Idő 
Értékelés 
Értékelés (Senrjú)
r>Mind igaztalan
r>A sok, mázas hízelgő.
r>Ők nem barátok!
r>
r>Kik, nem akolbólítottak, be sem vettek…
r>A csapatba, csak ők lehettek.
r>Én meg künn a hidegben nézek befelé.
r>A szívemet is hideg lelé.
r>*
r>Képmutatóak,
r>Kik a hízelgést szülik.
r>Védekezni kell!
r>
r>Vecsés, 2002. május 23. –Kustra Ferenc József- íródott: senrjúkban és bokorrímesben, önéletrajzi írásként.
r>
E szegény kis Magyarország védelme,
r>Egyedül a mi gondunk már eleve.
r>A mi hazánk, a mi földünk, mi jussunk!
r>Ha kell, akkor érte mindön harcoljunk.
r>
r>Fuldokló, szalmaszálba kapaszkodik…
r>Hazafiúi kötelesség nekik,
r>Kiharcolni, a pénz, a posztót, fegyvert
r>És jó képet vágni a királyhoz, mert…
r>
r>Keserű… vedd a királyt, ahogy vagyon.
r>Imádkozz… beszorulunk várba vajon?
r>Nagyságon vitézlő atyámfiai,
r>Keserű gondolat és most a kard ki?!
r>
r>A nemes országunkat megtartani.
r>Ebgondolat véres kardot mutatni?
r>Idegen nemzettség lábát megvetni
r>Jött. Mi meg itt… országot megtartani.
r>
r>Őfelsége inte; férjünk törökkel.
r>Alkudjunk meg, az idegen őrökkel?
r>Kényszerítsük, viaskodva gyalázzuk!
r>Ne hagyjuk magunk, hazánkat vigyázzuk!
r>
r>Ravasz a török… hitszegő, kegyetlen,
r>Összeszedi aranyunkat a végeken.
r>Falu és szántó nélkül nincsen vár,
r>Még csak hódít török… kizsigerel már.
r>
r>A ravasz bevonult már Szigetvárra,
r>Onnan hív minket szpáhikkal csatára.
r>Nádor ízen ez jól van így… zsoldos ő?
r>Szégyen ez? Mit szól ehhez a felmenő?
r>
r>Keresztyén seregek zsoldosaitól
r>Mit várhatunk, mint felszabadítótól?
r>Ők is egymással vannak elfoglalva
r>És nekünk is jó a nagyok hatalma…
r>
r>Meghalt Mátyás király óta igazság,
r>Egyébként sincs… kicsinek nincs igazság!
r>Ő magyar volt, bár horvátnak született,
r>Vezető az óta sem teremtetett.
r>
r>Átok ül hazánkon, török míg lesz… itt?
r>Imádkozom végig az esztendeit.
r>Középkorban, döngölt földvárban ülve
r>Iga, sorsa hazánknak, szem lesütve?
r>
r>Vecsés, 2003. április 27. – Kustra Ferenc József
r>
Filozófia a hazaszeretetről… a magyarságról!
r>
r>Merre és hová visznek az utak,
r>Mert látom, a végtelenbe futnak,
r>De nincs kitéve iránytábla,
r>Nincs, de tán’ más „hazába”?
r>
r>Nekem nem kell az új út,
r>Nekem jó a régi fúrt kút,
r>Innen jól látom a csillagösvényt,
r>Hadd nyírjam tovább a kerti sövényt.
r>
r>Minek is menni, ha nem akarok?
r>Mi legyen… a fejemen vakarok,
r>De már eldöntöttem, nem megyek!
r>Nálam, helyükön maradnak a hegyek!
r>
r>Maradok! Engem ne küldjön senki sehova
r>Mert én ide születtem, nekem ez a haza!
r>Maradok! Jó nekem itt a Kárpát-medencében,
r>Majd halni is itt akarok a haza sírkertjében…
r>
r>Vecsés, 2012. szeptember 8. – Kustra Ferenc József
r>
(Anaforás)
r>Hmm… ha nem függnék, uralkodó „összes” körülményemtől,
r>Még tán' jobb sorsom is lehetne -meg múltam- zsigerből.
r>Hmm… Születésemkor beborított egy nagy, matt fekete fátyol,
r>Még jobb is lehetett volna minden… ó, sorsom, mért elhagyol?
r>*
r>(Senrjú)
r>Nem is én döntök,
r>Körülményirányítás!
r>Sors, rég’ elhagyott…
r>*
r>Fekete fátyol
r>Megmaradt, csak az enyém!
r>Rég’ elhagyott sors…
r>*
r>Születésemkor
r>Borús égen, csillagok?
r>Elhagyott rég’… sors.
r>
r>Pazar, ahogy meditálok, ezt tanácsolták nekem,
r>De nem használ, ez bizony ez, az én lehetetlenem.
r>A matt fekete fátylam, kitartóan kísért mindvégig,
r>Ez már marad! Születésem óra és most már a sírig…
r>
r>(Anaforás, halmazrímes, belső rímes)
r>Kik kedvesek voltatok nekem, már mind régen elmentetek… végül,
r>Így aztán itt maradtam a fonton, ellenségek között, egyedül.
r>Kik kedvesek voltatok nekem, mind hiányoztok oly' végtelenül,
r>Így aztán majd megyek lélekúton… bizony elkerülhetetlenül.
r>*
r>Ó! Ha nem függnék
r>Mástól! Szeretet lengne…
r>Gonosz emberek!
r>*
r>Éjsötét fátyol,
r>Távoli erdőségbe…
r>Levélzizegés.
r>*
r>Adjatok éltet,
r>Fekete nélkül békét!
r>Csillagfény magány.
r>*
r>Szél dalolása,
r>Elrepítheti rossza?
r>Ez felnőtt mese…
r>*
r>Kihalt parkban rendszeresen meditálok,
r>Ez jó, mert ott idegen kutyákkal játszok…
r>Kihalt parkban, keresem elveszett életet,
r>Ez jó… mert ott érzem a sok bárgyú nézetet.
r>
r>(Bokorrímes)
r>Van, hogy ott ér a sötét, holdvilágos este,
r>Én meg keresem a csillagokat, fűben heverve.
r>Hogyan tovább? Életrealitás, vággyal keverve…
r>
r>Vecsés, 2015. május 5. – Kustra Ferenc József– tavaszi megújulás jegyében született gondolatok önéletrajzi írásként.
r>
Végre! Az idén is eljött a tavasz,
r>Reggel köszöntek a madarak; szevasz.
r>Madár csivit a csalhatatlan jele,
r>Végre ideért a tavasz eleje.
r>
r>Levegő melegszik,
r>A hideg öregszik,
r>Életritmusunk növekszik,
r>Tavaszi zápor leesik.
r>
r>Vecsés, 2015. február 26. –Kustra Ferenc József- írtam: Versben és 10 szavasban…
r>
