Idő 
Értékelés 
Értékelés (Bokorrímes csokor)
r>A világon, nincsen édesebb ennél a nyelvnél,
r>Nincs szeretetteljesebb nincs... a magyar nyelvünknél…
r>Mintha méz csurranna az ajkaidra,
r>Miben benne van egész ég-föld bája…
r>Összeolvadva ebben a sajátos jelenségben,
r>Még az angyalok kórusban sem dalolhatnak szebben.
r>
r>Már évezrede folyik a szenvedésünk
r>Mások irigylik szabadságunk, de élünk!
r>Vannak dolgok, amiket eltemettünk,
r>De lám-lám… mégis középnemzet lettünk.
r>Ami álmokat láttunk, az a múlt, a jövendő kínja, kéje,
r>Dicső harcok szent emléke, a tovább élés egy nagy meséje…
r>
r>A magyarság tovább élhet még és talán keseregve harsog,
r>A szokás szerint meg a kicsikéinknél kiesik a tejfog.
r>A magyarok kulcsolt kezű fohászát más náció imigyen meghallja,
r>Mint buzgó szív is sugallja, imádságos nyelvünket az Isten is hallja.
r>*
r>(leoninus)
r>Földi lét, örök élet kötő szála, magyar az Istenéhez, utat megtalálja.
r>
r>Vecsés, 2022. április 27. – Kustra Ferenc József – íródott: Rudnyászky Gyula [1858-1913] azonos c. verse átirataként.
r>
A temetőőrnek nem hiányzik a feltámadás,
r>De, ő biblia ellenes? Vagy az ok egészen más…
r>
r>Életem halkan dúdoló zenéje, harsogva visszhangzik létem felett…
r>Életem csak rongy, nincs is neki zenéje, viszont akkor kinek csengetett?
r>
r>Állítod, hogy én mindig csak azt akarom… ez már végső véleményed?
r>Nem! Én állandóan akarom! Nyilatkozz, mi erről a véleményed?
r>
r>Az illatos nyár is besötétedik késő estére,
r>Vajon, majd gyenge holdvilágnál, nekiállnunk lehet-e?
r>
r>Sok apró, jó jel, jellemezte hétvégi pihenésünket,
r>Közben sokágú villám lecsapott, őrülten ijesztgetett.
r>
r>Örökre ott van fönt a sok csillag, igen jól kapaszkodnak!
r>De, földről azt látjuk, hogy vannak, amik gyorsan lezuhannak!
r>
r>Törtető, nagyravágyó embereknek még a szeme sem rebben,
r>Hogy civilizációt elrontották… az már nincs emlékekben…
r>
r>Vannak nagy és óriási pénzekről szóló tervek, amiket majd még realizálnak,
r>Ezek a mintapéldányai az emberiségnek, a felsőfokú képmutatásnak…
r>
r>Kinek aranyere lett, annak bizony megfagyott a lehelet…
r>Nem hiszem, hogy jobb híján kézen állva-ülni, nagy élmény lehet…
r>
r>Hangtalan az arctalan?
r>Vagy arctalan, ki hangtalan?
r>Súlyos-e vagy súlytalan
r>A hang, mely éppen arctalan.
r>
r>Koros-e az, ki kortalan?
r>Kóros-e, avagy kórtalan?
r>Gyógyul-e a gyógyítható,
r>Gyógyít majd a Mindenható?
r>
r>Boldog kin azt látom, boldogtalan?
r>A boldogság vajon határtalan?
r>Határt szabhat neki ma a holnap?
r>Állhat új cél az ajtóban holnap?
r>
r>Vecsés, 2024. június 10. -Kustra Ferenc József- íródott: oximoronban. Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szókombináció. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül.
r>
A poéta, mindig poéta…
r>
r>Késő már az este, át is csapott oly' mély-éjbe,
r>Kinézek az ablakomon, sötét mindenségbe.
r>Visszaülök, visszahúz a gondolatom férce.
r>
r>Öregesen elfáradtam, nem vagyok már fiatal,
r>Tollal szántom a papírt, de elfárad a diadal...
r>Agyam is lassul, de még éberek a gondolatok,
r>És még új is van, így az álmom ellen még harcolok.
r>
r>Fáradt kezem miatt nagyobb és több paca is le csebben,
r>De ettől egyetlen gondolatom sem múlik, nem rebben.
r>Én csak rovom a sorokat toll-ekémmel egyetemben.
r>
r>Gondolataim ebben a csöndben, szinte majd' kigyulladnak,
r>Papírom is megvilágosodik, nagyon világítanak...
r>Tollam alatt a betűk sokasodnak, gyorsan is száradnak.
r>
r>Ami itt és most az eszembe jutott, az le kell írnom,
r>Hogy ne vesszen el, most magamból még ki is kellett írnom…
r>Álmosodok, alig látok, nektek írok… ki kell bírnom…
r>
r>Vecsés, 2016. november 24. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Ajánlom e verset: Anci- Aninak…
r>
r>Minden úgy kezdődött, mint tavaly
r>Egész nyáron volt nagy hawaii.
r>Tudtuk persze nyárnak is vége lesz
r>Jön hűvös ősz… majd visszatekintesz.
r>
r>Minden úgy kezdődött, mint tavaly, vagy még az előtt,
r>Savanyúság gyártók megmérkőztek zsűri előtt.
r>Ez volt a szombati napi bevezető program,
r>Már annyi, hogy ember a bőségtől majd' megroggyan.
r>
r>Itt aztán megmérkőznek a savanyúság gyártók,
r>Bemutatják, mit készítenek, a tettre vágyók.
r>Van savanyú káposzta és azzal töltött paprika,
r>Fokhagymával töltött csoda és többféle uborka.
r>
r>Volt káposztapucoló verseny, négy savanyúság kategória,
r>Nagy a programválaszték… hogyan kövesse az éhes emberfia?
r>Voltak itt még Erdélyből is jó savanyúsággal versenyzők,
r>Káposztafőzés nagymestere címet, az idén nyerték ők.
r>
r>Káposzta-feszt! Óh, az Vecsésnek az éke, gyöngyszeme,
r>Idejárnak kajálni, közben szól a könnyűzene.
r>Vasárnap, kitelepült majd fél Vecsés, mind ki árus,
r>Mellettük serényen főz, jobbnál jobbat, ki bográcsos.
r>
r>Itt a legjobb finomságok tárháza az Epresbe,
r>Már ideszokott környék, és Pest embere, gyermeke.
r>Nagyobb tömeg volt, mint a búcsúba,
r>Mert idejár már, apraja-nagyja.
r>
r>Nagy a búcsú? Ember! Gyere csak a káposzta-fesztre,
r>Katartikus, mintha ott feszítenének keresztre…
r>Itt a káposzta a fő attrakció,
r>De van más is, sokféle, minden, mi jó!
r>
r>Házanként más-más a töltött káposzta,
r>Itt eheted, ha van hozzá kis tálka.
r>Mindegyikben más az ízek halmaza,
r>De mind finom… ha kóstoltad itt, vala.
r>
r>Közben föltámadt a szél, ő is finomságokról regél,
r>Bár neki más a finomság, a levert, elsodort levél…
r>Nézem, ide a nők már nem csak pánt nélküli semmibe, jöttek,
r>Bár jó az idő… sutyorogva csoszog már az ősz, beöltöztek.
r>
r>Van itt bizony még, egy profi lángossütő is
r>Aki ontja finomságot, fokhagymával is.
r>Itt nem számít, ha fokhagymás a leheleted,
r>Itt nem hibás, megszokott e cselekedeted.
r>
r>Vannak itt húsosok is, remek, magyarosan tömény falatok.
r>Közelükben már a sült hús, a főtt füstölt tarja, más falatok
r>Folyvást csábítják a csatangolókat, evésre és kedves, harsány női hangok,
r>Invitálják disznótorosra a csorgó nyálú nagyérdeműt… mily' pillanatok!
r>
r>Van már avar is, napfény félve hullik rá, tömeg tapossa,
r>Finoman zizeg, majd recseg, ahogy a sok talp letapossa.
r>Ez is elmúlás, itt senkit nem érdekel, nem ezért jöttek,
r>Itt most szórakoznak, mának élnek, kedves embertömegek.
r>
r>A húsok és a káposzták illata keveredik az ősz illatával,
r>És a kisebb, meg nagyobb sátrak alatt a vendégsereg borospohárral,
r>Mulatja az időt, mely nem áll meg és elhozta az őszt,
r>És itt a poharakba nem lőre folyt! Isznak, mi a szöszt?
r>
r>Visszatérünk még a káposztára, mert van itt többféle, nem csak töltött,
r>Van jóféle székely is, amit, ha ember kovászos kenyérrel elkölt,
r>Akkor olyan lesz, mint a jól felfújt skót bőrduda
r>Feszíti vagy egy napig a hordóvá lett hasa…
r>
r>Itt a káposztának van olyan illata, hogy kint szabad ég alatt
r>Helyettesíti a templomi füstölőt, itt most az alulmaradt.
r>Sokáig itt volt a jó meleg nyár, nem is gondoltunk a melegtelen napokra,
r>De beköszöntött az ősz már. Jackit veszünk, nem ülünk hosszan a hideg padokra.
r>
r>A nagyérdemű itt bizony mást is láthat, ha már itt van
r>Mert felállítva, vendég zenészekkel, két színpad is van.
r>Este koncerteket adnak a nagyérdeműnek,
r>Táncolnak, ki akar, has feszítést csökkentőnek.
r>
r>A tömegben, simogatja az arcunkat az ősz fuvallata,
r>Lehet, ezért is, mert bizony tudja, hogy ő a tél, nyitó kulcsa.
r>Őt nem igen érdekli eme nagy, tömeges zaba fesztivál,
r>Ő csak a Nap bűvös ragyogását csökkenti… érdekében áll.
r>
r>Voltak itt egész napra kitelepült kézműves árusok,
r>Kiknél az a legnagyobb érdem... a magyaros motívumok.
r>Itt vehetett, akit érdekelt, magyar kézműves terméket
r>Közben tanúi voltunk, láttuk… őszbe olvadást, új létet.
r>
r>Ezt a nagy úri-murit, az ősz kísérte, a kísértetiesen rekedtes hangjával
r>Szoknyát, nagyon felemelő huncutsággal, a zizzenő levél hangszerével, altjával.
r>Már láttunk mindenfelé zsugor-aszott levélszemetet,
r>Ez talán a jövő záloga, itt hagyja új életet…
r>
r>Reszkető kézzel írom e sorokat,
r>Bánatos lelkem siratja a nyarat…
r>A jackit, úgy fázósan összehúzom magamon,
r>Megyek haza, vegyes illatot érzek ruhámon…
r>
r>Vecsés, 2012. szeptember 24. – Kustra Ferenc József
r>Anci- Ani poéta társam felhívására írtam, mert ő nem tudott jelen lenni az úri-murin…
r>
(Septolet duó)
r>Az idő gyújtópontja
r>Kihalóba,
r>Nyárba…
r>Elmúlóba!
r>
r>Távolban jő vég kezdete,
r>Nyárnak elege?
r>Eső permete…
r>*
r>Szél fúj hullott falevelet,
r>Eleget,
r>Esőtől vizeset…
r>Leggyengébbet!
r>
r>Száradó gallyon,
r>Kopaszság vagyon…
r>Egyszeri alkalmon.
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös duó)
r>Gyengül természet vénült teste,
r>Lehet… lelkének is elege…
r>Gyengül természet vénült este.
r>*
r>Őzek is már talán gumicsizmában csoszognak,
r>Lehet, hogy megijedtek? Most mért, hova rohannak…
r>Őzek is már talán gumicsizmában csoszognak.
r>*
r>
r>(Bokorrímes duó)
r>Fürdőruha szennyesben mosásra vár,
r>Mostanában már nem vesszük fel… mily' kár.
r>*
r>Szűnőben a természet teste-lelke szimbiózisa,
r>Már készülődik az új színkavalkád, új szimfónia.
r>*
r>
r>(Basó féle haiku duó)
r>Természet a táj…
r>Jól szabályozza magát.
r>Megváltozások…
r>*
r>Színesednek a
r>Levelek, nem múlóan.
r>Megváltozások…
r>*
r>
r>(Halmazrímes duó)
r>A nyárvég utat nyit… egy új ősz kezdete,
r>Várjuk, hogy majdan hogyan hat a lelkekre.
r>Majd hirtelen csak itt lesz egyszerre
r>És megtudjuk, hogy hat a lelkekre.
r>Jő egy erősen támadó lélek, még gyenge testbe,
r>De majd összeszedi magát és kemény lesz a teste…
r>*
r>Ha már jön az ősz, jól beragyogja az életünk,
r>Színkavalkádos lesz az erdő, mező… életünk!
r>Bizony majd megérezzük ideért ősz rezdülését, nem kell bérelnünk…
r>Biz’ elrendeli nekünk a bolyhos sál viselését, mit fel kell vennünk…
r>A növényi rügyek elvonulnak téli álomba,
r>Készüljünk, az új ősz olyan, nem öltöztet bársonya…
r>
r>Vecsés, 2021. szeptember 13. – Kustra Ferenc József - íródott: alloiostrofikus duók versformában.
r>
