Idő 
Értékelés 
Értékelés Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Társsal a magány, zsákutcába bevezetett,
r>És nem emlékszik ember, mikor is nevetett…
r>Kapcsolat már elvesztette... míves veretet.
r>
r>Hajdanán-danán szép volt minden, tán’ túl szép,
r>Akkor még volt szeretet... immár álomkép.
r>Kikopott azonban már minden, amire mi büszkék voltunk,
r>És mindent felőrölt ez a hosszú, kegyetlen életharcunk.
r>
r>Minden nappal, csak süllyedünk a délibábos öregségbe,
r>És távolodunk egymástól a délibábi messzeségbe.
r>Mára már kiveszett a puszilkodás, másik keze megfogása,
r>Finom és szép szavak… nincsenek, folyik is már a korrodálása…
r>
r>Beszélgetni? Hát az már nem megy, a sértődöttség előre vonul,
r>Ebben aztán, a maradék együttérzés, véglegesen lekonyul.
r>A baj csőstől jön, nincsen akadálya, lassú öregségnek a sámfája,
r>A bajok meg, a világért sem kerülnek el, ide-nyíl az úttáblája!
r>
r>Nekem mélyen alvó tippem sincs, hogy milyen lesz az életvég,
r>Ilyen vénséges korban, már mit sem számít a mellszélesség.
r>Öregen már úgy tűnik, büdös a légfrissítő is,
r>Semmi sem jó már, mert marad az öregség… biz', csakis!
r>
r>Vecsés, 2009. október 7. – Kustra Ferenc József- íródott bokorrímes versformában.
r>
Nyekeregve nyílik ki az ajtóm,
r>Be kén’ már talán zsanért zsíroznom…
r>*
r>(Senrjon)
r>Van tüzem, táplálni kell,
r>Tűz a reményem, nem feledem.
r>Isten! Ne hagyj el…
r>*
r>(Tükör bapeva)
r>Remény
r>Keményen,
r>Nyikorgással,
r>Tolakszik hozzám!
r>Az ajtóm nyikorgott!
r>Én döbbentem néztem, hogy
r>Ajtómat ki... kinyitotta,
r>És nem lépett be, ki ezt tette.
r>De zsanér, minek nyikorgattatott?
r>Úgy vélem, velem, vihar szórakozott!
r>
r>Úgy vélem, velem, vihar szórakozott,
r>De zsanér, minek nyikorgattatott?
r>És nem lépett be, ki ezt tette.
r>Ajtómat ki... kinyitotta?
r>Én döbbentem néztem, hogy
r>Az ajtóm nyikorgott!
r>Tolakszik hozzám,
r>Nyikorgással
r>Keményen,
r>Remény.
r>*
r>(Senrjú)
r>Nagy az én titkom!
r>Vakon bízok reménybe…
r>Ekkora titkot…
r>*
r>(Apeva)
r>A
r>Tüzem
r>Erőmet
r>Melengeti.
r>Ez a vak... remény!
r>*
r>(Bokorrímes, önrímes)
r>Ugyan már, hogyan éljek ezek után,
r>Csak lihegjek egy jó nagy ebéd után…
r>Ajtóm nyikorogna még zsírzás után.
r>*
r>(Bokorrímes)
r>És ne reménykedjen a remény,
r>Nem feledek, a lelkem kemény…
r>És ne reménykedj Te vakremény.
r>
r>Vecsés, 2021. január 4. – Kustra Ferenc József – íródott; Alloiostrofikus versformában.
r>
Estefelé hízik a sötét, pocakot ereszt,
r>Hogyha volna gyertyám küzdenék, de így nem ereszt.
r>Árnyékot sem látok, biztos elmentek aludni,
r>Csak gong óránk üt, ő tud sötétben is mulatni…
r>
r>A szuszogó csend is eltette magát holnapra,
r>Zaj is csak reggel ébred, holnapra virradóra.
r>A csillagok is látom, álmosan pislákolnak,
r>De teli Hold vigyáz, ennyi kell a horkolóknak.
r>
r>Nem vagyok én az olyan nagy-nagy mondatok bajnoka,
r>De valós, sötét élményemnek igaz minden sora.
r>A tűz sürgetett, s már leégett, éjjelre kialszik.
r>De holnap velünk a szerelem, élet újra játszik.
r>
r>Lesz most majd időm, elleszek a kályha melege lebegésben…
r>Merengek vagy alszok a vaksötét, élő tunya létezésben…
r>Utolért az este oly’ lusták e sötét órák…
r>A reggellel meg elfutnak, mint üldözött hetérák…
r>
r>Ah, napszámra csak nézni fénytelen, kékes eget...
r>Bámulni könnyeivel küzdő esti felleget...
r>Tudva, hogy éjjel semmi vagyok álomnyi létbe...
r>Tudva, hogy senki nem vagyok a nagy sötétségbe…
r>
r>Vecsés, 2014. február 12. – Kustra Ferenc József
r>
Hétköznapi pszichológia…
r>
r>Fintor arcomon,
r>Nem jól értem világot?
r>Lét egy nagy katyvasz!
r>
r>Finomság? Arc nincs!
r>Nem jól értem világot?
r>Élet egy katyvasz!
r>
r>Finom mosoly sincs!
r>Nem jól értem világot?
r>Életem katyvasz!
r>
r>Világ csak lődöz.
r>Nem jól értem világot?
r>Élet nagy katyvasz!
r>
r>Torz a mosolyom…
r>Nem jól értem világot?
r>Látomás? Katyvasz!
r>
r>Vasárnap: lőnek!
r>Nem jól értem világot?
r>Aknácska! Katyvasz!
r>
r>Forrón süt a nap.
r>Nem jól értem világot?
r>A hőség katyvasz!
r>
r>Próba-szerencse?
r>Nem jól értem világot?
r>Legyőzet katyvasz?
r>
r>Nőnap: liliom?
r>Nem jól értem világot?
r>Köszöntés… katyvasz?
r>
r>Fénylő szeretet…
r>Nem jól értem világot?
r>Szeretet katyvasz?
r>
r>Angyal is leszáll!
r>Nem jól értem világot?
r>Érthető… katyvasz?
r>
r>Lesz feltámadás?
r>Nem jól értem világot?
r>Új lét, új katyvasz?
r>
r>Vecsés, 2024. augusztus 1. – Kustra Ferenc József- íródott: életismertető senrjú csokorban!
r>
Az alkotás lázában érzem, hogy lüktet a halánték,
r>Mint ahogy a jó izgalmában izzad az ágyék-tájék…
r>Kezembe fogom, régi, jó lúdtollamat,
r>Magamban meg makogom az új sorokat.
r>
r>Izzad a kezem is és a lúd volt tollát leejtem,
r>Tenta is repül a végéből, sokfelé szétfreccsen…
r>Kutyabőrre írok, az feketésen foltos lesz,
r>Nyár van, hajnali harmat nincs, de majd új ősszel lesz.
r>
r>Előkapom az itatósom, teregetem mindenfelé,
r>De ami nagyon gyorsan beivódott, ő azt már nem lelé…
r>Előveszek egy tépett pergamen darabot, tán’ jó az is,
r>De előbb iszok egy feketét, attól megnyugszom magam is.
r>*
r>Tenta, csak fröccsen,
r>Papír meg nagy-foltos lesz.
r>Miért ügyetlen?
r>*
r>A tintapacát,
r>Radírozni, nem lehet…
r>Emlékeztető!
r>*
r>Sebaj, új papír van, jönnek az új gondolatok…
r>Nem baj, leírom, és nem vesznek el a mondatok!
r>*
r>Régi gondolat
r>Is megvan, nem feledem…
r>Mindent leírni!
r>
r>Vecsés, 2016. június 12. - Kustra Ferenc József – íródott; versben és senrjúban…
r>
