Idő 
Értékelés 
Értékelés Micsoda élet, micsoda lét,
r>Annyira nem jó, az ébrenlét.
r>Álmodni ébren nagy kiváltság
r>Annak, kinek jó ez a világ.
r>
r>Nem jó a világ, megcsalt a lét,
r>Így nem is jó az ébrenlét.
r>Alva álmodni tán’ igazi,
r>Akarom vagy nem, ezt kell élni.
r>
r>Vecsés, 1999. december 16. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként
r>
Levegőzőm és
r>Sóhajtok.
r>Volánhoz ülők és
r>Elhajtok.
r>Nyomom a gázt és
r>Elviharzok.
r>Lassan úgy érzem, hogy
r>Nem vagyok.
r>
r>Vecsés, 1999. október 10. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!
r>
A szívem dobog, és hős ritmust ver,
r>De menetelni, vágtázni nem mer.
r>Szívem dobog, minek ez irama?
r>Meggyötörte az élet és a ma…
r>
r>A szívem továbbra is lendülne,
r>Ha nem volna, mi mindig fékezze.
r>Én most súgok neki, csak előre…
r>Hagyja el azt, ami most a féke.
r>
r>Vecsés, 2000. február. 6. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Önvallomásban a tanács…
r>
r>Művésznek lenni, annyi, mint kalandornak lenni,
r>Hangok, szavak, érintések között kalandozni…
r>Csak lendülni előre az élet ritmusában,
r>Az élet írta, mindennapi szimfóniában.
r>Ténykedni a művészet fényében fürdő síkságokon,
r>Átkelni a művészeti kéknek tűnő hegyormokon…
r>*
r>Alkotni a népemnek,
r>Filozofálni létnek.
r>Cél az összes halmazok!
r>Vannak hanyatló napok…
r>Felkelő, új holnapok…
r>*
r>Érzékeken és értelmeken keresztül élni,
r>Mindig újat, tetszőt, lényegeset teremteni.
r>*
r>A művészet az írói szenvedély ámokfutása,
r>Sose menjen a műnek meg műélvezet rovására!
r>
r>Vecsés, 2023. október 1. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>A magányom terében egyedüli megbilincselt rab vagyok,
r>Jó lenne táncot ropni, de csak bilincs a párom, mit elkapok…
r>A magányom terében egyedüli megbilincselt rab vagyok.
r>
r>Lelkem, kacarászgatva dudorász,
r>Tűrésem képmutató lélekmáz.
r>Lelkem… nincs mire, de mindenre vigyáz!
r>A magányhoz... készen áll, hogy jól megmász.
r>
r>Magányom, a cella-életem négy sarkában rappelve mulat,
r>Látom, ahogy négyfelé oszlottak, nézem-vizsgálom arcukat!
r>Bilincsem nem ad okot aggodalomra,
r>Mert rozsdamentes ilyen, vég alkalomra!
r>
r>(Bokorrímes duó)
r>Úristen! Micsoda féktelen vihánc megy a sarkokban!
r>Magánylétem úgy tűnik, úgy érzi, így van egy csapatban…
r>A sarkok nekem úgy tűnnek, nem vannak-vagyunk haragban.
r>
r>Saroktól sarokig csatangol a bánatában a tudatom,
r>Reményt végesen elvesztette, emlékeknek él, ő lett vakom!
r>Itt most csapat-tudati léttel lett társas, bánatos-magányom...
r>
r>Vecsés, 2020. február 09. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
