Olyan vagy, mint szökött vágy Enci!
r>Hittem, nem tudlak elkergetni!
r>Közben csak leléptél,
r>Szó nélkül elmentél!
r>Fölényesen ment… csak eltűnni!
r>
r>Életvonatunk egy gyorsvonat
r>Volt, közben mozdony… csak tolatott.
r>Nos, ez nagyon vicces,
r>De, oly’ érdemleges.
r>Látom, tudásom csak vontatott!
r>
r>Lelkem… élettelen csendélet,
r>Markolom már a nincs életet.
r>Hívlak, szalmaszállal,
r>Másom nincs… hajszállal.
r>Elmentél… hová lettél… élet?
r>
r>Vecsés, 2021. szeptember 7. – Kustra Ferenc József -íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
r>
Elkopott remény,
r>Már nem fényezi jövőt.
r>Mi… mi várható?
r> *
r>A sors, forró visszhangként dobban a másik szívében.
r>Érzik egymást éjjel-nappal, folyvást, egész lelkükben.
r>Erdők, hegyek tetején keresztül szólnak egymáshoz…
r>Réteken, mezőkön ragaszkodnak a szív szavához…
r>*
r>Csodámat várom,
r>De ez monotonitás.
r>Nincs új Nap alatt!
r>*
r>Elmúlt a tegnap,
r>A jövő, még csak forrong.
r>Létezik remény?
r>
r>Vecsés, 2013. augusztus 30. – Kustra Ferenc József– íródott, versben és senrjú -ban… + önéletrajzi írásként.
r>
Látvány variációk…
r>
r>A
r>Patak
r>Törtető.
r>Hegyről zúdul,
r>Soha ne áll meg.
r>*
r>A vad, hegyi patak,
r>Csak zúdul, gátlástalanul.
r>Törtető vízhozam!
r>*
r>Törtető a hegyi patak,
r>Csak nézem, hogy zúdul, patak...
r>Törtető a hegyi patak.
r>*
r>A hegyi patakot elnézem, mily’ törtető,
r>Lezúdulása elsöprő… nézni felemelő.
r>
r>Vecsés, 2018. január 18. – Kustra Ferenc József - Készült: apevában, HIAQ –ban, 3 soros-zárttükrös –ben és 10 szavasban.
r>
Majd’ megőrjítesz Izidóra!
r>Így járok minden virradóra!
r>Éjjel, álmodozok,
r>Reggelre… fáradok.
r>Főleg, mert messze vagy… hasóra.
r>
r>Éber álmomban megtestesülsz,
r>Vágyhullámokon velem repülsz.
r>Ölelés-tárgya vagy,
r>Hiányod, roppant nagy.
r>Jó lenne, ha már… csókokat küldsz’?
r>
r>Hogy bírjam csók nélkül Izidóra?
r>Veled ülnék már ágytámlára…
r>Megcsókolnám finom
r>Fagyidat, ó, hammom…
r>Mentsd már meg a lelkem, Dóra!
r>
r>Vecsés, 2019. augusztus 2. – Kustra Ferenc József– Erotikus LIMERIK csokor.
r>
r>
A sorsom nem elég, hogy víz és mély, de köd borítja,
r>A sorsom nem elég, hogy nagy genyó, de köd borítja…
r>A sorsom nem elég, hogy víz és mély, de köd borítja.
r>
r>Küzd a sorsommal a lelkem, de mi lesz a végkimenetel?
r>Küzd a sorsommal a lelkem, de mikor van végkimenetel…
r>Küzd a sorsommal a lelkem, de mi lesz a végkimenetel?
r>
r>Sorsom egy kérges tenyérű megöregedett pojáca,
r>Sorsom mindig rossz volt, de így öregen és mára…
r>Sorsom egy kérges tenyérű megöregedett pojáca.
r>
r>Sorsom az esti és méla-néma csendben is ugyanaz,
r>Sorsom az esti szürkületben is… mi-jót se tartalmaz…
r>Sorsom az esti és méla-néma csendben is ugyanaz.
r>
r>Sorsom estpirkadatán, már jó-szép sincs, de hallik a temetői harang,
r>Sorsom estpirkadatán, göröngyöket rugdosok, zúg a temetői harang…
r>Sorsom estpirkadatán, már jó-szép sincs, de hallik a temetői harang.
r>
r>Téged hívtalak, de sokat, a szám is véres-sebesre kicserepesedett,
r>Téged hívlak, egyfolytában, de válasz semmi, lelkemnek bevégeztetett…
r>Téged hívtalak, de sokat, a szám is véres-sebesre kicserepesedett.
r>
r>Sorsom, nekem mindig csak hazudott, az életem, így vágy tasakom kiüresedett,
r>Sorsom már nem is tud olyat, még hazudni sem, kétségtelenük mára kiöregedett…
r>Sorsom, nekem mindig csak hazudott, az életem, így vágy tasakom kiüresedett.
r>
r>Sorsom esti fénye, már kontúrtalan árnyékot sem vet,
r>Sorsom fénye, hallom a méla-néma csendben, kinevet…
r>Sorsom esti fénye, már kontúrtalan árnyékot sem vet.
r>
r>Vecsés, 2021. január 11. – Kustra Ferenc József – íródott sorsversként: anaforás, 3 soros-zárttükrösben, belső és önrímes versformában. Önéletrajzi írás.
r>

Értékelés 

