Szófelhő » R » 190. oldal
Idő    Értékelés
Drága föld éjjel r>Takaródzik kéjjel,r>Csillagos éggel, r>Ezüstös holdfénnyel.r>Elszunnyad mára, r>Békesség a párna,r>Szellős a sátra, r>Illatos az álma.r>r>Könnyed a lelke, r>Csend honol ma este,r>Pár cseppet ejtve, r>Párát szitál szerte.r>Elolvadt árnya r>Erdőt mezőt szánja,r>Reggelig várva r>Nedves lesz bokája.r>r>Narancs hajnal fényben felsóhajt jó nagyot,r>Örömmel köszönti az éltető Napot.r>Emlékében él még milyen volt az éden,r>Palástja fent ragyog azúrt fénylő kékben.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 184
Sík határban ringatózva forr a száraz levegő,r>Széna lett a zamatos rét, korcsosult a legelő.r>Szántóföldnek poros kérge parázslóan égető,r>Tüzet okád felhőtlen ég mikor a Nap delelő.r>r>Remélem, hogy elmondhatom - túléltem a hőséget,r>Forróságból adott a nyár jól eltúlzott bőséget.r>r>Rozsdásodik már az évszak, nyikorog a kereke,r>Lejtőn gurul arany nyárnak gyümölccsel telt szekere.r>A dús lombok megritkulnak, hull a fáknak levele,r>Ismét hosszú útra kelnek madaraknak serege.r>r>Közelg az ősz tarka bája, nektár nedű beérik,r>Bármilyen is lesz az idő, a naptárban nem késik.r>r>Kellemesebb már az este, hűvösebb a levegő,r>Híg felhőktől a holdsugár búcsút intve remegő.r>Fenn az égen száll a hattyú, csillagokban őserő,r>Lenn a földön új díszletet vezényel a rendező.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 180
Okostelefonr>Szürke állományt tisztít...r>Már fehéredik!r>r>Vakító színek,r>Elme is szivárványos...r>Szürkét tompító!r>r>Neuron ámul,r>Nem érti parancsnokát.r>Szinapszis-gátló!
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 175
Dőzsöl a hangulat,r>Italnak lelke száll.r>Éjjeli kábulat,r>Csendtiprón rezonál.r>r>Basszusnak ritmusar>Remeg a szélben,r>Viharos éjszakar>Úsznak a lében.r>r>Megszűnik a gátlás,r>Eltompul az elme.r>Bulizik sok lármás,r>Hajnalig nincs tente.
Beküldő: Ostrozánsky Gellért
Olvasták: 177
Hogyan működünk(?) - pszichés nézőpontból… r> r>Az elszigeteltség káosszá válik, mert a nézőponttorzulást eredményez… r>A világtól való önkéntes elszigetelődés, a rossznak átengedményez... r>Az elszigeteltség káosszá válik, mert a nézőponttorzulást eredményez. r> r>Bármely ember, alkalmazkodó képességének is van határa! r>De, van, aki átlépi erőszakkal, ez már lesz: lelki válsága. r>Ha az ember átkényszerül a határon, kiszámíthatatlan lesz. r>És még ott van az összeroppanás is, mi bizony, lehetséges lesz. r> r>Az éhség sokkolólag, bénítólag hat az ember életerejére, r>Empátiát degradál, reakciót meg lassít! Vész ember harci kedve… r>Az éhség sokkolólag, bénítólag hat az ember életerejére, r> r>Megtörik az embert: az éhezés, a félelem és tudatlan bizonytalanság r>És ezeknek a segédei, a kimerültség, a hideg, a kialvatlanság! r>Fokozza ezeket a hó, a jégborítás, a metszően hideg szél, r>És a speciális környezet, hol ember segítséget már nem remél… r>Fáradtság, minek folyamodványa végső elcsigázottság, r>Majd jön az önkontrol hiánya, az általános bágyadtság. r> r>Az emberi test egy tökéletes, működő harci gépezet, r>Ami, ha tudja kezelni a bejövő fenyegetéseket, r>Akkor precíz munkával megteszi kellő ellenlépéseket! r> r>A nagy emberi problémák is a felszín alatt siklanak, mint a torpedók, r>Ha több probléma egyszerre közeledik, akkor azok egyben is… támadók! r>A nagy emberi problémák is a felszín alatt siklanak, mint a torpedók. r> r>Az élet az nem olyan, mint átsétálni egy szépen gondozott parkon, r>Az élet bonyolult, szép és durva, hogy ezekkel küzdelmet akarjon... r>Az élet az nem olyan, mint átsétálni egy szépen gondozott parkon. r> r>Néha a legnagyobb boldogság is, egy nagy csapás mögött sejlik, r>Nekem is volt, hogy a jó sejlett, de valóra nem mindig válik… r>Néha a legnagyobb boldogság is, egy nagy csapás mögött sejlik. r> r>Néha a boldogság messzire elkerüli a legnagyobb küzdőt is, r>Néha a boldogság elkerüli legnagyobb, legjobban küszködőt is… r>Néha a boldogság messzire elkerüli a legnagyobb küzdőt is. r> r>Az életben a sebek ormai kiemelkednek a világfájdalom síkjából, r>A lélekben keményen tornyosulnak, bőven termelnek ellenanyagot, gátlásból! r>Az életben a sebek ormai kiemelkednek a világfájdalom síkjából, r> r>Nem vagyok begyepesedett, elvadult fatalista r>De, ami a sors nagy, vastag könyvében meg van írva, r>Mindenkinél úgyis az lesz a sorsának az útja. r> r>Vecsés, 2018. szeptember 19. – Kustra Ferenc József r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 242