Idő 
Értékelés 
Értékelés Eltévedt golyók süvítenek körülöttem,
r>Ide-oda ugrálok, kapkodom a fejem.
r>Ha valakinek csak úgy, lőhetnékje támad,
r>Nem néz, csak rám lő, mintha én lennék a dámvad.
r>
r>Ma hallottam nagy hírt, már puskával lőnek rám,
r>Menekülnöm is kell, pedig ezt nem akarnám.
r>Születéstől az élet, halálig haldoklás,
r>Nekem ez meg még plusz, kínszenvedés semmi más.
r>
r>Budapest, 2000. július 30. –Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás
r>
A sorsunkat sűrű ködfátyol lepi,
r>Így szerencsére, senki nem ismeri.
r>Mindig várjuk, hogy a fátyol fellebben,
r>És megtudjuk sorsunk tovább, hogy lészen.
r>
r>Jó momentumokat jó volna tudni,
r>A rosszat meg előre kitörölni.
r>Persze szerencsére nem megy egyik se,
r>Mindenki várja be, mi a végzete.
r>
r>Vecsés, 1998. december 12. – Kustra Ferenc József
r>
Rájöttem, nem tudom hogyan tovább,
r>Egyet előre, kettőt meg hátrább?
r>Valaki fogja meg a kezemet!
r>Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
r>
r>Jó lenne már előre haladni,
r>Sikerrel nem hadilábon állni.
r>Valaki fogja meg a kezemet!
r>Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
r>
r>Borzalmas látnom nálam hülyébbek,
r>Bőven gazdagok, sikeresebbek.
r>Valaki fogja meg a kezemet!
r>Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
r>
r>Megtennék mindent, mit Siker kíván,
r>Gyerünk! Éltem, már túl a derekán.
r>Valaki fogja meg a kezemet!
r>Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
r>
r>Hőn áhítom, hálás leszek érte,
r>Hogy azt mondhassák, ezt is megérte.
r>Valaki fogja meg a kezemet!
r>Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
r>
r>Budapest, 1997. december 1. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.
r>
Az élet olyan, mint egy rossz zongora,
r>Törött a billentyű, szakadt a húrja.
r>Monoton zenét játszik, sőt kornyikál,
r>Sőt, rossz mellett végleg, bőszen kiáll.
r>
r>Javítani, hangolni ezt nem lehet,
r>Csak ütni c-t, halkan, mint a lehelet.
r>Billentyűk közé szorult az ujjam is,
r>Jó fals hangokat ad ki, csak azért is.
r>
r>Monoton hangok kavalkádját zengi,
r>Hogy én dallamra vágytam, nem érdekli.
r>Lehet, hogy a csellistáknak jobb jutott,
r>De nekem úgy tűnik, ilyenre futott…
r>
r>Vecsés, 2006. július 17. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Neki kéne veselkednem elénekelni az utolsó dalt…
r>A legszebben hangzót, a zengőt, vagy a végtelenült falst.
r>De, hah! Most eszmélek, a sorsom nem áldott énekhanggal,
r>Sem sok földi jóval, sem zenészséggel vagy ékes pazarsággal.
r>
r>Zenekarom nincsen, zenélni nem tudok, minek akkor énekelnem?
r>Tán már énekes sztár sem leszek, sőt már az életem javát leéltem…
r>
r>Vecsés, 2014. szeptember 28. –Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
r>
