Idő 
Értékelés 
Értékelés Bús, könnyáztatta arcom az eső veri,
r>Búmnak, bánatomnak se száma, se szeri…
r>Lelkem zokogva sír, már csak úgy támolygok,
r>Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok.
r>
r>Ember! Ne sajnáld, ha elmúlik az élet,
r>A végére lásd, hogy mindenki mivé lett…
r>Fán is elkorhad az ág és a mélybe hull,
r>Porhüvelyünk bármilyen is, a végére elmúl.
r>
r>Napsugaras, oly’ csodaszép a sötét éj,
r>Látnám, de nem látom, eltakarja gömbhéj…
r>Ily’ szépet akarnék látni, de nem tudok,
r>Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok.
r>
r>A Hold fekete felhők fogságában él,
r>Úgy, hogy egy igazi magyar hazát remél…
r>Erőlködik, jól átnézne a felhőkön,
r>Én úgy látom, rosszul éltem és így csak bűnhődőm.
r>
r>Van olyan, kinek napsugaras élete,
r>Lehet, hogy gyenge a méltóságérzete…
r>Lelkem zokogva sír, mert bármit akarok,
r>Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok.
r>
r>Szeretem a szépet, én mindig csak jót akarok…
r>Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok.
r>Élnék boldogabb életet, de én... mit akarok?
r>Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok.
r>
r>Vecsés, 2010. október 11. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Állóharcba bonyolódtam
r>A lövészárok rám szakadt.
r>Nem lelem a gyalogásóm…
r>A nyeléről már leszakadt.
r>
r>Ásnék, de körmöm is törött,
r>Nincsen vezérlő csillagom,
r>Miért küzdök még, mint lökött?
r>Nincsen már ideám, álmom.
r>
r>Vecsés, 2000. március 14. – Kustra Ferenc József- íródott önéletrajzi írásként!
r>
Ha van Sorsom, hát az bizony nem szeret.
r>Csak messziről, túloldalról integet.
r>Szerencse adó jó isten, add nekem,
r>Hogy ne kelljen, így... jobb legyen életem!
r>
r>Volt már felettünk mennykő is, tán' több ezer,
r>Lopakodós az alkonyat, körbeteker.
r>De engem Ők csak kevésbé szeretnek,
r>Úgy gondolják, senki vagyok... eretnek.
r>
r>Villám-szimfónia szól a sötétlő égből,
r>Feketés füst száll a sors hajókéményéből.
r>A forró vaskazánban fekete kőolaj ég,
r>A sors tán' részegen henceg; a kezdet már a vég.
r>
r>Mindig is a mézes ajkaival csábított,
r>Én elvesztem örvényében, ő csak ámított!
r>Lehúzott a mélybe...
r>Le a meredélybe.
r>
r>Jobb volna végre embernek lenni!
r>Embernek, másnak nem... soha semmi!
r>
r>Vecsés, 2012. január 6. – Kustra Ferenc József. íródott önéletrajzi írásként.
r>
(leoninus csokor)
r>Húsvét! Mint katona a fegyverrel, itt flangálok kölnivízzel…
r>Keresem melyik házba kopogjak be, ott kit locsoljak kölnivel le?
r>Van nálam kétféle kölni is, hátha kell korosztályos locsolkodás is.
r>
r>Egy ház nagyon szimpatikusnak tűnt, de egy veszett kutya előtűnt!
r>Vigasztaltam, ne dühöngjön, meglocsolásra készülődjön…
r>Közben megláttam, hogy kan, locsolástól elálltam haladóan…
r>
r>De, kinyílt az ajtó, kicammogott egy idősebb hölgy bottal… fixírozott kritikával.
r>Ha már megálltam, kérdeztem is, hogy lehetne itt locsolkodnom is?
r>Mondta, ide rajtam kívül senki nem jön. Kapu nyitva, kért menjek be… szinte esdeklőn.
r>Mondta még: a kutya futóláncon, menjek bátran, bár nem a legjobb barátom!
r>Hozzátette, reméli kedvelem a vendéglátást, sonkát, tojást, kolbászt, pálinkázást!
r>Merthogy így tanulta, ő mindig készül és öröm neki, hogy egy férfit láthat vendégül…
r>
r>Egyből kaptam egy kupicát, kávét, mi lefőtt, s mondta, ha kérek a végére van befőtt.
r>Persze közben minőségi illattal meglocsoltam, no, meg áldott húsvétot kívántam!
r>Mondta míg sonkáztam, neki nincs senkije. Reméli igy jövőre is lesz valakije…
r>Elmenőben a kutyussal jól elbeszélgettem, de azért a közelébe se mentem…
r>
r>Vecsés, 2023. április 7. – Kustra Ferenc József – íródott: egy fenomenális húsvéti locsolkodásról, leoninusban.
r>
Márciusi hó
r>Vizesedik már kertben.
r>Nedves szélroham.
r>*
r>Dér elpárolgott,
r>Melegecske közeleg.
r>Szellő, melegszik!
r>*
r>Fűszálakon is
r>Pezsgő élet indult be.
r>Kolóniákban…
r>*
r>Tó vize csak ring.
r>Körbeveszik a kövek…
r>Kis rókák isznak.
r>*
r>A füsti fecskék,
r>Tavasszal érkeznek meg.
r>Eresz alatt, lak.
r>*
r>Sarjadó zöld fű…
r>Medvebrummogás hallik.
r>Természet éled.
r>*
r>Kizöldült réten
r>Sok a virágkezdemény.
r>Illatorgia.
r>*
r>Zöld réten, piros
r>Pipacsok erdeje nyílt.
r>Mint… futószőnyeg.
r>*
r>Egy hulló levél
r>Kacagva hull lefelé.
r>Van sarjadó új…
r>*
r>Kertekbe oson
r>És bimbókat kinyitja.
r>Remény évszaka!
r>*
r>Rügyek duzzadnak
r>Barackfán, lesz sok lekvár.
r>Derűs virágzás.
r>*
r>Zöldre váltanak
r>Az eddig kopasz ágak.
r>Madárdal harsog.
r>
r>Vecsés, 2022. június 11. – Kustra Ferenc József: íródott: senrjú csokorban.
r>
