágyban…
r>
Érdekből, még a
r>Gonoszt is átöleljük.
r>Szakmaiatlan.
r>*
r>Szerette az édeset, szemében, a gonoszságot,
r>Mert megadta neki mindazt, amire oly rég vágyott,
r>Szerette az édeset, szemében, a gonoszságot.
r>*
r>Magával az ördöggel szövetkezett,
r>Csak elérje, amiért oly nagyon epekedett.
r>***
r>
r>A keserűség
r>Körbefonva átölel.
r>Reménytelenség.
r>*
r>Ölelte is olykor - olykor, ha erre-arra vágyott,
r>Reménytelen keserűség táplált hű gonoszságot,
r>Ölelte is olykor - olykor, ha erre-arra vágyott.
r>*
r>Szenvedett, fájt neki, mégis ölelte,
r>Reménytelenség lett így az élete.
r>***
r>
r>Lelked eladtad?
r>Szerinted, hogy élhetsz így?
r>Ámítás, milyen?
r>*
r>Eladta ártatlan lelkét, megszülve gonoszságot,
r>Fénycsepp volt szíve mélyén - talán nem is erre vágyott?
r>Eladta ártatlan lelkét, megszülve gonoszságot.
r>*
r>Lelkét eladta, bánatát, ki nem mutatta,
r>Arcát mindig álarccal takarta.
r>***
r>
r>Szemedben szentek!
r>Fejük felett glória.
r>Alkony szomorít.
r>*
r>Nyugodtan fekszik, majd elfelejti, hogy egykor vágyott,
r>Teste leküzdheti még a fájdalmas gonoszságot...
r>Nyugodtan fekszik, majd elfelejti, hogy egykor vágyott.
r>*
r>Másnak hitték, valójában nem ismerték,
r>Sem lelke mélyét, külsejéről ítélték.
r>***
r>
r>Sors torz maszkja,
r>Nem álmok netovábbja…
r>Sors könyve pacás.
r>*
r>Lehet, hogy a sors keze szövi meg a gonoszságot,
r>Messzire űzi vagy átformálja, amire vágyott?
r>Lehet, hogy a sors keze szövi meg a gonoszságot.
r>*
r>Sorskönyvében folt marad,
r>Vétkéért magas árat fizet... lelke nem szabad.
r>***
r>
r>Szabad, úgy lehetsz:
r>Képzeld annak magadat.
r>Nincsen szabadság!
r>*
r>Szabadság az, amire életében mindig vágyott.
r>Ha szabad lesz, akkor elűzheti a gonoszságot,
r>Szabadság az, amire életében mindig vágyott.
r>*
r>Szabadságát vissza-e nyeri...?
r>Gonosztól szabadulni nehéz, szabadságát csak remélni meri...
r>***
r>
r>Cipőfoltozó
r>Varga munkanélküli.
r>Műanyag cipők.
r>*
r>Képes rá, hogy egyszer elengedje a gonoszságot?
r>Mert kongó ürességre soha, de sohasem vágyott...
r>Képes rá, hogy egyszer elengedje a gonoszságot?
r>*
r>Mit ér a látszat, ha szívében bánat,
r>Mentségül kap „szalmaszálat” ...
r> ***
r>
r>Üres kézzel is
r>Lehet adni, szívedből.
r>De a szó elszáll…
r>*
r>Szabadon szeretni és ölelni... nyugodni, vágyott,
r>Képes lesz rá, el tudja engedni a gonoszságot! -
r>Szabadon szeretni és ölelni... nyugodni, vágyott.
r>*
r>Szíve szeretettel tele,
r>Megosztani már nincs kivel, gonosznak nem eledele...
r>
r>Hiába kiállt... szava elszáll...
r>Szeretetre hiába vár, egyszer tán’ odébbáll...
r>
r>Vecsés, 2018. július 19. – Mórahalom, 2018. augusztus 3. – Szabadka, 2018. szeptember 3. – Kustra Ferenc József – a haikukat én írtam, a 3 soros-zárttükrös –t Farkas Tekla és a 10 szavasok, Jurisin Szőke Margit munkája. Címük: ’Magával az ördöggel...’
r>
Vázoljuk, vázlatosan…
r>
r>Az élet nagyon szép!
r>Egész… boldog szeretet…
r>Biz’ nem láttam eleget…
r>Élet, oly’ szépséges!
r>Csupa csillogás örömben,
r>Emberek jók! Szeretetben…
r>Lét, maga az ördög!
r>Csak sodorja az embereket,
r>Csak tolja rájuk… terheket…
r>*
r>
r>Test- és lélekmozgás.
r>Élet tele csodákkal,
r>Reményekkel, sok mással....
r>Jönnek - mennek napok.
r>Hajnalok éjek, szerelmek,
r>Lágy mosolyok, könnyek, tervek...
r>Maga az élet szép.
r>Megélni tudni kell a percet,
r>Mert az ember bárkit szerethet!
r>*
r>
r>Keresd a szépségét!
r>Az élet igenis szép,
r>Élj, szeress! Hidd, álomszép...
r>Tárd ki szíved, örvendj!
r>Fogadd be a szeretetet,
r>Élvezd a boldog perceket!
r>Ám élni nem tudunk...
r>A holnaptól remélünk szépet,
r>Közben meg elröppen az élet.
r>
r>Vecsés, 2018. szeptember 6. – Mórahalom, 2019. január 12. - Szabadka, 2019. január 3. - Kustra Ferenc József- Téma: az élet szépsége és a realitás… Az első 9 sorost én írtam, a másodi-kat Farkas Tekla. A 3. Jurisin (Szőke) Margit munkája. (Tehát: azonos versformában!)
r>
