Idő 
Értékelés 
Értékelés Jár biz’ sok olyan horgászni,
r>Ki nem is szereti enni!
r>*
r>Friss csapat ül kerékpáron,
r>Eltűnnek a láthatáron.
r>*
r>Szép dolog a búvárkodás,
r>Lent víz, maga a megnyugvás.
r>*
r>Jógatáborban sportolni.
r>Ott lehet jógivá válni.
r>*
r>Hetykén vibrál nap a vízen,
r>Csónak suhan messze innen.
r>*
r>Futni, életért, szépségért.
r>Legfőképpen, egészségért.
r>
r>Vecsés. 2016. május 24. – Kustra Ferenc József- [A művemet Szedő Tibor: „Családi strandolás” c. HIAQ –jához írtam, így közös TANQ lett volna, de máshová ment…]
r>
Nos barátim! Kedves jó Atyámfiai…
r>Ki nem meri magát magyarnak nevezni?
r>Ebbe az embertelen világba eljött az idő, hogy beváltsuk szavunkat!
r>Nincs mese minékünk védelmeznünk kell családot, hazát, vagyis… önmagunkat!
r>
r>Mi mindig büszkék voltunk a saját névre, hogy „Magyar”!
r>Persze okunk volt rá, méltán, mert dicső faj az magyar…
r>Sohasem fért gyávaság ezen nemzethez, pedig részesültünk üldöztetésben,
r>De ki magyar soha ne féljen, míg világ lesz… majd utazunk mi göncölszekérben…
r>
r>Hogy itt vagyunk, ezért sokat tettek ős apáink hajdanta,
r>Legyünk mi mindenképpen és méltón a „méltóak” utódja.
r>Lelkesülve éljünk egész életben és bizony szívvel-lélekkel,
r>Tegyük meg mi is azt, amit a megírt sors szerint nekünk tenni kell.
r>
r>A történelmileg dicső pálya nyitott ám előttünk,
r>Haladjunk mi előre, rajt’ és mi előre siessünk.
r>Szégyen és átok hulljon, gyávák meg árulók fejére,
r>Kik félnek kilépve tenni… a mindennapi harctérre.
r>
r>Ha már majd a harci dob pereg és zúg-bőg az ágyú javába,
r>Előre mindenkinek… akiknek kedves a magyar hazája.
r>Bár egy harcban sok szerető szív vére ömlik el,
r>Szabadságunk akkor majd, nagy diadalt könyvel el…
r>
r>Mert bizony, minket a „nyugati műveltek” nem szeretnek olyan-nagyon sokan…
r>Mi végül is kicsi ország vagyunk… de, magyarok tizenöt milliónyian.
r>
r>Vecsés, 2023. március 16. – Kustra Ferenc József – íródott: Petőfi István, „Nos barátim” c. ver-se átirataként. (Verbász, 1848. Írta: Petőfi István: 1825 – 1880) [Közzétette Mucsi Antal Toni műfordító.]
r>
(anaforás, 3 soros-zárttükrös)
r>A sorsom tett tönkre és nem lelem már a helyem az égvilágon,
r>A sorsom úgy elintézett, mint egy ízig-vérig érdekelt… bántón…
r>A sorsom tett tönkre és nem lelem már a helyem az égvilágon.
r>*
r>
r>(anaforás LIMERIK csokor)
r>A sorsom… szemetek szemetje,
r>Nálam bíz’ nem volt nagy keletje.
r>De szél ellen bizony
r>Nem lehet… jaj bizony.
r>Látom, van sorsnak irány fénye…
r>*
r>
r>(anaforásban)
r>A sorsom ellen vajon mit lehetne tenni?
r>Bizony látom én: csak a jó nagy semmit tenni.
r>A sorsom könyvéből kiradírozni mit sem lehet,
r>Csak figyelem a fejem felett gyűlő fellegeket.
r>A sorsomban van az utóbbi 48 év is, ma van,
r>Tenni nem tudok, olyanok... rossz körülmény van.
r>*
r>
r>(anaforás senrjú csokor)
r>Ami hátra van,
r>Az is így telik? Hogyan?
r>Pedig volt remény…
r>*
r>Ami szépséges
r>Volt, reményem… gödörbe…
r>Pedig volt remény…
r>*
r>Ami megtörtént…
r>Reményem szétzilált lett.
r>Pedig volt remény…
r>*
r>
r>(anaforás, 10 szavas)
r>Ami hajthatott volna megszületnem…
r>Akkor nem keseregnék. Ó, minek születtem?
r>*
r>
r>(anaforás, 15 szavas-6 sorban)
r>Ama negyvennyolc
r>Éve
r>Szánkázok lefele…
r>Sorsomban hithű ítéletvégrehajtó…
r>Sorsom nem mesemondó…
r>Átkom tart, rendesen megvalósuló…
r>
r>Vecsés, 2021. november 3. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként.
r>
Hétköznapi pszichológia: ’Az emberi életet a remény tartja fönn’.
r>
r>(leoninus)
r>Hitben nem bízok, de reménnyel telve vagyok, már csak kis békességet akarok…
r>De hah! Békességtelenséggel van tele a szobám és udvar… Békekötést azonnal!
r>
r>Az éjszakai csönd bekopog az ablakon… kinyitom és beömlik, mint a takaróm…
r>Az éjszakai csönd ilyen? Bejött átölel, de nem takar… Atyaúristen, hogy ez milyen…
r>
r>Hiszek, bár amiben nem… igy öregen, szólt egy duda, megijedt, kiugrott… inalt futva.
r>*
r>(senrjú)
r>Éber is lettem,
r>Mától öregség ilyen?
r>Redőnyömet le…
r>*
r>(senrjon)
r>A kecském sufniban van,
r>Most mekeg, ez csendet így akar?
r>Kos! Tán’ nőre vár?
r>*
r>Kínai= „Vágyódás délre”: 16 szótag "Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa (x = végtelen)
r>Van
r>Nekem is, egy élőm van…
r>Ó, Te csend…
r>Ha lét van, van… van.
r>
r>Reggel tudtam meg, hogy este álomba mélyedtem… lehet, mert csend elment és keseregtem?
r>
r>Vecsés, 2024. július 7. Kustra Ferenc József- írtam alloiostrofikus versformában.
r>
Nagy nap lesz augusztus tizedike,
r>Poéták nagy összejövetele.
r>Lesz ott evés, ívás, öröm, mulatság,
r>Még a végére lesz tán’ táncmulatság?
r>Győzött sajnos ez a ronda élet,
r>Törődik is ez… álmom mivé lett.
r>Hej! Pedig szerettem volna Szegedre menni,
r>Ott poéták… egész este veletek lenni.
r>Lélekben veletek leszek és én is mulatok,
r>Nagy poétaölelést mindenkinek kiosztok.
r>Maradok itthon, csak nem lepnek be a legyek.
r>Sorsom a gaz, nem engedte, hogy most ott legyek.
r>Pedig én igyekeztem, könyörögtem, gazsuláltam!
r>Lám hiába minden, fölöslegesen ácsingóztam…
r>Vecsés, 2013. augusztus 08. - Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
r>
