Van-e a távolban nekünk felcsillanó kis reménysugár,
r>Ha az utunkon defektet kapott a fakerekű batár?
r>Van-e kiút az egyre mélyülő sárkátyúból már,
r>Ha kiderül, hogy ez egy mindent beszippantó mocsár?
r>*
r>Összekötözött
r>Bokával menekülni?
r>Kínlódva várni!
r>*
r>Kilátástalan,
r>Ha nincs kilátás hegyről…
r>Futni? Csermelyből?
r>*
r>
r>Mindig van remény, mondják az okosok, bizakodók!
r>De tudják-e, hogy csak híresztelik, ők a megmondók?
r>*
r>A gyakorlatban
r>Mi valamirevaló?
r>Életiskola!
r>*
r>Megoldások és
r>Vágykeltők, erősítők.
r>Kilátástalan?
r>*
r>
r>Van, hogy a tornyok is csak úgy magukba dőlnek,
r>Mert amik magasak, azok le is fekhetnek…
r>Összedőlhet, mert berobbantják, vagy lassan, földrengéstől,
r>És ha még látjuk is, akkor szív remeghet rettegéstől…
r>*
r>Pap, ha prédikál,
r>Ő megmondja a tutit!
r>De kinek? Mi bűn?
r>*
r>Befolyásolhat
r>Bármi, ami szembejön.
r>Negatív utak.
r>*
r>
r>Ködben menve eltévedni, nem is olyan nagy művészet,
r>Ott hamar megérzi tévelygő, mi kéne… az egészet.
r>A ködben biz' nincs okosság, csak botorkálsz, mint vak a sötétben,
r>És nem tudod, mi lesz a vége… mint rózsaszín leányregényben?
r>*
r>Megoldások és
r>Lehetőségek. Vágyak!
r>Reményvillanás…
r>
r>Vecsés, 2015. július 2. – Kustra Ferenc József - Versben és senrjúban írva
r>
Nem látom az erdőt…
r>
r>Mindig van egy vastag fa, így ahová akarok, oda nem látok!
r>De igy is meglelhettem egy volt csőszkunyhót, egy nagyon ronccsá omlót.
r>Nem más ez, mint korhadt deszkák halmaza… sors miért vetett éppen oda?
r>Nincs már meg az ajtaja és látom, hogy sosem volt dikója, ablaka.
r>
r>Be is mentem kicsit nézelődni, hátha valamit régit itt lehetne találni.
r>De aztán kiderült nincs ott már egy törött fakanál sem, csak pókháló más semmi sem.
r>Belül látszott, ez nem volt soha a csősz otthona, munkavégzés okán ment oda.
r>Érdekes lenne itt aludni egyet, de kosz, por, bogarak nem engedtek… egyet.
r>
r>Bentről, ajtó helyén kilestem, ott egy vastagabb fa volt, így kukucsban ki nem estem.
r>Gondolkoztam, nem volt eredményes a mai nap… nem voltam misén, lehet, hogy a pap?
r>Hazataláltam erdőből, otthon heveny gondolatim támadtak… ők nem fáradtak.
r>Érdekes volt a néhai csőszkunyhó, vajon milyen lehet, ha letámadja a hó?
r>
r>Vecsés, 2016. június 15. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Láttam már szebb napokat,r>Madarakat táncolni a nyári szélben,r>Gyerekeket játszani a napsütésben,r>Örülve, kacagva, derűbe borulva.r>r>A nyári napfény, mint mennyi sugár,r>Ragyogott e békétlen világra, s tudtuk jól,r>Gyermeknek lenni isteni kiváltság,r>Mint tudatlan angyalok, szelíd jótevők.r>r>Lelkem virága ám hamar elhalt, holr>Remények, álmok, csodák,r>Mint délibábok tűntek el hirtelen,r>S helyüket üres terek pótolták.r>r>Mára lettem, aki lettem,r>S vagyok, aki vagyok:r>Maga a múló valóság,r>A megismételhetetlen semmiség.r>r>2013.
Nehéz a búcsú, hisz kárhozott az órar>Midőn harangszóra könnyeink kicsordulnakr>S száraz arcunkról letörlikr>Az elmúlt évek komor fáradtságátr>r>Emlékek sora szalad végig fejünkbenr>Szívszorító érzést hagyva testünkbenr>A lélek vérzik, hisz nem tehet mástr>Tudja jól, vár rá az utazásr>r>Megannyi szép emlék tovaszállr>A könyv már megírva állr>Nem lesz több bekezdés, strófar>Véget ért egy emberi csodar>r>2012.
Egy veréb csapat, r>Etető körül zajong.r>Terített asztal!r>r>Ki kapja-marja,r>A szemfülesnek könnyebb. r>Így szól a törvény!r>r>Tengelic kivár, r>Most engedékeny, szerény. r>Maradék gyűjtő. r>r>Földön is magvak, r>Kis cinkének alkalom. r>Bátorság próba! r>r>Leszáll egy galamb, r>Apró raj széjjel riad. r>Testesült erő.

Értékelés 

