Az én nagypapám negyvenegy éve a szívemben él,
r>Még csak akarnom kell, térdére vesz és jókat mesél…
r>Az öreg, kemény Jenei, nagyszerű nagypapa volt,
r>És fiatalon, mint huszár, Galíciában harcolt.
r>
r>Örültem, ha láthattam, puszit nyomtam orcájára,
r>Még jól emlékszem a nagy, fehér huszárbajuszára.
r>Oly’ nagy ember volt, boldogság volt közelében lenni,
r>Kisfiúként jó volt vele lenni, a szavát inni…
r>
r>Még most is örülök, hogy az unokája lehetek,
r>Látom őt, hallom hangját… tanácsot nem kérhetek.
r>Szerettük egymást… elment végleg, már tanácsot nem ad.
r>Itt állok egyedül… velem szemben rosszakaró had…
r>
r>Vecsés, 2003. június 1. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Új szemszögből az Ukrajnai háború… TV mindent mutat… készül az atomháború?
r>
r>(leoninus csokor)
r>Hallom, hogy nagyobb körben haldoklik a csend, közben még szipog, így esend.
r>Épphogy elég messze vagyunk a háborútól, az háborús országtól…
r>A sok lövedék már olybá' fölaprította a békét, a mindenkit… azt a kiskését…
r>A háború bűnei is sebzik életeket, fekete kosok nem értik ezeket!
r>
r>(senrjú csokor, félhaiku-lánc mintára)
r>Fekete kosok
r>Tele vagytok nagy sebbel…
r>Nincs feloldozás.
r>
r>Fekete kosok
r>Nincs oly’, feloldozástok…
r>Lelketekben sem.
r>
r>Ha nincsen felhő, a Hold ezüst fénnyel operál, de ezzel halált is citál.
r>Fekete kosoknak mindegy, van-e felhő vagy holdfény… ezek mind kemény legény…!
r>Tudják, ők megmondják dollár milliárdokért, de vajon mit tesznek az életekért.
r>Semmit! Ezt úgy lehetne orvosolni, hogy egy hétre, be kellene öket sorozni…
r>Nem lehetne senkivel kapcsolatot... aki nem éli túl, az kap zipzáras zsákot!
r>Bizony népek lelkének jót tenne, főleg, ha többé nem kell, zsákos halottnak lenni…
r>
r>Fekete kosok
r>Csend agonizál… Lövés!
r>Ez idegőrlő.
r>
r>Fekete kosok
r>Fronton, felmentés… halál.
r>Halottnak mindegy.
r>
r>Járókelők csak nézik, hogy egyet megint visznek, de ha nem hozzák vissza a dzsinnek?
r>Az EU- ban vészes-terjedő háborús pszichózis, lehet a kosok közt narkós is?
r>Ezen nagyokosok... látszik, világháborút akarnak, fokozását a harcoknak!
r>Az általam gyűlölt háború, atomos lesz, hetven perc... összes ember halála lesz!
r>Fekete kosok mondják, ők túlélők… föld alatt. Nem tudnak kijönni! Nem túlélők…
r>
r>Fekete kosok
r>Lövészárokban: tudat?
r>Hallod az átkod?
r>
r>Fekete kosok
r>Bele döglötök pénzbe…
r>Ez biz’ jár nektek!
r>
r>Sok marha fekete kos! Ha minden fertőzött a földön, hogyan is jössz ki pincédből?
r>Én most felvilágosítalak, hogy éhen haltok, mielőtt kijönnétek pincéből.
r>Akarjátok vagy sem, ti is átmentek… de többé nem szabadultok nagy semmiségből.
r>
r>Kínai versszak- „Vágyódás délre”: 27 szótag, 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet= xaxaa (x = szabad)
r>Halnak a
r>Rablott katonák.
r>Halál nem fent kaszával…
r>Irt titeket katonák.
r>Nincs már… katonánk!
r>
r>(Senrjú trió, félhaiku lánc mintára.)
r>Gyűlölöm halált!
r>Az étkes-éhes halált!
r>Fiainknak vég!
r>
r>Gyűlölt háború!
r>Fiú halál… sorozza!
r>Fiúknak végük…
r>
r>Gyűlöllek, kosok!
r>Fiú meghal! Gazdagok!
r>Fiút pénz öli!
r>
r>Vecsés, 2024. máj. 7. –Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális és igaz, háborús- történelmi helyzetéről. Naponta látjuk, TV híradóban a videókat kendőzetlenül! Meg látjuk a háborús uszítók beszédeit is… az atomháborúra!
r>
A pokol délceg,
r>Csak áll a kínpad mellett!
r>Engem fektet rá.
r>*
r>Csak lebegek a lét felett
r>És körülvesz a nagy ármány.
r>Élem idegen életem,
r>Nem is véd esőtől párkány.
r>*
r>Kemény göröngyök,
r>Majd kívülről kopognak…
r>Hamuvá leszek…
r>
r>Vecsés, 2005. április 28. – Kustra Ferenc József- Versben és senrjúban.
r>
Ma dal van a szívemben,r>spontán és megmagyarázhatatlan,r>mintha egy ajtó kitárult volna,r>és valami elveszett visszatért volna.r>r>Mint a tisztára mosott világr>zivatar és szellő által,r>melyben a természet újjászületettr>és valami csoda visszaérkezett.r>r>Kóstoló egy eljövendő világbólr>mely már nem csak álom,r>hanem az aranykor ígérete,r>a jövő legjobb fejezete.r>r>Talán lesznek ötletekr>a szépségről és a harmóniárólr>oly sokszínűség mely nem vitásr>hanem kétségtelen kreativitás.r>r>Egy világ, amelyben kapcsolatokr>megértésen alapulnak,r>egy hely, ahol a jó akaratr>könnyed kedvel velünk marad.
Tenger-szült Uránusz lemetszett szerve által,r>drága gyöngy egy hatalmas kagylóban,r>Botticelli lágész alkotása,r>a gyengéd kép, amely m már halhatatlan.r>r>Arca makulátlanul sugároz,r>Bőre elefántcsontként ragyog,r>a haja egy mézes-arany zuhatag:r>- Szerelem és szépség istennője vagyok!r>r>Két zefír fújja a part felér>Flóra virágos köpennyel fogadja,r>a nagy kagyló gyengéden partot ér,r>csónak melynek szirom az alakja.r>r>A tenger békés, az istennő nyugodt.r>Az örök nőiesség megszületett.r>képes lesz-e Mars uralmát csitítani, r>mely örökös harcba keveredett?