Idő 
Értékelés 
Értékelés Sorsom, születéskor kirótta rám a végítéleti bíróság által,
r>Hogy éltemet a végzet, omló gödrében kell leélnem, mindazonáltal
r>Bár éltem hosszan igaz és bűntelen rabként, senki vagyok ezen-által...
r>
r>Nem akartam én meghalni, de a végítélet bíróság kivégzett,
r>Persze azt nem értem, hogy mi okból van, hogy magának engem kinézett
r>A sorsom végtelenül kegyetlen, de a konkrét haláltól megvédett.
r>
r>Könnyező szemmel gödröm omló falára merengek
r>Közbe ez nem jó, de messzeségbe nem révedhetek...
r>Közelg' azonban idő, történelem része leszek!
r>
r>(Septolet)
r>Kínszenvedés,
r>Ideálkeresés,
r>Cselvetés,
r>Összeszedelőzködés?
r>
r>Miért volt, ami eltolt,
r>Mezőségem nem volt...
r>Létem... csak holt?
r>
r>Vecsés, 2020. február 2. – Kustra Ferenc József
r>
Nézem, látom, hogy a legtöbb ember margón éli életét.
r>Kik meg bent szép sorokat írják, ott rögzítik a kilétét.
r>Itt még az a tintapaca sem középre csebben,
r>Így igazi lét az első oldalon elcsebben...
r>
r>Margóra írni sok jegyzetet, nem igen lehet,
r>Bent, sorok között rejtik a tudáselemeket!
r>Milyen élet az, amit a lecseppent paca is beborít?
r>Kis széljegyzetet, így már az olvasás, kissé sem háborít...
r>
r>Vecsés, 2013. május 8. - Kustra Ferenc József
r>
Szerelmed kívánom, Laura!
r>Vége enyém lehetnél már… na!
r>Szerelmet kívánok,
r>Csak tiedre vágyok!
r>Lelkemnek nagyon kell már, biz’ a.
r>
r>Hiányod marja sérült lelkem,
r>Hogy igy maradunk, azt már félem…
r>Óvó ölelésed,
r>Lelki véleményed!
r>Értelme közös létnek? Félem…
r>
r>Van végzet óvó ölelésben,
r>Ha elmarad, bárcsak… lélekben…
r>Lélekben minden van,
r>Benne lötyög mi van.
r>Szerelmed Laura… lelkemben...!
r>
r>Vecsés, 2023. június 27. –-Kustra Ferenc József- íródott: Romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Napfényben van szívem, ó, Ida!
r>Napfényben van a szívem fala!
r>Napfény… vágylak, Ida,
r>Napfény… gyere Ida.
r>Napfényben van hiányom… Ida!
r>
r>Te már lemondtál rólam Ida!
r>Te már közömbös vagy, ó, Ida!
r>Te már nem vágysz reám,
r>Te már nem nézel rám.
r>Te már végleg elmentél, Ida...
r>
r>Érzés irántad, szívben Ida!
r>Érzés benned, felém… a nulla.
r>Érzés így elveszett,
r>Érzés így kiveszett.
r>Érzés-reménytelenség... bulla.
r>
r>Vecsés, 2021. március 21. – Kustra Ferenc József- íródott; anaforás, romantikus búcsúzás LIMERIK csokorban.
r>
Keresem az utamat,
r>Hogy befolyásoljam a múltamat?
r>Keresem az átjárót,
r>Hogy megleljem a nagy Eldorádót…
r>
r>Hol lelem az utamat,
r>Hogy befolyásoljam a múltamat?
r>Hol lelem az átjárót,
r>Hogy találom meg az Eldorádót?
r>
r>Vecsés, 2002. szeptember 20. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
