Idő 
Értékelés 
Értékelés Komoran támad az ősz, metszőek a színek.
r>Jő majd még a tél is, de a szánkó még minek?
r>Ősz jő és átveszi a totális hatalmat,
r>Átszínezi a bokrot, leveleket, fákat…
r>
r>Ha leesik egy levél, az, az utolsó levéltánc…
r>Ha sok esik le egymás után, az már a füzértánc,
r>Mert a nagy hidegben majd, fáznak és lehullnak
r>Hideggel vívott végső harcban elhulltatnak.
r>
r>A szél is kíméletlenül, folyvást fújja őket,
r>Szegény levélkék már nem éreznek örömöket,
r>Őket a nyár már nem élteti,
r>Földet mindannyiuk eléri.
r>
r>A fakóró magára marad, egyedül didereg,
r>Kopaszon, sikoltva, mert nincsen már levél egyveleg.
r>A sároskás úton felfröccsen a zivatar.
r>Kihűlt, oly’ hideg sáros lé koszos… betakar.
r>
r>Már csak röpke sóhajtás a nyár.
r>Táncos belépésre az ősz vár…
r>Már hajnali ködben ébredve kel a lélek,
r>Aranyló, őszi levél halom… ez már tények.
r>
r>Még a szél rezegtetett levelek néznek merengőn,
r>Hogy majd mikor, hogyan érnek földet, együtt, kerengőn.
r>Mindezen azért ne csüggedjünk, az ősz színesen szép,
r>Mi meg csak ámulva nézzük olyan, mint egy álomkép.
r>
r>A színesen pirosló, viharos ősz mosolyában
r>Sóhajtás lesz a szóból, én pihenek nyoszolyában.
r>A nyár még küzd, birkózik, nem adja egykönnyen magát
r>Hűvös őszi uralommal, nem veszejti önmagát…
r>
r>Én még lefekszek a földre őszies ég alatt…
r>Nyoszolyám; lehullott levelek… derekam alatt.
r>
r>Vecsés, 2012. november 5. - Kustra Ferenc József
r>
Ősz lett, megjött, levélgyűrőn-izzó szent harag.
r>Szerettük a meleget, ellene ez fakad.
r>Viharok várhatók, zajjal jön az ősz, mint rém,
r>Lesz majd sok eső is bár, mindezt nem szeretném.
r>
r>Az idő hűvösre vált, talán zordabb is lesz,
r>Ebből egy idő után nekem elegem lesz,
r>De semmi nem számít, nem félünk a mától,
r>Most, el kell búcsúznunk sok, szép kis virágtól.
r>
r>A lilaakác ágai között már nincs kicsiny virág,
r>Levelét hullajtja, elmúlik neki is ez a világ.
r>A szél egyre jobban befúj a nyitott ajtó résén,
r>Elmegy a meleg… jő a hideg, becsukjuk a végén.
r>
r>A tűlevelek azonban megmaradnak,
r>Túlélők, ők temetőbe nem vonulnak…
r>De ha majd esik az eső, akkor én kiállok…
r>Ha csorog az arcomon... élvezem, nem kiáltok…
r>
r>Őszi széltől zúg, zeng a táj,
r>Kopaszodó fáknak ez fáj…
r>
r>Most várható az, hogy jő a vaskosabb idő,
r>Sok nehézség is, mi emberre nehezedő…
r>A nyár-elmúlással gondoljunk arra,
r>Lesz majd, még tavasz, készüljünk új harcra!
r>
r>Vecsés, 2012. szeptember 4. – Kustra Ferenc József
r>
Ó, hogy mily’ ez a reggel…
r>
r>(Leoninus)
r>Darázsszárnyai vannak a reggelnek, közben a nap sugarai már perzselnek…
r>Az éji álmok teveháton elgaloppoznak, engem meg itt hagynak… új mának!
r>
r>(Kétsoros, bokorrímes)
r>Az elalvó álmokat az erős fény biz’ elkergeté,
r>Ablakon a fényerő már besüt, a melót megkezdé…
r>
r>Vecsés, 2024. szeptember 13 -Kustra Ferenc József
r>
(3 soros-zárttükrös duó)
r>Horgonyt vethetne sorsomban már egy kicsi jó is,
r>Ördög leszólt a falról, kén’ ahhoz egy hajó is…
r>Horgonyt vethetne sorsomban már egy kicsi jó is…
r>
r>Annyira hiányzik már kicsike jó, hogy már a csend is sutyorog,
r>A baj azonban nagy, mert az erős horgonykezelő nem mocorog…
r>Annyira hiányzik már kicsike jó, hogy már a csend is sutyorog.
r>
r>Vecsés, 2023. július 29. - Kustra Ferenc József
r>
De jó, hogy még ezt nem tehetik… Ha mindannyiunkat sorra vehetnék,
r>’Földön legokosabb’ titulusát megint-mindig ostobák szereznék…
r>Jobb is… ne imádkozz jobb sorsodért, hogy éltednek értelmet adjon,
r>Kiáltsd ki: Asszonyok, belőlem mindenki nagy ostobát csináljon…
r>
r>Miért kínlódsz, mint igavonó állat, annyit tanulni oly' értelmetlen,
r>Elég neked, ha régi jó ostoba vagy életpályádon… személyedben.
r>Ezen a világon mindenéből pótdíjért sokat tanulhatnak,
r>De egyetem tisztségesei ostobának diplomát nem adnak…
r>
r>Fejjel lefele van világban minden, tudósaink tán' sorban halnak éhen…
r>Igaztalanok a legegyenesebbek, mert ők az ostobák a műveltek…
r>
r>Vecsés, 2020. november 11. -Kustra Ferenc József - írtam: „iytop” szerzőtársam azonos c. verse átirataként, a szerző engedélyével.
r>
